Microsoft World, avagy Gates szerint a világ
2001. november 2.: eleinte úgy látszott, e dátum forulatot hozhat a Microsoft ellen immár több mint három éve folyó egyesült államokbeli perben. Azonban, mint később kiderült, a fordulat csupán félfordulatnak tekinthető. E cikkben a per történetét, a "félmegegyezést" és az Európai Bizottság vizsgálatát tekintjük át röviden.
A Bush-kormányzat hatalomra kerülése mindenképpen kedvező hír volt a Microsoft számára, hiszen a redmondi szoftveróriás vezetői joggal remélhették, hogy a republikánus honatyák nem tekintik majd elsődleges szívügyüknek a mamutvállalatok feldarabolását, és talán hamarosan véget érhet a cég ellen immár több mint három éve folyó peres eljárás. Az amerikai Igazságügyi Minisztérium berkeiből nyár végén kiszivárgó információk pedig igazolni látszottak e várakozásokat: egyre több jel mutatott arra, hogy a kormány megegyezésre törekszik a céggel. November 2-án pedig -- hosszas egyeztetések után -- a minisztérium elkészítette azt a kompromisszumos megállapodás-tervezetet, amely egyszer és mindenkorra véget kívánt vetni a Microsoft ellen folyó eljárásnak. Ám ki véget vet, úgy arat -- tartja a bölcs dakota közmondás, és bizony a 18 felperes állam közül csak 9 fogadta el a november 6-án revideált tervezetet. Mielőtt azonban szólnánk az abban foglaltakról, következményeikről és az eljárás várható folytatásáról, érdemes röviden feleleveníteni, hogy hogyan is alakult a szövevényes per 1998 óta.
Az amerikai Igazságügyi Minisztérium és 20 állam 1998. május 18-án perelte be az Microsoftot. A per tárgya nem a Microsoft monopóliumhelyzete volt. Hiszen az antitröszt törvények értelmében maga a monopólium nem feltétlenül törvényellenes. Ami törvényellenes lehet, az az, ha ezt a monopóliumhelyzetet versenyellenes módon használják, mint például alapvető termékek visszatartása, árak önkényes emelése, valamint az ún. "tie-in sales" szituáció, tehát amikor egy adott piacon kialakult monopóliumhelyzetet kihasználva egy arra épülő másik piacot is monopolizál egy vállalat. A vád így négy alapvető kérdésre korlátozódott:
- a Microsoft illegálisan tartott fenn monopóliumot az operációs rendszerek területén
- e monopóliumot kihasználva a böngészőpiacon is monopóliumra tört, és illegálisan kötötte össze az Internet Explorert a Windows-zal
- a PC-gyártók számára szoftvertelepítési megszorításokat diktált
- egyes internetszolgáltatókkal tiltó és kizárólagos megállapodásokat kötött.
A sikertelen egyeztetés után Thomas Penfield Jackson április 3-iki ítéletében elmarasztalta a Microsoftot, mondván: "A Microsoft gazdasági erőfölényével visszaélve monopolizálni kívánta a böngészőpiacot oly módon, hogy az Internet Explorert a Windows-zal együtt hozta forgalomba. Ezzel megsértette a Sherman-törvényt [1890-ben hatályba lépett trösztellenes törvényt]. Ellenben a Microsoft egyezségei más vállalatokkal (internetszolgáltatókkal, OEM-vállalatokkal, stb.) nem jogellenesek."
 Bill Gates a bíróságon (fotó: Népszava) |
2000. április 28-án az Igazságügyi Minisztérium és a 19 felperes állam azt javasolja, hogy Microsoftot operációs rendszereket és alkalmazásokat fejlesztő két részre kell feldarabolni. Júniusban Jackson bíró ítéletben hagyja jóvá a javaslatot. Az ügymenet felgyorsítása érdekében pedig a fellebbezési tárgyalásokat közvetlenül a Legfelsőbb Bírósághoz utalja. Időközben azonban egyre több aggály merül fel Jackson bíró részrehajlásával kapcsolatban, és szeptember végén a Legfelsőbb Bíróság elutasítja a per tárgyalását, mely így a fellebbviteli bíróság elé kerül.
A fellebviteli bíróság pedig a 2001. februári meghallgatások után júniusban úgy dönt, hogy nem kell feldarabolni a céget. A 125 oldalas ítéletben a bíróság úgy határozott, hogy a cég elleni pert újra az elsőfokú bíróságon kell folytatni, mivel Thomas Penfield Jackson bíró részrehajlása "komolyan befolyásolta az eljárást", amiért őt el kell távolítani az ügytől. Ugyanakkor a fellebbviteli bíróság megerősíti azt a korábbi döntést, mely szerint a Microsoft illegálisan tartotta fent monopóliumhelyzetét.
A következő hónapban Új-Mexikó állam peren kívül megegyezik a Microsofttal. Szeptember elején pedig nyilvánvalóvá válik, hogy Jackson bíró eltávolításával fordulatot vett az ügy. Az Igazságügyi Minisztérium ugyanis ekkor az érdekelt 18 állammal egyetértésben bejelentette, hogy megszünteti a redmondi szoftveróriás feldarabolását célzó peres eljárást. Ezen túlmenően ejti azt a vádpontot is, mely szerint a Microsoft jogsértő módon integrálta az Internet Explorer böngészőt a Windows 95 és 98 operációs rendszerekbe. E lépések azt szolgálják, hogy a felhasználók minél hamarabb hatásos jogorvoslatban részesülhessenek -- állt a hivatalos közleményben.
Ezután egyre több szakértő vélekedik úgy, hogy a kormány által tett engedmény csupán a háttérben folyó egyeztető tárgyalások nyilvánosság előtti lecsapódása. Azaz a felperesek hajlandóak lemondani a cég feldarabolásának igényéről akkor, ha a Microsoft elfogadja a Windows XP-re és egyéb operációs rendszereire vonatkozó megszorításokat. Azaz mindez azt is jelentheti, hogy komoly pereskedésnek vége, és csupán a nagyközönséget megnyugtatni igyekvő kirakat-vizsgálatok várhatóak az újonnan kinevezett szövetségi bíró, Colleen Kollar-Kotelly elnöklete alatt.
[oldal:Félmegegyezés?]
Hogy valóban csak kirakatperről lesz-e szó, jelen pillanatban még nehezen megjósolható. Ugyanis az Igazságügyi Minisztérium által november 2-án javasolt, majd a 9 megegyezéspárti állam javaslatai alapján kis mértékben módosított szövegezésű megállapodás egyelőre nem jelenthet teljes megnyugvást a Microsoft számára. Annak ellenére így van ez, hogy a dokumentum (mely teljes terjedelmében itt olvasható) a korábban kilátásba helyezett kemény lépésekhez képest igen engedékenynek mondható. Nem véletlen, hogy Bill Gates "fair"-nek nevezte.
A minisztérium és a hozzá lojális 9 szövetségi állam szerint jelentős előrelépésről van szó, hiszen az öt évre szóló megegyezés biztosítani fogja, hogy a Microsoft a jövőben nem hágja át a trösztellenes törvényeket, valamint segíteni fogja versenytársait abban, hogy azok a Windows operációs rendszerrel teljes mértékben kompatibilis termékeket fejleszthessenek. Ugyanakkor a megegyezésben nincs említés azokról a korábbi vádakról, melyek szerint a cég törvénytelen eszközökkel tartott fenn monopolhelyzetet az Intel-alapú (értsd x86-os) operációs rendszerek piacán. A szöveg továbbá nem tiltja meg a Microsoft számára, hogy saját alkalmazásait (mint Internet Explorer, Media Player stb.) az operációs rendszerekkel együtt hozza forgalomba. A megegyezés értelmében a korábban kifogásolt és október 25-én piacra került Windows XP, mely minden korábbi Microsoft operációs rendszernél több alkalmazással együtt került forgalomba, gyakorlatilag változatlan maradhat. Ahogy nincs megszorítás a cég .Net stratégiájával és vitatott Microsoft Password szolgáltatásával kapcsolatban sem.
Bill Gates: ez így fair
A korlátozó intézkedések pedig a dokumentum szövegezésének értelmezésétől függően jelentős mozgásteret engednek a Microsoft számára. De nézzük, melyek a lényegesebb korlátozások és az esetleges kiskapuk:
A redmondi cégnek legkorábban a Windows XP SP1 megjelenésekor vagy a megegyezést követő 12 hónap után nyilvánossá kell tennie mind a hardvergyártók és szoftverfejlesztők, mind pedig az internetes tartalomfejlesztők előtt a Windows operációs rendszereken futtatható alkalmazások megírásához szükséges API-kat (Application Programming Interface). E kitétel azt kívánja biztosítani, hogy a Microsoft szoftver/alkalmazásfejlesztő versenytársainak is rendelkezésére álljon mindazon fejlesztői eszközök összessége, mellyel a Windows operációs rendszerekkel teljesen kompatibilis alkalmazások fejleszthetőek. Ugyanakkor a szövegben található egy olyan megszorítás, mely megengedi a Microsoftnak e kötelezettség felfüggesztését abban az esetben, ha az adott API nyilvánosságra hozatala veszélyeztetné a cég biztonsági vagy másolásvédelmi technológiáit. Az API-kat pedig a cégnek az alkalmazások fejlesztésének utolsó béta fázisa előtt kell megosztania versenytársaival, míg operációs rendszerek esetében "időben" -- áll a dokumentumban.
A Microsoftnak lehetőséget kell biztosítania arra, hogy a számítógép-forgalmazók a nem Microsoft által készített alkalmazások ikonjait is elhelyezhessék az asztalon vagy a Start menüben, még akkor is, ha a Microsoftnak van saját konkurens terméke. Ugyanakkor a cég korlátozhatja ezek alkalmazását, ha "bizonyos fajta szolgáltatásokat nyújtanak, feltéve, hogy a korlátozás nem diszkriminatív", valamint "rontják a felhasználói interfész funkcionalitását."
A Windows operációs rendszer következő változatai automatikusan nem írhatják felül a számítógép-forgalmazók által az asztalra helyezett ikonokat, azaz a gyártóknak lehetősége van nem a Microsoft által írt alkalmazásokkal forgalomba hozni egy PC-t.
A Microsoft nem köthet olyan megállapodást a PC-forgalmazókkal, mely megtiltaná egy alternatív (második) operációs rendszer gépre telepítését, vagy éppen azt, hogy az a Windows előtt töltődjön be. Ahogy nem gyakorolhat nyomást azokra a partnereire, akik köztudottan a Windows-zal konkuráló operációs rendszereket is felkarolnak. Ugyanakkor arról hallgat a szöveg, hogy a cég szerződéses OEM partnerei forgalmazhatnak-e Windows nélküli PC-ket.
Talán e rövid áttekintés alapján is megindokolható, hogy a Microsoft nagy ellenfelei, mint az AOL és a Sun, valamint a Microsoftot nem kedvelő felhasználók és azok érdekképviseleti szervezetei miért is érezték úgy, hogy a redmondiak kerültek ki győztesként a megállapodásból. Ugyanakkor a redmoniak pedig azt tudják, hogy ez csupán részleges győzelem, hiszen a megegyezéssel szembehelyezkedő másik 9 felperes állam (Kalifornia, Connecticut, Massachusetts, Iowa, Nyugat-Virginia, Florida, Minnesota, Utah és Kansas) tovább folytatják a pert.
Így az eljárás, amint azt Colleen Kollar-Kotelly elrendelte, két külön úton folytatódik tovább. Egyrészről a megegyezéspárti államoknak november 15-ig be kell nyújtaniuk a megegyezés általuk javasolt végleges szövegét a megegyezés technológiai iparra gyakorolt várható hatásainak elemzésével egyetemben. Ezután -- törvény szerint -- az állampolgároknak 60 nap áll rendelkezésére a nyilvánosságra hozott dokumentummal kapcsolatos észrevételeik megtételére. Másrészről pedig a megegyezést el nem fogadó államoknak közös beadványban kell beszámolniuk a megegyezéssel kapcsolatos aggályaikról és további vádpontjaikról, valamint február 22-ig egyezségre kell jutniuk abban, hogy a bíróságnak milyen szankciókkal is kellene sújtania a Microsoftot.
[oldal:Ez már itt Európa?]
 Mario Monti | |
|
A milánói Bocconi Egyetem egykori közgazdász professzora ma az Európai Bizottság Robin Hoodjaként ismert, aki kemény kézzel és eltökélten nyúl minden olyan ügyhöz, melyben a tisztességtelen verseny csak leghalványabb nyomai is felfedezhetők. Elődjéről, a Bizottság korábbi versenyügyi biztosáról, Karel van Miertről maga mondta, hogy "ő Európa legbefolyásosabb embere." Hivatalba lépése óta hozott döntései azonban, s ezt minden túlzás nélkül állíthatjuk, e titulust is ráörökítették.
Az egyébként halk szavú Monti volt az, aki ez évben zátonyra futtatta a General Electric és a Honeywell közti 31 milliárd fontos egyesülési ügyletet, mondván, az így létrejövő közös vállalat túlzott dominanciára tenne szert a légiközlekedésben. Az amerikai politikusok meglehetősen dühödten fogadták a döntést, és azzal vádolták Montit, hogy az egyesült államokbeli cégekkel szemben indokolatlanul elfogult. Szintén ő találta aggályosnak az AOL és a Time Warner 87 milliárd fontos közös vállalatának megalapításáról szóló tervezetet, mely -- véleménye szerint -- hátrányos helyzetbe hozta volna az AOL korábbi német médiapartnerét, a Bertelsmannt. Az egyesülést később az Amerikai Kereskedelmi Hivatal jóváhagyta. A kemény kezű olasz szakember nevéhez ezen túlmenően számos egyesülési kísérlet meghiúsítása, valamint versenyszabályok megszegése miatti borsos bírságok kiszabása fűződik. Többen úgy vélik, hogy a Bush-kormányzat mamutvállalatokat támogató politikájának Monti lehet az európai ellenpontja és egyben a szálka az amerikai iparbárók szemében.
|
Az Egyesült Államokban folyó eljárástól függetlenül közben az Európai Bizottság is vizsgálatot folytat a Microsoft ellen, mely az EB versenyügyi bizottságának szóvivője szerint -- főként az alperes langyos együttműködési szándéka okán -- a mai napig is kezdeti stádiumban van. A felperes szoftver- és PC-gyártók, melyekhez 2000 augusztusában a Sun Microsystems, majd az IBM is nyíltan csatlakozott, beadványukban azt állították, hogy redmondi szoftveróriás a Windows 2000 operációs rendszer megjelentetésével nyilvánvalóan megszegte az EU azon versenyszabályzatát, mely minden cég számára megtiltja, hogy domináns pozíciójával jogtalanul visszaélhessen. Márpedig -- állították a panaszosok -- a Microsoft tudatosan úgy írta meg a Windows 2000 kódját, hogy az elsősorban a Microsoft szerverszoftvereivel működjön együtt, és így próbálta meg vállalati ügyfeleit saját termékeinek megvásárlására rábírni.
A Mario Monti vezette versenyügyi bizottság idén augusztusban újabb vádpontot hozott nyilvánosságra. Eszerint a Microsoft azáltal, hogy integrálja operációs rendszereibe a Media Player szoftvert, jogtalan előnyre kíván szert tenni az egyre szaporodó online audio- és videoszolgáltatások lejátszására alkalmas szoftverek piacán.
Nyáron pedig felmerült, hogy Monti kifogást kíván emelni a Windows XP piaci bevezetése ellen is. Augusztus végén azonban a Microsoft elégedettséggel vette tudomásul, hogy a Bizottság mégsem vizsgálódik az új operációs rendszer ügyében. Holott, amint azt Monti szóvivője, Amelia Torres elmondta, nem az aggályok elpárolgása, hanem a Windows XP küszöbön álló megjelenése áll annak a hátterében, hogy a Bizottság "jelenleg sem hivatalosan, sem pedig nem hivatalosan nem vizsgálja a Windows XP ügyét".
Október 10-én egy 70 oldalas belső dokumentum szivárgott ki a Bizottság berkeiből, mely szerint a Microsoft akár 1,7 milliárd dolláros jóvátétel megfizetésével is szembenézhet azon túlmenően, hogy a szabad versenyt garantáló változtatásokat kell végrehajtania operációs rendszerein. S noha Brüsszel még korántsem döntött arról, hogy milyen lépéseket eszközöl az amerikai céggel szemben, a dokumentum világossá tette, hogy komolyan fontolóra veszi ilyen retorziók alkalmazását.
A dokumentum szerint a Microsoft tudatosan félrevezette a vizsgálóbizottságot. A benyújtott bizonyítékok között ugyanis szerepelt 34, különböző cégektől származó levél, mely elméletileg annak igazolására szolgált volna, hogy a Microsoft egyáltalán nem gyakorolt nyomást partnereire azáltal, hogy tudatosan inkompatibilissé tette operációs rendszerét versenytársainak termékeivel. A Bizottság szerint azonban -- áll a dokumentumban -- e leveleket maga a Microsoft fogalmazta, és úgy íratta alá az érintett cégek képviselőivel, hogy nem tájékoztatta őket azok felhasználásának céljáról.
A Microsoft a dokumentum tartalmán, míg Monti a kiszivárogtatás tényén háborodott fel. A redmondi cég európai képviselője már másnap úgy nyilatkozott, hogy a Microsoft teljes mértékben együttműködik a Bizottsággal, és semmilyen módon nem hátráltatja annak munkáját. Monti pedig, aki nem tagadta a dokumentum létezését, csak annyit mondott, hogy "nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a vizsgálat még korai stádiumban van. Olyankor bírságról beszélni, amikor a Microsoft még nem is válaszolt a Bizottság vádjaira, mindenképpen elhamarkodott." Ugyanakkor nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy végül bírsággal sújtják a céget. A bírság összege elméletileg a Microsoft éves forgalmának maximum 10%-a lehet, de nem több, mint 2,5 milliárd dollár.
A Bizottság vizsgálatának ügyében egyelőre az a legújabb fejlemény, hogy -- amint azt Torres elmondta -- Montiék tanulmányozni fogják, hogy az amerikai Igazságügyi Minisztérium által tető alá hozott november 2-i megegyezés milyen hatással lehet a független EB-vizsgálat ügymenetére. Torres ugyanakkor megismételte korábbi állásfoglalását, mely szerint a két eljárás teljesen független egymástól, és az európai per jelen pillanatban csupán a bizonyítékok gyűjtésének fázisában van. Jelenleg a Microsoft még nem válaszolt a versenyügyi bizottság által augusztus 30-án megfogalmazott aggályokra. Montiék arra számítanak, hogy a Microsoft meghallgatást kér majd, amelyre -- ha valóban így lesz -- még karácsony előtt sor kerülhet.
S ha már Európáról van szó, érdemes szót ejteni magunkról is, akik itt, Közép-Európa keleti szegélyén -- vagy ha jobban tetszik --, Kelet-Európa közepén várjuk, hogy a minket a Nyugattól elválasztó markáns limes minél hamarabb elpárologjon. Nos, tavaly hazánkban is folyt eljárás a Microsoft ellen, mégpedig a Gazdasági Versenyhivatal égisze alatt. A vizsgálat arra irányult, hogy vajon a Microsoft operációs rendszerek hazai értékesítési formái kimerítik-e az erőfölénnyel való visszaélés fogalmát.
A Versenyhivatal azonban megszüntette az eljárást. A határozatról szóló dokumentum, melyre fórumolvasóink is rámutattak, mindenképpen tanulmányozásra érdemes.