Szerző: Bodnár Ádám

2001. október 4. 10:53

Intel Celeron 1,2 GHz: báránybőrbe bújt farkas

Mivel az Intel nem kívánja folytatni az asztali Pentium III sorozatot, gyakorlatilag elmondható, hogy az 1,2 GHz-es, Tualatin magos Celeron egy 100 MHz-es front side busszal működő Pentium III.

A Celeron processzor 1998-as megjelenéséig az Intel kizárólag egyfajta chippel volt jelen az otthoni gépek piacán. A mindenkori csúcskategóriás változatot egyedül az órajele különböztette meg az olcsóbb és kisebb teljesítményű daraboktól. Azonban nem sokkal a Pentium II bevezetése után a kaliforniai chipgártó piacra dobta a Celeron chipeket, amelyek nem tartalmaztak másodszintű gyorsítótárat és műanyag házat, így rendkívül olcsón adatták őket.

Sajnos az L2 cache nélküli verziók (266 és 300 MHz) teljesítménye túl alacsony volt, és pár hónap után az Intel piacra dobta a 128 kbyte másodszintű cache-sel szerelt Celeron A processzorokat. Igaz, hogy a gyorsítótár mérete csak negyede volt a Pentium II-ben találhatónak, de a processzor órajelén működött.

Így fordulhatott elő, hogy sok tesztben az azonos órajelű Celeron chipek gyorsabbnak bizonyultak a lényegesen drágább Pentium II processzoroknál. Ráadásul az olcsó Celeronok rendkívül jó túlhajtási képességekkel rendelkeztek; gondolom, sokan emlékeznek azokra a legendás 300A-kra, amelyek mindenféle hókusz-pókusz nélkül működtek 450 vagy 504 MHz-en.

1999 végén aztán beköszöntött a Coppermine korszak, az Intel csúcskategóriás chipjeiben is bevezette az on-die cache-t. A nagyobb és eltérű struktúrájú gyorsítótárnak, no meg az SSE utasításkészletnek köszönhetően a Pentium III teljesítményben ismét elhúzott a Celerontól, tuning ide vagy oda. Természetesen még akadtak jól húzható verziók, egyes 400 MHz-es példányok zokszó nélkül tűrték a 600 MHz-nél is magasabb órajelet.

2000-ben aztán ismét újított az Intel: megjelentek a Coppermine128 kódnevű Celeron processzorok, amelyek már támogatták az SSE utasításkészletet. Az ekkor bevezetett 0,18 mikronos csíkszélességnek köszönhetően a Celeron ismét a túlhajtók figyelmének középpontjába került: akadtak olyan darabok is, melyeket egészen 1 GHz közelébe lehetett húzni.

[oldal:Itt a Tualatin!]

Az Intel 2000 novemberében jelentette be a Pentium 4 processzort, és egyben világossá tette, hogy a Pentium III-nak mennie kell az asztali gépekből. Így a tavasz végén bemutatott, 0,13 mikronos csíkszélességű Tualatin mag már kevés lehetőséget kapott a bizonyításra.

Az Intel nem titkolt célja, hogy a Tualatin magos Pentium III inkább a hordozható gépek és az alsó kategóriás szerverek processzora legyen. Azonban továbbra is megvolt az igény egy kedvező ár/teljesítmény viszonyt felmutató, alsó árkategóriás Celeronra. Az 1 és 1,1 GHz-es változat megjelenését nem sokkal követte az immáron Tualatin magra épülő 1,2 GHz-es verzió.

A Tualatin magos Celeron legfontosabb paraméterei:

  • 0,13 mikronos csíkszélességű mag
  • 32 kbyte L1 cache
  • 256 kbyte full speed L2 advanced transfer cache
  • 100 MHz front side bus
  • MMX és SSE utasításkészletek támogatása
  • FC-PGA2 tokozás
  • Socket370 kivitel
Mivel a chip magja az utolsó tranzisztorig megegyezik a korábban bemutatott 1,13 és 1,2 GHz órajelű Pentium III-mal, az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Celeron csupán a front side bus órajelében tér el nagyobb testvérétől. De mivel az Intel nem kívánja folytatni az asztali Pentium III sorozatot, gyakorlatilag elmondható, hogy a Tualatin magos Celeron egy 100 MHz-es front side busszal működő Pentium III.

[oldal:Nagyító alatt ...]

Korábban már sokat említettük a Tualatin kódnevű magot, lássuk, milyen újításokat is kínál. Első és talán legfontosabb jellemzője a 0,13 mikronos csíkszélesség, ami a korábbinál alacsonyabb működési feszültségben és természetesen hőleadásban is érezteti hatását.

Ennek köszönhetően a Pentium III és Celeron chipek 1,475 Volt feszültségen üzemelnek, és 1,2 GHz órajelen mindössze 29 Watt a teljesítménydisszipációjuk, ami alacsonyabb, mint egy 1 GHz-es Coppermine 33 wattos szintje. Nem beszélve a mai csúcsprocesszorok 50 Wattnál is magasabb hőleadásáról...

Hogy a chip hőleadása még kedvezőbb legyen, az Intel a Pentium 4-nél már látott integrált hőelosztóval (IHS - integrated heat spreader) látta el a magot. Ennek révén a hűtőborda sokkal nagyobb felületen érintkezik a processzormaggal és több hőt vezet el. Nem mellékesen pedig lehetetlenné teszi a processzor "lesarkazását", ami az AMD processzorok tulajdonosainak egyik rémálma.

A Tualatin magban is megtalálható az a DPL (data prefeth logic) technológia, amelyet a Pentium 4-ből és az AMD Palomino és Morgan magos processzoraiból "hardware prefetch" néven ismerhetünk. Ez a technológia a front side bus optimális kihasználtságát igyekszik biztosítani, mégpedig azzal, hogy a processzor megpróbálja előre "megtippelni", a közeljövőben milyen adatokra lesz szüksége, és a front side bus rendelkezésre álló szabad sávszélességét felhasználva a másodszintű gyorsítótárba tölti azokat. Sajnos a Celeron esetében a 100 MHz-es front side bus amúgy sem bővelkedik szabad sávszélességben, így ez a chip profitál a legkevesebbet ebből a technológiából.

A régebbi alaplapok tulajdonosait sajnos el kell keserítsük. Nyilván kedvező ár/teljesítmény arányú fejlesztés lehet egy 30 ezer forintos Celeron 1,2 GHz, azonban az igazság az, hogy a chipek kizárólag a Tualatin magos processzorok fogadására felkészített alaplapokban működnek. Ennek nem csak az egészen alacsony, 1,475 voltos feszültség az oka, hanem a megváltozott busz is.

A Pentium Protól kezdve egészen a Coppermine-ig az Intel P6 processzorok 1,5 Voltos GTL+ buszt használtak, azonban a Tualatin busza 1,25 voltos AGTL. Így a processzorokat jelenleg az i810 és i815 új kiadású változatai, valamint a tajvani chipsetgyártók "T" jelöléssel ellátott lapkakészletei (VIA Apollo Pro266T, Ali Aladdin 5T, SiS 633T, stb.) képesek kezelni. Hamis tehát az a pletyka, hogy az i440BX chipkészlet támogatja a Tualatin magos processzorokat.

[oldal:Tesztkörnyezet]

Tesztünkben három processzort vizsgáltunk meg. Az 1,2 GHz-es Celeron és Pentium III mellett ringbe szállt még egy 1,5 GHz órajelű Pentium 4 is, i845 chipkészletes alaplapban. A Tualatin magos chipeket egy MSI 815EPT Pro alaplapban használtuk, melyet a Kelly-Tech Kft.-től kaptunk kölcsön.

Hardverkörnyezet
ProcesszorIntel Celeron 1,2 GHz
Intel Pentium III 1,2 GHz
Intel Pentium 4 1,5 GHz
AlaplapMSI 815EPT Pro
MSI 845 Pro2
Memória256 Mbyte Micron PC133 SDRAM
MerevlemezSeagate Barracuda ATA III 20 Gbyte
VideokártyaLeadtek WinFast GeForce2 Ultra
Szoftverkörnyezet
Operációs rendszerMicrosoft Windows 98 SE
DriverekNVIDIA Detonator XP
Tesztprogramok3DMark 2001 és 2000
Quake3: Arena v1.17
SiSoft Sandra 2001
BapCo SysMark 2000
WCPUID 3.0
AIDA32

Powered by Seagate

Lássuk az eredményeket!

[oldal:Azonosítás - SiSoft Sandra]

Első tesztünk arra irányult, vajon a tesztprogramok miként fogadják az új Celeron chipet. H. Oda! WCPUID-jének legújabb verziója sajnos nem állt a helyzet magaslatán, de a magyar fejlesztésű AIDA kitűnőre vizsgázott: felismerte a Tualatin magos Celeron processzort.

A SiSoft Sandra tesztprogramban a memóriaalrendszer átviteli sebességét is mértük. A számítási feladatokban a Pentium 4 magasabb órajele ellenére hátul végzett -- ezt 20 fokozatú futószalagjának és eltérő architektúrájának köszönheti.


A memóriatesztekben az volt az érdekes, hogy mindhárom rendszerbe ugyanazt a 256 Mbyte-os Micron CAS2 memóriamodult helyeztük. Az ábráról jól leolvasható, hogy a processzorok front side bus átvitele mennyire befolyásolja az összesített teljesítményt. Emlékeztetőül: a Pentium 4 front side bus elméleti legnagyobb adatátviteli képessége 3,2 Gbyte/sec, a Pentium III-é 1,06 Gbyte/sec, a Celeroné pedig 800 Mbyte/sec.


[oldal:További tesztek és konklúzió]

A szintetikus tesztek után a SYSmark 2000-et futtattuk, ami irodai, multimédiás és 2D grafikus alkalmazások futtatásával próbál objektív képet mutatni a számítógép teljesítményéről.


Ezekben a programokban a memória sávszélessége nem annyira számít, mint a nyers számítási teljesítmény, ezért sem meglepő a Celeron erős szereplése. A tesztből leszűrhetjük: irodai környezetbe ideális választás az új Celeron.

Az irodai tesztek után következhettek a játékok. A már hagyományossá vált párossal, az a 3D Markkal és a Quake 3: Arenával mértük a rendszerteljesítményt.



A Celeron itt is tisztesen helyt állt, nem egyszer maga mögé utasítva a Pentium 4 processzoros konfigurációt.

Összességében elmondható, hogy az 1,2 GHz-es Tualatin magos Celeron rendkívül kedvező ár/teljesítmény mutatóval büszkélkedhet, és valószínűleg nagy sikert arat majd a piacon. Ha valaki rendelkezik "Tualatin-ready" alaplappal, mindenképpen fontolja meg egy ilyen chip beszerzését, talán még egy viszonylag új Pentium III-mat is érdemes lecserélni.

Sajnos a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a túlhajthatóságot nem tudtuk megvizsgálni, de a külföldi tesztek azt mutatják, hogy a Tualatin magos processzorok gond nélkül működnek akár 1,4-1,5 GHz-es órajelen is. 103 dollárért, azaz nem egészen 30 ezer forintért egy 1,5 GHz-es Celeron nem hogy jó vásár, hanem egyszerűen kihagyhatatlan vétel!

Ha szeretnél idén is pontos képet kapni az alkalmazás-fejlesztési technológiák hazai elterjedtségéről, akkor segíts nekünk és szánj néhány percet átfogó technológiai felmérésünkre! Honlapunkon a korábbi évek eredményeit is elérheted!

a címlapról

részvény

1

Kiszállt az Arm-ból az Intel

2024. augusztus 14. 10:49

A részvénypiaci manőver alapvetően jól illik az átstrukturálási folyamatba.