Intel Celeron 1,2 GHz: báránybőrbe bújt farkas
Mivel az Intel nem kívánja folytatni az asztali Pentium III sorozatot, gyakorlatilag elmondható, hogy az 1,2 GHz-es, Tualatin magos Celeron egy 100 MHz-es front side busszal működő Pentium III.
Sajnos az L2 cache nélküli verziók (266 és 300 MHz) teljesítménye túl alacsony volt, és pár hónap után az Intel piacra dobta a 128 kbyte másodszintű cache-sel szerelt Celeron A processzorokat. Igaz, hogy a gyorsítótár mérete csak negyede volt a Pentium II-ben találhatónak, de a processzor órajelén működött.
Így fordulhatott elő, hogy sok tesztben az azonos órajelű Celeron chipek gyorsabbnak bizonyultak a lényegesen drágább Pentium II processzoroknál. Ráadásul az olcsó Celeronok rendkívül jó túlhajtási képességekkel rendelkeztek; gondolom, sokan emlékeznek azokra a legendás 300A-kra, amelyek mindenféle hókusz-pókusz nélkül működtek 450 vagy 504 MHz-en.
1999 végén aztán beköszöntött a Coppermine korszak, az Intel csúcskategóriás chipjeiben is bevezette az on-die cache-t. A nagyobb és eltérű struktúrájú gyorsítótárnak, no meg az SSE utasításkészletnek köszönhetően a Pentium III teljesítményben ismét elhúzott a Celerontól, tuning ide vagy oda. Természetesen még akadtak jól húzható verziók, egyes 400 MHz-es példányok zokszó nélkül tűrték a 600 MHz-nél is magasabb órajelet.
2000-ben aztán ismét újított az Intel: megjelentek a Coppermine128 kódnevű Celeron processzorok, amelyek már támogatták az SSE utasításkészletet. Az ekkor bevezetett 0,18 mikronos csíkszélességnek köszönhetően a Celeron ismét a túlhajtók figyelmének középpontjába került: akadtak olyan darabok is, melyeket egészen 1 GHz közelébe lehetett húzni.
[oldal:Itt a Tualatin!]
Az Intel 2000 novemberében jelentette be a Pentium 4 processzort, és egyben világossá tette, hogy a Pentium III-nak mennie kell az asztali gépekből. Így a tavasz végén bemutatott, 0,13 mikronos csíkszélességű Tualatin mag már kevés lehetőséget kapott a bizonyításra.Az Intel nem titkolt célja, hogy a Tualatin magos Pentium III inkább a hordozható gépek és az alsó kategóriás szerverek processzora legyen. Azonban továbbra is megvolt az igény egy kedvező ár/teljesítmény viszonyt felmutató, alsó árkategóriás Celeronra. Az 1 és 1,1 GHz-es változat megjelenését nem sokkal követte az immáron Tualatin magra épülő 1,2 GHz-es verzió.
A Tualatin magos Celeron legfontosabb paraméterei:
- 0,13 mikronos csíkszélességű mag
- 32 kbyte L1 cache
- 256 kbyte full speed L2 advanced transfer cache
- 100 MHz front side bus
- MMX és SSE utasításkészletek támogatása
- FC-PGA2 tokozás
- Socket370 kivitel
[oldal:Nagyító alatt ...]
Korábban már sokat említettük a Tualatin kódnevű magot, lássuk, milyen újításokat is kínál. Első és talán legfontosabb jellemzője a 0,13 mikronos csíkszélesség, ami a korábbinál alacsonyabb működési feszültségben és természetesen hőleadásban is érezteti hatását.Ennek köszönhetően a Pentium III és Celeron chipek 1,475 Volt feszültségen üzemelnek, és 1,2 GHz órajelen mindössze 29 Watt a teljesítménydisszipációjuk, ami alacsonyabb, mint egy 1 GHz-es Coppermine 33 wattos szintje. Nem beszélve a mai csúcsprocesszorok 50 Wattnál is magasabb hőleadásáról...
Hogy a chip hőleadása még kedvezőbb legyen, az Intel a Pentium 4-nél már látott integrált hőelosztóval (IHS - integrated heat spreader) látta el a magot. Ennek révén a hűtőborda sokkal nagyobb felületen érintkezik a processzormaggal és több hőt vezet el. Nem mellékesen pedig lehetetlenné teszi a processzor "lesarkazását", ami az AMD processzorok tulajdonosainak egyik rémálma.
A Tualatin magban is megtalálható az a DPL (data prefeth logic) technológia, amelyet a Pentium 4-ből és az AMD Palomino és Morgan magos processzoraiból "hardware prefetch" néven ismerhetünk. Ez a technológia a front side bus optimális kihasználtságát igyekszik biztosítani, mégpedig azzal, hogy a processzor megpróbálja előre "megtippelni", a közeljövőben milyen adatokra lesz szüksége, és a front side bus rendelkezésre álló szabad sávszélességét felhasználva a másodszintű gyorsítótárba tölti azokat. Sajnos a Celeron esetében a 100 MHz-es front side bus amúgy sem bővelkedik szabad sávszélességben, így ez a chip profitál a legkevesebbet ebből a technológiából.
A régebbi alaplapok tulajdonosait sajnos el kell keserítsük. Nyilván kedvező ár/teljesítmény arányú fejlesztés lehet egy 30 ezer forintos Celeron 1,2 GHz, azonban az igazság az, hogy a chipek kizárólag a Tualatin magos processzorok fogadására felkészített alaplapokban működnek. Ennek nem csak az egészen alacsony, 1,475 voltos feszültség az oka, hanem a megváltozott busz is.
A Pentium Protól kezdve egészen a Coppermine-ig az Intel P6 processzorok 1,5 Voltos GTL+ buszt használtak, azonban a Tualatin busza 1,25 voltos AGTL. Így a processzorokat jelenleg az i810 és i815 új kiadású változatai, valamint a tajvani chipsetgyártók "T" jelöléssel ellátott lapkakészletei (VIA Apollo Pro266T, Ali Aladdin 5T, SiS 633T, stb.) képesek kezelni. Hamis tehát az a pletyka, hogy az i440BX chipkészlet támogatja a Tualatin magos processzorokat.
[oldal:Tesztkörnyezet]
Tesztünkben három processzort vizsgáltunk meg. Az 1,2 GHz-es Celeron és Pentium III mellett ringbe szállt még egy 1,5 GHz órajelű Pentium 4 is, i845 chipkészletes alaplapban. A Tualatin magos chipeket egy MSI 815EPT Pro alaplapban használtuk, melyet a Kelly-Tech Kft.-től kaptunk kölcsön.| Hardverkörnyezet | |
|---|---|
| Processzor | Intel Celeron 1,2 GHz |
| Intel Pentium III 1,2 GHz | |
| Intel Pentium 4 1,5 GHz | |
| Alaplap | MSI 815EPT Pro |
| MSI 845 Pro2 | |
| Memória | 256 Mbyte Micron PC133 SDRAM |
| Merevlemez | Seagate Barracuda ATA III 20 Gbyte |
| Videokártya | Leadtek WinFast GeForce2 Ultra |
| Szoftverkörnyezet | |
| Operációs rendszer | Microsoft Windows 98 SE |
| Driverek | NVIDIA Detonator XP |
| Tesztprogramok | 3DMark 2001 és 2000 |
| Quake3: Arena v1.17 | |
| SiSoft Sandra 2001 | |
| BapCo SysMark 2000 | |
| WCPUID 3.0 | |
| AIDA32 | |
Lássuk az eredményeket!
[oldal:Azonosítás - SiSoft Sandra]
Első tesztünk arra irányult, vajon a tesztprogramok miként fogadják az új Celeron chipet. H. Oda! WCPUID-jének legújabb verziója sajnos nem állt a helyzet magaslatán, de a magyar fejlesztésű AIDA kitűnőre vizsgázott: felismerte a Tualatin magos Celeron processzort.
A SiSoft Sandra tesztprogramban a memóriaalrendszer átviteli sebességét is mértük. A számítási feladatokban a Pentium 4 magasabb órajele ellenére hátul végzett -- ezt 20 fokozatú futószalagjának és eltérő architektúrájának köszönheti.
A memóriatesztekben az volt az érdekes, hogy mindhárom rendszerbe ugyanazt a 256 Mbyte-os Micron CAS2 memóriamodult helyeztük. Az ábráról jól leolvasható, hogy a processzorok front side bus átvitele mennyire befolyásolja az összesített teljesítményt. Emlékeztetőül: a Pentium 4 front side bus elméleti legnagyobb adatátviteli képessége 3,2 Gbyte/sec, a Pentium III-é 1,06 Gbyte/sec, a Celeroné pedig 800 Mbyte/sec.
[oldal:További tesztek és konklúzió]
A szintetikus tesztek után a SYSmark 2000-et futtattuk, ami irodai, multimédiás és 2D grafikus alkalmazások futtatásával próbál objektív képet mutatni a számítógép teljesítményéről.
Ezekben a programokban a memória sávszélessége nem annyira számít, mint a nyers számítási teljesítmény, ezért sem meglepő a Celeron erős szereplése. A tesztből leszűrhetjük: irodai környezetbe ideális választás az új Celeron.
Az irodai tesztek után következhettek a játékok. A már hagyományossá vált párossal, az a 3D Markkal és a Quake 3: Arenával mértük a rendszerteljesítményt.
A Celeron itt is tisztesen helyt állt, nem egyszer maga mögé utasítva a Pentium 4 processzoros konfigurációt.
Összességében elmondható, hogy az 1,2 GHz-es Tualatin magos Celeron rendkívül kedvező ár/teljesítmény mutatóval büszkélkedhet, és valószínűleg nagy sikert arat majd a piacon. Ha valaki rendelkezik "Tualatin-ready" alaplappal, mindenképpen fontolja meg egy ilyen chip beszerzését, talán még egy viszonylag új Pentium III-mat is érdemes lecserélni.
Sajnos a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a túlhajthatóságot nem tudtuk megvizsgálni, de a külföldi tesztek azt mutatják, hogy a Tualatin magos processzorok gond nélkül működnek akár 1,4-1,5 GHz-es órajelen is. 103 dollárért, azaz nem egészen 30 ezer forintért egy 1,5 GHz-es Celeron nem hogy jó vásár, hanem egyszerűen kihagyhatatlan vétel!