ELSA GLADIAC 920 - a revíziók nyomában

Mb - mondhattam volna halk torok- és ajakhanggal, ha én lennék Medve az Iskola a határonból, amikor a HWSW jó sorsa (no meg a FeDex kurírja) úgy hozta, hogy megérkezett hozzám Germániából egy akkor még kifejezetten újdonságszámba menő ELSA GLADIAC 920 névre hallgató grafikus kártya. Hogy mikor volt az akkor, azt jobb nem tudnia az olvasónak. Ám minthogy sem Medve Gábor, sem a határon nem vagyok, maradt számomra a probléma: mit lehet, ha egyáltalán lehet valamit is, írni egy újabb GeForce3 chipes videokártyáról Ytse kimerítő cikke után.

Ugyanis manapság a 3D-gyorsítókártyák piacán tapasztalható már-már követhetetlenül dinamikus fejlődés, az egymást félévenként váltó chipgenerációk, -mutánsok nyomása alatt a kártyagyártók, s ez így is van rendjén, versenyt futnak az újdonságok megjelentetésének elsőségéért. E nagy rohanásban nem meglepő, hogy sem idejük, sem energiájuk nincs arra, hogy egyedi fejlesztéssel rukkoljanak ki. S így marad a kényelmesebb és egyben hatékonyabb út: az NVIDIA által ajánlott referenciadesign felhasználása. Ahogy ezt jól tükrözi az az NVIDIA-tól kiszivárgott bizalmas prezentációs anyag is, melyben a Hercules/Guillemot nyers fölényességgel ötlettelen imitációkat gyártó vállalatnak lett titulálva. S noha ez az állítás így, ebben a formában némileg túlzónak tűnhet (hiszen - amint az ismert - az NVIDIA PR-gépezetének KYRO II-ellenes érvrendszerét volt hivatott erősíteni), mégis van benne valami igazság.

A képlet már egy jó ideje úgy fest, hogy az amerikai VisionTek elkészíti az NVIDIA számára a referenciakártyákat, majd ezek alapján az olyan hatalmas gyártókapacitással rendelkező cégek, mint az ASUS és az MSI gyorsan legyártják saját termékeiket. Aztán jönnek a kisebb, ám neves gyártók, mint a Leadtek, a Hercules, az ELSA és a többiek. Aki sokat szöszmötöl, az mindenképpen lemarad. Ezért csak kevesen teszik ezt, más-más okból. A Creative-nak láthatóan komoly erőfeszítésekre volt szüksége ahhoz, hogy elsimítsa korábbi ellentéteit az NVIDIA-val, s így némileg megkésve ugyan, de visszatérhessen a jól jövedelmező grafikuskártya-piacra. Az idő szorításában nem is tehet mást, minthogy az MSI-től vásárolja a kártyákat, és ezeket értékesíti saját márkajelzéssel. A Canopusnak pedig sosem volt miért sietnie, hiszen a cég által megcélzott vevőréteg számára a kiemelkedő minőség a fontos. Ezért is engedheti meg magának, hogy a piacon egyedi tervezésű GeForce3 chipes kártyával jelentkezzen.

S ezért elgondolkodtató, hogy vajon van-e értelme a szinte az utolsó ellenállásig azonos felépítésű kártyák teljesítményét összehasonlítani. Hiszen ha a fent vázolt elmélet megáll a maga lábán, a kihagyhatatlan teszteredményeken túl nem maradt volna más hátra, mint a felszereltségben és a csomagolt szoftverekben megmutatkozó esetleges különbségek bemutatása. Az a közhely, mely szerint az elméleteknek négy lába van, néha mégis megbotlanak, itt - amint majd látható lesz - megbukik.

E tétel kifejtésének minden komolyabb intellektuális kihívást nélkülöző bemutatásán túl azonban, reményeim szerint, e cikk talán mégis több izgalmat ígér: egyrészt ugyanis annak igyekszem utánajárni, hogy az A3 steppingges GeForce3 chip (mert az ELSA GLADIAC bizony ilyennel van megspékelve) megbélyegzése jogosnak mondható-e; másrészt a Csodás álmok jönnek mottó jegyében az olvasók vizuális szépérzékét próbálom meg ingerelni.

[oldal:A revíziók nyomában]

A GeForce3 chip bejelentése után egyre-másra érkeztek a hírek arról, hogy az NVIDIA-nak és a TSMC-nek komoly problémái akadtak a rendkívül összetett, 57 millió tranzisztorból álló GPU gyártásával. Az NVIDIA a kártyák megjelenésének csúszását egyrészt ezzel, másrészt pedig a driverek kiforratlanságával magyarázta. Mint később - a cég kudarcára áhítozó, és valljuk be, jogosan paranoid felhasználók legnagyobb bánatára - kiderült, valóban e tényezők álltak a késedelem hátterében, s nem, mint többen remélték, valamiféle komoly tervezési hiba.

Ami a meghajtóprogramokat illeti, valóban akadtak apróbb problémák a nem hivatalos, kiszivárogtatott Detonatorokkal. Akinek volt alkalma 11.xx-es vagy korábbi verzióval kipróbálni a GeForce3-at, tapasztalhatta, hogy például a Cube Environment Mapping erősen bugosan működött csupán. A chip maga pedig, az ősváltozat legyártását követően, apróbb javításokon ment keresztül. Ezek pontos mibenlétéről azonban nem szivárogtak ki információk. A chip első, publikum előtt is bemutatkozó revíziója az A3 jelölést kapta, míg végül elkészült a végleges A5 stepping.

Dual GPU 114 millió tranzisztorral: sajnos így nem működőképes

Majd amikor az NVIDIA feloldotta a benchmark-tilalmat, megindultak a spekulációk azzal kapcsolatban, hogy vajon, mi lehet a gond az A3-as revízióval. Noha e kérdésre senki sem tudott választ adni, netszerte felütötte fejét a pletyka, miszerint a cég megtiltotta az ilyen chipre épülő kártyák fogalomba hozatalát (ezt azonban az egyes gyártókkal való konzultáció nem erősítette meg). Ennek ellenére kétségtelen, hogy kiskereskedelmi forgalomba kerültek A3-as revíziójú videokártyák, ami ahhoz vezetett, hogy - nem elítélhető módon - a korai vásárlók paranoiásan kezdték fürkészni, vajon milyen chip is lakozik a jól megtermett hűtőborda alatt. Külföldi fórumok tanúsága szerint, egyes szintén joggal hipochonder felhasználók A3-as kártyájuk becseréléséért szálltak harcba a gyártók bürokráciájával.

Sherlock Holmes nyomoz

E vásárlók információéhségének kielégítésére találékony hardverguruk igen hamar nyilvánosságra hoztak olyan többé-kevésbé biztosnak mondható módszereket, melyekkel a kártyákon lévő, állítólag hendikeppel megvert A3-as chip felismerhetővé válik. Természetesen e módszerek közül a legegyszerűbbnek a chipet rejtő hűtőborda eltávolítása mutatkozott. Ám ez egyben a legkockázatosabb eljárás is, hiszen megfelelően rögzített borda esetében előfordult, hogy az a chippel együtt vált le a nyákról. Ez esetben a felhasználó egy, a fenti képen látható GPU-val lett gazdagabb, és mintegy 350-400 dollárt dobott ki az ablakon.

Mivel az akkor forgalomban lévő kártyabuheráló segédprogramok még nem voltak felkészítve a probléma kezelésére, minden GeForce3 chipes kártyán A3 steppinges chipet láttak, majdnem tömeghisztériát okozva ezzel. A RivaStation íróinak leleménye volt a függőlegesen elhelyezkedő memóriamodulok felett lévő kondenzátorok és ellenállások elrendezésén alapuló, megbízható módszer kiötlése.

Pálcika, pálcika, pálcika, kisszék - ugye tetszik tudni, hogy ez mit jelent?

Többek között azt, hogy amennyiben a hóember, azaz egy üresen maradt ellenállás-foglalat hiányzik innen, akkor - akárcsak az ELSA kártya esetében - A3-as chippel van dolgunk.

Mára már kifinomultabb, nagyítót nem igénylő módszerek is vannak a probléma megoldására:

• A Detonator driver a Windows regisztrációs adatbázisában helyesen azonosítja a chipet a

  HKEY_LOCAL_MACHINESystemCurrentControlSetSevicesClass
  DISPLAY001DEFAULTCHIPID

  bejegyzésben. Amennyiben nem akarjuk az értéket manuálisan kibányászni, érdemes egyszerűen a 'CHIPID' kulcsra rákeresni.

• A PowerStrip legújabb bétája is megbirkózik a feladattal.

A kérdés csupán az, hogy valóban van-e probléma az A3-as chipekkel, vagy csupán a kezdeti tömeghisztéria okozta előítéletekkel van dolgunk.

[oldal:A GeForce3 ontológiája]

A kérdés tehát adott: milyen különbség van, ha van egyáltalán, a két kérdéses chiprevízió között? Azaz mi is a GeForce3 chipek létformája?

E filozofikus kérdésre többszöri megkeresésünkre is azt a tautologikus választ kaptuk az NVIDIA szakembereitől, hogy akár A3, akár A5, a GeForce3 az GeForce3, azaz valójában semmiféle különbség nincsen a két különböző revíziójú chip által nyújtott teljesítményben, szolgáltatásokban és minőségben. Ez felettébb megnyugtatónak tűnt.

S valóban, az átlagosnál hosszabbra nyúlt tesztelési idő alatt az ELSA GLADIAC 920-szal semmiféle problémánk nem akadt. Egészen addig, míg szerkesztőségünkbe meg nem érkezett a Leadtek WinFast GeForce3 TD. Ugyanis a tesztprogramok lefuttatása után hamar kiderült, hogy a Leadtek A5 steppinges chippel felszerelt kártyája szinte minden 3D-s alkalmazásban és tesztben rendre átlagosan 10%-kal jobb teljesítményt nyújt, mint a GLADIAC.

Hát itt van a kutya elásva! - gondoltam, mint később kiderült, elhamarkodottan. Újabb konzultáció következett az NVIDIA képviselőivel, akik - hozzám hasonlóan - értetlenül álltak a probléma előtt. Hiszen a chipen kívül minden alkatrész, a 3.8 ns-os EliteMT DDR memóriamoduloktól a kondenzátorokig, teljes mértékben azonos volt a két kártyán. A tesztelés során sem a szoftver-, sem pedig a hardverkörnyezet nem változott:

Hardverkörnyezet
Processzor	AMD AXIA Athlon 1,2 GHz*, 266 MHz FSB
Alaplap	IWILL KK266-R
Memória	128 Mbyte PC133 Syncmax CAS3
Merevlemez	Seagate 10 Gbyte, UDMA100
Hangkártya	Diamond Monster Sound MX300
Videokártya	ELSA GLADIAC 920 64 Mbyte
	Leadtek WinFast GeForce3 TD 64 Mbyte
Szoftverkörnyezet
Operációs rendszer	Microsoft Windows ME 4.90.3000
Driverek	VIA 4-in-1 4.28
	NVIDIA Detonator 12.40
Tesztprogramok	3DMark 2001
	Quake3: Arena v1.17
	Aquamark v2.1

Nem maradt más választás, minthogy az eljárás eredményességében némileg kételkedve ugyan, de újra végigfuttatni a tesztprogramokat. Miután ismét visszahelyeztem a GLADIAC-ot a tesztkonfigurációba, mitsem változtatva a szoftver- és hardverkörnyezeten, jött a meglepetés...

*A processzor az unikumszámba menő HWSW Survivor Edition szériából való. Jellegzetessége, hogy a processzormag szélei itt-ott leváltak, ám ennek ellenére működőképes. Következő tesztünkben részletes bemutatásra kerül.

[oldal:A GeForce3 az GeForce3]

A meglepetés pedig az volt, hogy chiprevízió ide vagy oda, a GeForce3 valóban GeForce3, és ennek megfelelően - ahogy az majd látható lesz - az A3 steppinges GPU-kkal szemben táplált előítélet hamisnak, míg a bevezetésben vázolt, a különféle GeForce3-alapú kártyák teljesítménye összehasonlításának létjogosultságával kapcsolatos szkepszis megalapozottnak bizonyult. Ám minthogy a korábbi sebességbajnok GeForce2 Ultrával történő összehasonlítás már megtörtént, a rendhagyó oknyomozó riport után immár következhet a hagyományos GeForce3 vs. GeForce3 teszt.

A kezdetben gyanakvással szemlélt ELSA-termék, mely a BIOS-bejelentkezés során az "Engineering Sample - Not for production use" felirattal köszönt minket, emígyen fest:

A kártya hátoldalára ragaszott "Presselaunch" matrica intett óvatosságra.

Mielőtt belemélyednénk a kártya jellemzőinek leírásába, érdemes megjegyezni, hogy az ELSA a GLADIAC 920-at nem Magyarországon, hanem a Távol-Keleten és az Egyesült Államokban gyártja, amit - azon túlmenően, hogy ha hazánkban készülne, a gyár portásától, aki szegről-végről rokonom, már régen kaptunk volna egyet - a kártya hátulján található Made in USA felirat is bizonyít.

A doboz designja az ELSA-tól már megszokott, rendkívül dekoratív elemekkel büszkélkedhet, melyek közül kiemelendő a StarTrek Voyagerben szereplő Borg-nőstényhez hasonlatos csábítóan telt idomokkal megáldott női alak. (NB: csodálom, hogy a játékfejlesztő cégek még nem kaptak az alkalmon, hogy Hétkilencedet ringbe állítsák Larával). A csomaghoz kapunk egy, a doboz képvilágát idéző egéralátétet is, mely kétségtelenül sok mindenre használható, csak éppen mousepadként nem. Ennek ellenére szép gesztus ez.

Megbúvik még a dobozban három CD is: a Giants: Citizen Kabuto teljes verziójú játék, mely e GeForce3-ra igazított változatában kizárólag ezzel az ELSA kártyával együtt szerezhető be; az ELSAmovie 2000 DVD-lejátszó szoftver, valamint az elmaradhatatlan driver CD. A kínálat egy rendkívül alapos kézikönyvvel és egy S-VHS-kompozit videó átalakító-kábellel merül ki.

Az ELSA - feltehetően a tervezési ciklus lerövidítése okán - már jó ideje a korábban külön termékként forgalmazott TV modullal szereli kártyáit. A TV-kimenet analóg jelének előállításáról a már jól bevált Conexant Bt869-es chip gondoskodik, ennek megfelelően a képminőség jónak mondható. Érdekes adalék, hogy míg GLADIAC 920 maximálisan 800x600-as felbontást engedélyez a TV-n, addig az ugyanezzel a chippel szerelt Leadtek WinFast esetében - a kártyához mellékelt keletiesen giccses meghajtóprogrammal - ez az érték 1024x768-ig tornászható fel. A fair play jegyében azért érdemes megemlíteni azt is, hogy az ELSA kártyáján valódi hűtőbordák találhatóak, míg a Leadtek tervezői e tekintetben egyértelműen az esztétikumot helyezték a funkcionalitás elébe, s ennek köszönhetően a WinFast memóriamoduljai pillanatok alatt felhevülnek a bekapcsolás után. A GLADIAC azonban még megterhelő alkalmazások futtatása után is németesen hűvös marad.

[oldal:Amiről még nem szóltunk]

Korábbi, GeForce3-at bemutató tesztünkben Ytse részletesen taglalta a GeForce3 chip által alkalmazott multisampling alapú anti-aliasing technológia fortélyait, illetőleg arról is szó esett, hogy noha a Quincunx módszer hatékonyabb, mint a hagyományos 4x AA, még ennek alkalmazása is közel 40-45%-os teljesítménycsökkenéssel jár. Ennek ellenére természetesen a legtöbb mai játék teljes mértékben játszható sebességgel fut az AA bekapcsolása mellett, akár még 1024x768x32-es felbontásban is.

Arról azonban nem szóltunk még, hogy - noha ez folyamatos játékmenet esetében alig érzékelhető - a még mindig csak kompromisszumos megoldásnak tekinthető jelenlegi anti-aliasing technológiák kis mértékben rontanak a képminőségen. Mert igaz ugyan, hogy a markáns élek pixelesedése gyakorlatilag megszűnik az AA használatával, ám a környező pixelek összemosásából előállított kép láthatóan homályosabb, életlenebb (bár ez utóbbi jelző lehet, hogy nem megfelelő ebben a környezetben). Érdemes összehasonlítani az alábbi két képet:

AA kikapcsolva és Quincunx AA

DVD-lejátszás

Még a GeForce2 Ultra tesztünkben írtunk arról, hogy - ugyan a GeForce-sorozatban már megtalálható volt a hardveres motion compensation támogatás - az akkoriban elérhető DVD-lejátszó szoftverekkel ezt nem lehetett kihasználni. Így gyengébb processzorok használata esetén bizony elő-elő fordult egy-egy framedrop a mozgalmasabb jeleneteknél. Sajnos az ELSAmovie 2000-rel sem volt nagyobb szerencsénk. Ez ugyan lehet, hogy támogatja a GeForce3 chip e tulajdonságát, erről meggyőződni azonban nem tudtam, minthogy a program el sem indult az adott tesztkonfigurációban. Ennek egyik oka lehet a VIA KT133A chipkészlet még mindig problémás drivertámogatása.

Pedig mindenképpen ki kellett próbálnom a chip videolejátszó képességeit, hiszen annak idején az A3-as revízió egyik esetleges hendikepjeként éppen az overlay funkció hibáját emlegették. Maradt tehát a CyberLink PowerDVD 3.0, amely már teljes mértékben kompatibilis a GeForce chipekkel - szemben a korábbi 2.55-ös verzióval.

A gladiátor veszte a GLADIAC dicsősége

Az előítélet azonban ismét hamisnak bizonyult, és az A3 chipes GLADIAC tökéletes képminőségben, frame drop nélkül játszotta le a DVD filmeket. Semmiféle minőségbeli különbség nem volt tapasztalható a Leadtek kártya és a GLADIAC által előállított kép között.

Node, csapjunk a kártyák közé!

[oldal:Nem meglepő és nem mulatságos]

A tesztek mezejére lépve hasonló helyzettel találtam szembe magam. Amint arról korábban már szó volt, a GeForce3 ugye GeForce3; ezért csak a rend kedvéért következnek most a szokásos tesztprogram-eredmények.

Elsőnek az OpenGL teljesítmény mérésénél elmaradhatatlan Quake3: Arenát vettem elő. Minthogy a GeForce3-mal 16 bites színmélységben ezt a programot már nem is érdemes használni, csak 32 biten végeztem méréseket az S3TC bekapcsolása mellett, minden lehetséges beállítást a maximumra állítva.

Ezután következett a Direct3D teljesítmények összehasonlítása, a kártyák számára már komolyabb kihívást jelentő 3DMark 2001 tesztprogram segítségével. Itt az összehasonlíthatóság kedvéért 16 biten is mértem.

Érdemes megfigyelni, hogy még 1600x1200-as felbontásban sem haladja meg a teljesítménycsökkenés mértéke az 500 3dmarks-ot. Ez feltehetően a hangzatos nevű Lightspeed Memory Architecture-nek köszönhető.

A Direct3D tesztet megkoronázandó pedig következett a kifejezetten a videochipek megizzasztására fejlesztett Aquamark tesztprogram. A kártyákat kímélendő az alapértelmezés szerinti 24 Mbyte-nyi (a maximum 40 Mbyte!) textúraméretet, 32 bites színmélységet és a pixel shader használatát állítottam be. Arra, hogy ez a program valóban nem könyörületes a kártyákhoz, elég annyit megemlíteni, hogy frame-enként gyakorta több mint 170 000, míg másodpercenként közel 3,5 millió poligont jelenít meg. S hogy ez még a GeForce3 chipek számára is megterhelő, bizony meglátszik az eredményeken:

Ami azonban mindennél jobban látható a fenti diagramokon az az, hogy az A3-as chipre épülő GLADIAC és az A5-ös WinFast közötti teljesítménybeli különbség elhanyagolható, akár mérési pontatlanságnak is tekinthető.

[oldal:Csodás álmok jönnek]

Talán vannak olvasóink között olyanok, akik még emlékeznek az 1998-as Vincent Ward által rendezett What dreams may come című filmre. Felidézése két okból is hasznos lehet. Egyrészt mottója lehet az alábbi galériának, mely a GeForce3-ban rejlő lehetőségeket igyekszik illusztrálni. Hiszen e képek - úgy gondolom - valóban a PC-n megvalósítható 3D-s grafika álomszerű jövőjét vetítik előre. Ám egyelőre az is igaz, hogy a filmbeli mennyország még nem érkezett el: a GeForce3 képességeit kihasználó DirectX 8-ra fejlesztett játékokra még bizony várni kell. Jól mutatja ezt többek között az a tény is, hogy az NVIDIA honlapján a chipre fejlesztett játékok bemutatói sorra ugyanabból a körülbelül öt fejlesztésből merítenek, amelyek olyan stádiumban vannak, hogy egyáltalán van mit mutatni belőlük.

Másrészt pedig megkockáztatható az az állítás, hogy a gyakran mozifilmek által ihletett MadOnion programozói a 3DMark 2001 nature jelenetét e film mennyországban játszódó képsoraiból merítették.

A film egyik jelenete...

Továbbá két rövidebb, általunk készített (s így nem kifejezetten DVD minőségű), a GeForce3 képességeit illusztráló videót is közzéteszünk:

• Aquanox videó (13 Mbyte mpeg)
• Inevitable Evolution videó (12,4 Mbyte mpeg)

[oldal:És az elmaradhatatlan]

összegzés:

Azt hiszem, bizonyítást nyert, hogy nem kell aggódnunk abban az esetben, ha történetesen szerencsénk úgy hozza, hogy egy A3 steppinges GeForce3 chippel szerelt videokártya kerül a birtokunkba. Minden, e chiprevíziót megbélyegző előítélet hamisnak bizonyult tesztünk során. Az ELSA GLADIAC 920 kiváló kártya, akárcsak a Leadtek WinFast GeForce3 TD. A GLADIAC mellett szól, hogy megfelelő hűtőbordákkal szerelték fel (míg ugyanez nem mondható el a Leadtek termékéről), valamint az, hogy egy teljes verziójú játékot is kapunk mellé ajándékba.

Ugyanakkor a két kártya mind teljesítményben, mind minőségben ugyanazt nyújtja. Ezért, ha valaki GeForce3 chipes kártya vásárlására adja a fejét, jobban teszi, ha az ár és a hozzáférhetőség szempontjai dominálnak döntésében - hacsak nem elkötelezett egyik vagy másik márka mellett. Hiszen, amint az gyanítható volt, az azonos designra épülő kártyák között gyakorlatilag nincs különbség.

Tudomásom szerint az ELSA GLADIAC 920 még nem kapható hazánkban, s így kiskereskedelmi áráról sem tudok információval szolgálni. De valószínűsíthetően aligha lesz drágább, mint a már jelenleg is, körülbelül 116-120 000 forintos nettó áron megvásárolható Leadtek WinFast GeForce3 TD.

Azt pedig, hogy érdemes-e most egy ilyen kártyába invesztálni, mindenkinek magának érdemes eldöntenie.

Az ELSA GLADIAC 920-at az NVIDIA európai képviseletétől, míg a Leadtek WinFast GeForce3-at a Kelly-Tech Kft.-től kaptuk tesztelésre, amiért ezúton mondunk köszönetet.

Szólj hozzá a fórumban!