Távközlési piac: vihar előtt, eső után?

A vállalati infrastruktúra, irodai rendszerek, az emberek között zajló privát kommunikáció és információmegosztás fontos láncszeme a távközlés. Különösen fontosak mind a vállalati, mind a magánszférában a költségvetést, a szolgáltató hatékonyságát, az általa nyújtott szolgáltatás minőségét érintő kérdések. Éppen ezért érdemes szemügyre venni, hogy ezen a manapság alapvető fontosságú területen, akár nemzetközi, akár hazai szintéren milyen mindnyájunkat érintő változások zajlanak.

Magyarországon az év egyik legfontosabb eseménye, hogy a hírközlésről szóló törvény hatálybaléptével, de legkésőbb 2002 januárjában megszűnik a Matáv Rt. monopóliuma, ami kibővült, egészséges versenypiacot eredményezhet. Cikkünkben megpróbáljuk áttekinteni a magyar távközlési liberalizáció eddigi történéseit, és bemutatni a hazai piac legfontosabb szereplőit. A téma aktualitását az Országgyűlés elé 2001. március 28-án előterjesztett egységes hírközlési törvény (EHT) vitája adja.

Az egységes hírközlési törvény lefekteti a távközlés, műsorszórás és műsorelosztás postai tevékenységek szabályozását, valamint rendelkezik a hírközlési piac elveiről is. Egyik legfontosabb eleme, hogy Magyarországon mindenki hozzájuthat vonalas távközlési szolgáltatáshoz, és ezt a szolgáltatóknak egy hatóságilag meghatározott áron kell biztosítaniuk.

Az elképzelés alapján a költségalapú egyetemes szolgáltatás után kompenzáció jár az adott szolgáltatónak, amit egy jövőbeni távközlési alap létrehozásából kívánnak fedezni. Másik, az alternatív szolgáltatók számára fontos rendelkezés, hogy a konkurens szolgáltatók meghatározott, az uniós gyakorlatban bevett módon, önköltség-alapú áron biztosítják a hálózatok összekapcsolási díjait. Az így bonyolított hívások díjainak részesedése szintén szabályozásra kerül.

A magyar törvényhozás talán sosem látott felelősséggel a nyakában tekint az EHT általános vitája elé, és csak remélhetjük, hogy szakmailag megfontolt, hosszútávon a társadalom érdekeit szolgáló döntés születik majd. A véglegesített változat március huszadikai jóváhagyása után, az EHT várhatóan még a tavaszi ülésszak végére elfogadásra kerül.

[oldal:Távközlés, te drága!]

Ha leegyszerűsítjük a dolgokat, szinte közhelynek számít kijelenteni; kishazánkban a távközlési díjak, a domináns helyzetben lévő szolgáltató tarifái magasak, gátolva ezzel a megfelelő info-kommunikációs társadalmi infrastruktúra kiépülését. Versenytárs nélkül a legújabb és legmodernebb technológiák felhasználásra nem kényszerülő szolgáltató saját tempójának és árainak kedvezően alakíthatja a piacot.

Persze pozitív változások látszódnak már: az utóbbi hónapok Matáv-kozmetikája elszántan próbál emberibb, barátságosabb arcot mutatni egy olyan egykoron kiszolgáltatott vásárlóerő irányába, amellyel szemben még nem is olyan régen az örökölt státuszát maximálisan kihasználó szolgáltató erőpozíciójából tárgyalhatott. Érdemes kihangsúlyozni, hogy a liberalizáció nem a Matáv ellen szól. A cél itt nem egyik vagy másik társaság megtörése, hanem több szolgáltató versenyeztetése, az árak realizálása, további befektetések ösztönzése. Ebben a gazdaságilag és társadalmilag is kedvező folyamatban a Matáv minden valószínűség szerint jelentős, de remélhetőleg nem domináns szerepet fog játszani.

Új szelek fújnak

Évekkel ezelőtt már kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy az európai integrációs törekvések részeként Magyarország számos területen kényszerül jogharmonizációra az EU meglévő nemzetközi ajánlásai alapján.

Az eddig mostohán kezelt honi távközlés talán még nem túl későn, az utóbbi két évben kezdett el komolyabban, politikai szinten is a versenypiac felé orientálódni, látszólag figyelmen kívül hagyva a konzervatív távközlési lobby érdekeit. A korábban divatosnak, de tartalom nélkülinek ható varázskifejezések, mint az információs társadalom kiépítése, végre megteltek élettel. Kilencvenkilenc decemberében nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány kész komolyan foglalkozni az üggyel, amikor is elfogadták a készülőben lévő új hírközlési törvény alapelveit. Ezek szerint a törvény egyik legfontosabb célja, hogy hatékony és gyors versenypiacot nyisson, egyszersmind ellensúlyozza a monopolszerepet betöltő szolgáltató fölényét.

Kérdéses még az is, hogy a kormány saját adminisztratív költségein felül milyen üzletet lát a koncessziók kiadásában, és ez milyen arányban érinti majd a befektetőket. Intő példa lehet erre, hogy a harmadik generációs mobilengedélyek kiárusításában korlátlan üzletet látó nyugat-európai kormányok csaknem a tönk szélére sodorták saját távközlési társaságaikat.

2001. március 28-ai parlamenti előterjesztésében a Miniszterelnöki Hivatalt vezető Stumpf István bizakodóan nyilatkozott. Az info-kommunikáció gazdasági húzóágazat, amely 1994. és 2000. között évi 160-170 milliárdos befektetéseket produkált, becslések szerint az ágazat 2010-re a GDP akár 6,6 százalékát is kiteheti. A kormány fontosnak tartja a verseny megteremtését, a miniszter szerint a törvényjavaslat nem az egyes befektetőknek kedvez, hanem a fogyasztókat hozza előnyös helyzetbe.

A feladat nem egyszerű: a honatyáknak egyrészről valóban a fogyasztók érdekeit, másrészről a versenyt bátorító, ugyanakkor a társadalom számára hasznos befektetéseket is ösztönző törvény megszületése felett kell bábáskodniuk. A kormány szerencsére megfelelően nyitottnak mutatkozott ahhoz, hogy annak idején, a rendkívüli jelentőségű ügyben kikérje a legilletékesebbek, a távközlési piac szereplőinek véleményét is.

[oldal:Alternatívok egymás közt]

Az előkészületi fázisban lévő törvénytervezet normaszövege tavaly március 6-án került porondra. A hazai távközlési piac öt prominens képviselője, köztük a GTS, a Novacom, a PanTel, a UPC és a Vivendi, örömmel fogadták a kormány nyitottságát, és március 20-án már be is nyújtották a közös állásfoglalásukat tartalmazó fogalmazványt a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) Hírközlési Irodájának, valamint reményüket fejezték ki abban, hogy a törvényalkotás további szakaszaiban is tevékenyen részt vehetnek az EHT véleményezésében.

Ennek örömére, az egyébként egymással is versengő társaságok még aznap nyílt fórumot hoztak létre Alternatív Távközlési Kerekasztal néven. Nem egészen két hónappal később a fórumhoz további négy cég csatlakozott: az Antenna Hungária, a British Telecom, a Pannon GSM és a Vodafone, így együttes gazdasági súlyuknál fogva már egy valóban jelentős érdekképviseleti csoportot hoztak létre.

Ha nem is hangosan kimondva, de a törekvés a jelenleg monopolhelyzetet élvező Matáv ellensúlyozására különféle módosításokat sürget, kivált a natív cég hálózatai használatának, díjazásának tekintetében - korábban már említettük, hogy a hálózatok igénybevételének önköltség-alapú ármeghatározása vitális pontja a törvénytervezetnek. A Matáv-dominancia visszaszorítására az alternatív szolgáltatók aszimmetrikus piaci szabályozást sürgetnek, továbbá támogatják a valós infrastruktúrán alapuló versenypiacot, és szorgalmazzák a piacra lépés esélyeinek kiegyenlítését.

Amire számítunk

A BellResearch nemrég közreadta a budapesti közép-, és nagyvállalatok telekommunikációért felelős vezetői között végzett felmérését. Az érintetteket a távközlési piac liberalizációjának várható hatásairól, saját várakozásaikról faggatták.

A megkérdezettek álláspontja szerint legnagyobb valószínűséggel a Vivendi TH (34%) indít közcélú távbeszélő szolgáltatást, valamivel lemaradva követi őt a PanTel Rt. (30%), majd az UPC Magyarország (26%). Az UPC üzleti stratégiájában korábban világosan kifejtette: a távközlési piac liberalizációjában lakossági szinten is részt kíván venni, míg a PanTel várhatóan csak az üzleti felhasználókra koncentrál. A Vivendi pozíciója megkérdőjelezhetetlen, hiszen jelenleg is kilenc primer körzet üzleti és magánfelhasználóit szolgálja ki. Elenyésző számú interjúalany a Novacom, a GTS, a British Telecom, és a Deutsche Telekom piacra lépését valószínűsíti. Itt meg kell jegyeznünk, hogy tudvalevőleg a Matáv Rt. 59,53%-os részvénytöbbségét a DT birtokolja, példa nélküli lenne hát, ha ugyanerre a piacra újból befektetne a többségi tulajdonos. Arról nem is beszélve, hogy a DT adóssága időközben 56 milliárd euróra ugrott, ezért nem valószínű, hogy korábbi bevásárlásai után újabb pénzeket fordítson hasonló célra. A British Telecom megjelenése kevésbé lenne meglepő, bár jelenleg őt is lefoglalja a harmadik generációs mobiltávközlési rendszerek kiépítése körül keletkezett hisztéria.

Forgalmi díj csökkenést a válaszadók 75%-a prognosztizált, míg 19% szerint a liberalizációnak nem lesz árcsökkentő hatása. Elenyésző százalékuk (3%) várja az árak növekedését. A megkérdezettek átlagosan 19%-os árcsökkenésre számítanak. A válaszadók legtöbbje attól tart, hogy a liberalizáció ellenére a Matáv megőrzi domináns szerepét, és nem hagyja "szóhoz jutni" az újonnan belépőket. Remélhetőleg azonban ez nem következik be, hiszen az EHT megfogalmazott céljai között elsődleges szempont az új versenyzők helyzetbe hozása a piaci esélyek kiegyenlítésével. Más kérdés, hogy ez a gyakorlatban milyen körülmények között működhet majd megfelelően, illetve milyen ellenőrzéseket tesz szükségessé.

Egyes vállalati vezetők szerint árcsökkentés helyett a szolgáltatók előtérbe helyezik a minőséget, értéknövelt szolgáltatásokat kínálnak majd, ezért csak lassú, vagy kevésbé látványos árcsökkenéssel lehet számolni. További komoly érv az árak stagnálása mellett, hogy az alternatív szolgáltatók nagyarányú befektetéseik miatt türelmetlenek a hosszabb távú megtérülési idővel szemben. Nyilvánvalóan így van, és az Európában tapasztalható általános részvénymélyrepülések, valamint a távközlési cégek körül kibontakozott probléma árnyékot von a beruházási kedvre. Várhatóan azért a jelentősebb anyagi és nemzetközi háttérrel rendelkező cégek, mint amilyen a Vivendi is, önmérsékletre intik magukat, és esetleg hajlandóak árharcba bocsátkozni a konkurenciával.

Néhányan aggályosnak tartják annak a lehetőséget, hogy a szolgáltatók esetleg diszkréten megegyeznének a háttérben. Ennek ellenére talán sem az újonnan belépők, sem a natív cég nem fognak titokban megállapodni, hiszen a piac felszabadításával érdekeik ellentétessé válnak, így míg a Matáv megtartani, a többiek átcsábítani igyekeznek majd az ügyfeleket a kezdetben kiegyenlítetlen piacon. Fontos adalék még, hogy a megkérdezettek 83%-a a Matávon kívül esetleg kipróbálna más szolgáltatót is, ugyanakkor átlagosan 20%-kal olcsóbb tarifák mellett lennének csak hajlandóak elpártolni a Matávtól.

Természetesen mindez csak a vállalati, üzleti felhasználók álláspontját tükrözi, ráadásul még nem ismerjük sem a piaci versenyzők pontos számát, sem az általuk kínált szolgáltatások milyenségét. A lakossági fogyasztók nyilván ennél már kisebb különbség mellett, és nagyobb arányban váltanának szolgáltatót.

[oldal:Amire számíthatunk]

Mindezek után tekintsük át, melyek azok a vállalatok, akik szinte biztosan meghatározó szereplőivé válhatnak a magyar távközlési piacnak 2002 januárjától!

MATÁV Magyar Távközési Rt. - Nem sokkal a rendszerváltás, és a hírközlési szektorban megindult átrendeződés után, 1991. végén alakult meg a Matáv, akkor még 100%-os állami tulajdonú társaságként. A vállalat privatizációjára két évvel később, az idevonatkozó távközlési törvények hatálybalépése után kerülhetett sor. 1993 decemberében a DT és az Ameritech International(a SBC csoport tagja) által létrehozott MagyarCom konzorcium vált a cég 30,29%-os tulajdonosává. 1994 februárjában a területi koncessziós pályázat eredményeképpen a Matáv 36 primer körzetben nyújt helyi távbeszélő szolgáltatást, lefedve ezzel az ország területének 70%-át, és egészen a mai napig a vezetékes távközlési piac legalább háromnegyedét birtokolja.

Egy évvel később, 1995 decemberében a cégprivatizáció második fordulójában a MagyarCom már többségi tulajdonos 67,36%-al, megvalósítva ezzel a legnagyobb külföldi befektetést Magyarországon. 1997 novemberétől Budapesten és New Yorkban, a New York-i Tőzsdén elsőként jegyzett közép-európai cégként, megkezdődött a Matáv részvények kereskedelme, további 26% piacra dobásával. Két évvel később az állam az aranyrészvények kivételével értékesítette még meglévő 5,75%-os részvénycsomagját.

2000 júliusában a DT egy részvényesedési megállapodás keretében megvásárolta a SBC csoport 50%-os MagyarCom csomagját, ezzel 59,53%-ra növelve tulajdonhányadát a Matávban. A fennmaradó 40,47% közkézhányad, míg az aranyrészvénnyel továbbra is az állam rendelkezik.

A Matáv története gyakorlatilag a magyar távközlés története, szerepe elvitathatatlan, azonban piaci kizárólagossága mára a fejlődés gátjává érett - persze a cég továbbra is fontos tényezője marad a hazai távközlésnek.

Óvatos számítások szerint akár 20-30%-os piaci térvesztéssel, és néhány tízmilliárdos bevételkieséssel számolhatnak a tulajdonosok. A Matáv mindent elkövet majd annak érdekében, hogy a liberalizáció után minimális legyen a vesztesége, várhatóan tovább alakul a külvilág felé mutatott image, a mai kornak megfelelően lendületessé, energikussá válik - ennek jegyében munkálkodnak már év eleje óta: megváltozott a logó, a szlogen, a zene, és már egy barátságosabb weboldal várja on-line a látogatókat. Talán előbb-utóbb kedvezőbb árakkal, specifikus előfizetői csomagokkal (ez a folyamat már el is indult), értéknövelt szolgáltatások széles kínálatával hallhatunk majd róluk. Egyik leglátványosabb lépésük mostanság, a technikailag megfelelő analóg vonalon elérhetővé tett ADSL szolgáltatásuk, amely egyelőre csak a fővárosban működik, de talán még az idén megjelenik a nagyobb megyeszékhelyeken is. Valószínűleg láthatunk még pár jól kivitelezett árukapcsolást év végéig, és számos olyan kecsegtető akcióval lépnek majd porondra, ami szerződéses formában a Matávhoz láncolhatja az előfizetőket.

Utóbbi hír a házuk tájáról, hogy a netezők által szívesen használt "Mindenkinek" csomag megszüntetését egyelőre elhalasztották, ami azt jelenti, hogy figyelembe veszik a fogyasztók reagálásait, de remélhetőleg azért előbb-utóbb sikerül előrukkolniuk egy kedvezőbb ajánlattal. Egyébként a speciális internet-tarifák bevezetése, a testvérvállalat MatávNet árainak szelídítése, mind-mind arra utalnak, hogy tényleg pozitív változások elébe nézünk. Minőségét, tapasztalatát tekintve, a cég biztosan élen marad.

Vivendi Telecom Hungary - a hazai vezetékes távközlés második legnagyobb résztvevője vélhetően hamarosan magába olvasztja az összes helyi koncessziós társaságot. Nemzetközi méreteit tekintve egy olyan monstre cégcsoport hazai képviselőjéről van szó, amely a natív szolgáltató mellett is meglepően sikeres eredményekkel büszkélkedhet. A kommunális szolgáltatásokban világelsőnek tartott Vivendi-csoport 90 országban van jelen, világszerte 230 ezer alkalmazottat foglalkoztat, és 1985 óta foglalkozik mobil és vezetékes távközléssel, amely azóta a Vivendi legdinamikusabban fejlődő ágazatává nőtte ki magát. Hasonlóan a Matávhoz, az itthon hét év alatt több mint félmilliárd dollárt befektető francia Vivendi a telekommunikációs szolgáltatások teljes skálájával felfegyverkezve áll üzleti-, és lakossági partnerei rendelkezésére. Jelenleg kilenc primer körzet fogyasztóit látja el koncessziós szolgáltatásával, míg üzleti kommunikációs szolgáltatásai az ország egész területén elérhetőek. A koncessziós területeken kívül már Győrben, az egyik legnagyobb megyeszékhelyen képviseleti irodát nyitottak, és várhatóan nem restelkednek majd további képviseletek megnyitásával sem.

Figyelembe véve az anyacég meggyőző tőkeerejét, talán a V-Hungary nem átall megfelelő mennyiségű pénzt költeni folyamatos befektetésekre, és remélhetőleg néhány meglepő piaci manőverrel igyekszik majd borsot törni riválisai orra alá. A kellően nyomulós, retro-techno stílusú reklámhadjáratának köszönhetően majdnem sikerült elhitetnie a távközlésben kevésbé jártas fogyasztókkal, hogy a Vivendi szinte az egyetlen lehetséges Matáv-alternatíva. Ebből máris látszik, hogy a V-Hungary komolyan gondolja a gyors piacnyitást. Ennek érdekében persze rengeteg előfizetőt kell megnyernie; a stratégia kezdetben agresszív árpolitikát, és kedvező ajánlatokat tartalmazhat. Ellenpontként megemlíthetjük, hogy magába olvasztva minden helyi koncessziós társaságot, rögtön piacnyitáskor jelentős részesedést tudhat majd magáénak, ami remélhetőleg nem kényelmesíti el. Minden bizonnyal hajlamos lesz ő is az árukapcsolásra, valamint az előfizetők lekötésére - hiszen gondolnia kell gyorsan megszerzett helyzetének konszolidálására, amit elsősorban a hirtelen átpártolt előfizetők megtartásával érhet el. Jó eséllyel okoz majd konkurenseinek kínos perceket, szolgáltatásaival, méreteivel az élvonalban landolhat.

UPC Magyarország - a piacnyitás után harmadik legnagyobbként futhat be a technikáját tekintve is alternatív UPC. A denveri székhelyű UnitedGlobalCom többségi tulajdonában levő, Európa második legnagyobb szélessávú távközlési szolgáltatójaként ismert cég 12 európai országban és Izraelben nyújt kábeltelevízió-, telefon-, és nagysebességű Internet-szolgáltatást. A hazánkban többnyire kábeltelevíziós társaságok bekebelezéséről elhíresült cég elsősorban kábeltévés, műholdas szolgáltatásai révén vált ismertté. Budapesten és néhány más városban a nagy visszhangot vert Broadband, és a leányvállalat Chello Broadband szélessávú Internet-szolgáltatáshoz is hozzájuthatnak a fogyasztók.

A használt optikai-koax hibrid technológiára épülő, a hagyományos szolgáltatókhoz képest alacsony árú kábeltelefon most megmutathatja mire is képes valójában, és mindezt mennyiért hajlandó nyújtani. Szolgáltatásaik jellegét és eddigi működésüket tekintve, szinte biztosan kombinált csomagokat kínálnak majd. Kérdéses, hogy milyen mértékű terjeszkedésre lehet számítani, illetve, hogy ez milyen hatással lesz a szolgáltató áraira.

A felvásárolt hálózatait gyors ütemben felújító cég terjeszkedését akadályozhatja a lefektetett kábelek munkálatai után feltört aszfaltborítás helyreállításának költsége, amit a helyi önkormányzatok jogosan a szolgáltatóra hárítanak. Sajnos meg kell említeni azt is, hogy a kábeltévék körüli cirkuszt a UPC részben saját maga váltotta ki. Bizonyos körzetekben, nem sokkal a felújítási munkálatok után a cég megemelte árait, a fogyasztókat pedig egyoldalú szerződésbontással fenyegette meg, tehát az első adandó alkalommal kihasználta újonnan megszerzett piaci pozícióját előfizetői ellenében. Januárban a Gazdasági Versenyhivatal ötmillió forintra bírságolta a UPC-t gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt.

Ennek fényében reméljük, hogy az UPC tanult az esetből, és komolyan, aktívan részt vesz majd a versenypiac formálásában. A magyar távközlés érdekes színfoltjává válhat.

[oldal:Még, még, még! Ennyi nem elég!]

Az 1998-ban alapított PanTel Rt. egyelőre láthatóan nem tendál a lakossági szolgáltatás irányába, ezért nagy valószínűséggel megmarad az üzleti kommunikációnál. A PanTel továbbra is erőfeszítéseket tesz a Moltelekom felvásárlására, legutóbbi megmozdulásuk egy fejlesztésekre szánt 80 millió eurós hitelfelvétel volt. Hallhattunk róluk a cég többségi befektetőjének, a holland KPN közép-európai kivonulási szándékának bejelentése után is, ami egyébként a Pannon GSM-et szintén érinti. A KPN nem a jövedelmezősége miatt óhajt szabadulni PanTel-es részvénycsomagjától: a holland cég szintén nyakig benne van az Európa-szerte problémát okozó harmadik generációs mobiltávközlési-rendszer kiépítési költségei körül gyűrűző botrányokban, ezért kénytelen az eladásból származó összeget adósságai csökkentésére fordítani. Ez annyiban érinti aktuális témánkat, hogy a KPN 75,2% részvénycsomagjára esélyes pályázóként szóba került többek között a Magyarországon csendesen jelenlevő, de a KPN-hez hasonló problémákkal küzdő British Telecom, amelynek a vásárlás remek lehetőséget nyújtana a terjeszkedésre, de szóba került megint a francia Vivendi neve is.

A Novacom Távközlési Kft.-t többen is lehetséges Matáv-konkurensnek tartják. Saját, óvatos megfogalmazásukban "elképzelhető, hogy a Novacom új stratégiájában markáns lesz a lakossági szolgáltatás szerepe." A céget 1998-ban alapították az ELMÜ Távközlési Kft. jogutódjaként, olyan tulajdonosokkal a háttérben, mint a Budapesti Elektromos Művek, az RWE Telliance, és az EnBW GmbH. Fő profiljuk üzleti ügyfeleik részére az IP alapú telefon-, és az Internet-szolgáltatás. Stabilnak tűnő, nyugodt versenyző.

A GTS TeleSystem Inc. szintén szabadulni óhajt kelet-európai befektetéseitől, ezért eladásra kerül a GTS Magyarország Kft. és a GTS Datanet Kft. is. A mikrohullámú gerinchálózatot üzemeltető GTS, hasonlóan a PanTelhez, nem lelkesedik túlzottan a közcélú szolgáltatás gondolatáért. A cég figyelemreméltó száloptikai hálózattal rendelkezik, és többek között sikerült felkeltenie a Vivendi Telecom Hungary figyelmét, amely a jelek szerint érdeklődve mustrálgat minden elérhető közelségben lévő telekommunikációs céget.

Felröppentek olyan hírek is, miszerint az Antenna Hungária és a Magyar Villamossági Művek közös távközlési céget kívánnak alapítani. Mindeközben az Antenna Hungária eladásra kínálja 37%-os részvénycsomagját. Természetesen a Vivendi azonnal megszimatolta a dolgot, de ezúttal érdeklődik a UPC, a British Telecom, sőt a France Telecom is. Utóbbi cég sem maradhatott ki az európai szolgáltatók általános válságából, 60 milliárd eurós adósságot felhalmozva, ráadásul legutóbb az Orange-ügy is megfeküdte a gyomrát. Érthető hát, ha jelentős, nagy külföldi befektetők nem érdeklődnek megfelelő lendülettel a liberalizálódni készülő magyar piac irányába.

[oldal:Sógorok, boldogok]

Így a vége felé, ahelyett, hogy találgatásokba bocsátkoznánk a piacnyitás kimenetelét illetően, vessünk egy pillantást a szomszédos Ausztriára! Náluk három évvel ezelőtt következett be az a folyamat, aminek mi itthon csak 2002 januárjától örülhetünk majd.

Az MTI által közzétett rövidhír szerint Ausztriában három év alatt a telefondíjak drasztikusan csökkentek, ugyanakkor az előfizetők sokkal többet telefonáltak, így a szolgáltatási ágazat forgalma nem változott. A belföldi távhívások árai ötödére csökkentek, a vezetékesről történő mobilhívás díja felére esett, míg a mobil-mobil díjak körülbelül azonosak maradtak.

Az ottani telefontársaságokat ellenőrző főhatóság jelentése tehát pozitív képet fest az osztrák piacnyitásról. A szolgáltatások kínálata szélesedett, az árak mérséklődtek, és mindez fokozta a fogyasztási kedvet. Az viszont figyelemreméltó, hogy körülbelül húsz társaság működik aktívan az osztrák telefonpiacon (szám szerint ennél jóval több van), a főhatóság pedig 444 koncessziót adott ki közcélú telefonszolgáltatásra.

Zárszó gyanánt elvárhatjuk tehát az osztrák példát alapul véve, hogy megfelelő ellenőrzés mellett az EHT a távközlési piacon valódi versenyhelyzetet teremt, ami a fogyasztóknak választási lehetőséget, kedvezőbb árakat, az ország számára megfelelően megrajzolt, sima utat eredményez az info-kommunikációs társadalom kiépítéséhez. Ne feledjük, a felelősség nemcsak a kormányt, hanem a szolgáltatókat is terheli.

Mi pedig reméljük a legjobbakat!

Szólj hozzá a HWSW fórumában!