HWSW teszt: Teknema set-top-box

Internetezni manapság már sokféle eszközön lehet: először is a mindenható számítógépen, utcai terminálon - bár ebből hazánkban nem sok van -, telefonon, de a világ tehetősebb részén már lassan a telefonfülkék is alkalmasak egy-egy elektronikus levél gyors átpasszolására, illetve a jobb hűtők is hálózatba vannak kötve. Aki nem akarja kihasználni, csak a hálózat legalapvetőbb szolgáltatásait, annak azonban egy kisebb tudású készülék is jól jöhet - mondjuk egy set-top-box.

Magyarországon különösebben nem terjedtek el a TV-készülékekhez csatlakoztatható dobozkák, bár például a Matávnet kínálatában is szerepelt ilyesmi - tudomásom szerint csekély sikert érve el a fogyasztók körében. Ettől persze - és attól, hogy a legtöbben nem tudunk róla, sok más dologhoz hasonlóan - még lehet set-top-boxot kapni Magyarországon.

A csomag tartalma félig-meddig teljesíti a számítástechnika iránt nem különösebben vonzódó, ám előnyeit kihasználni igyekvő vásárlók követelményeit, így - végre ilyenről is beszámolhatunk - magyar nyelvű leírást is találunk a dobozban. A félig-meddig minősítés oka az, hogy sajnos a készüléken futó szoftver továbbra is angol maradt, és tekintve a hazai piac finoman szólva kis méretét, feltehetően nem is várható egy magyar változat kiadása. Persze ettől még nézhetünk magyar tartalmat a készülékkel, s ha kezelését sikerült elsajátítanunk, már nem lesz gondunk vele. Ehhez egyébként hathatós segítséget nyújt a magyar leírás is, hiszen minden elemnél megtaláljuk annak magyar jelentését az eredeti angol mellett, így még az angol feliratok megértése nélkül is nagyon könnyen bemagolhatjuk, melyik gomb mire való.

Jómagam egy teljesen fehér, minta és felirat nélküli dobozkát kaptam, és csak kibontáskor láttam meg először azt a márkanevet, mely eddig az égvilágon semmit nem mondott számomra: Teknema. A felirat magán a készüléken díszelgett egy másik, feltehetően már a magyar forgalmazó által ráragasztottal együtt, mely fennen hidette, hogy e helyütt bizony "TV szörf" esete forog fenn. A fekete kis set-top-box - híven nevéhez - nagyjából akkora, mint egy, a kábeltévés olvasók körében talán ismert konverter, és remekül elfér a TV vagy a videó tetején. Előlapján találunk egy infravörös érzékelőt három LED társaságában, melyek a készülék bekapcsolt állapotát, az adatforgalmat és az új üzenetek beérkeztét jelzik. Középen diszkréten megbújik egy Smart Card foglalat, melyet sajnos nem volt alkalmam kipróbálni.

A készülék és kellékei. Billentyűzet nélkül bajos lesz.

A hátlap ennél sokkal változékonyabb képet mutat, hiszen itt találhatók a csatlakozók. Először is kell tápot adnunk a szerkezetnek, majd telefonvonallal is el kell látnunk, ha csatlakozni szeretnénk a világhálóra. A TV-re RCA vagy S-Video kábellel köthető - a dobozban mindkettő megtalálható -, és találunk még két RCA kimenetet, melyek a hang jobb és bal oldali csatornáját szállítják; a Teknema készüléke ugyanis lejátssza a WAV, TIFF és AU hangformátumokat. A hátlap utolsó csatlakozója egy közönséges nyomtatóport, melyre HP DeskJet nyomtatót köthetünk.

[oldal:Drót nélkül is behálózva]

Ha a készüléket összebogoztuk a családi élet központjával, a TV-készülékkel, helyezzük üzembe a beviteli eszközöket is! Alapállapotban egy távirányító jár a set-top-boxhoz, de vásárolhatunk hozzá infrás billentyűzetet is - ami a tapasztalataim szerint nagyban megkönnyítheti életünket. Ha kicsomagoltuk a távirányítót és a billentyűzetet, helyezzük be a hozzájuk kapott elemeket, és máris rátenyerelhetünk a Power kapcsolóra.

Ha minden jól megy, most egy bejelentkező kép lesz a TV-n. Ha mégsem lenne, váltsunk át AV bemenetre a TV-készüléken! Mivel mi először egy nagyobbfajta, ám kicsit korosabb Panasonic készüléken próbálkoztunk, ez nem is volt olyan egyszerű, mivel a TV három bemenettel is rendelkezett. A problémán hamar úrrá lettünk, és máris megjelent egy szellemképes, elmosódott, homályos és színekben meglehetősen szegényes nyitóképernyő. Ez az állapot a kábelek igazgatásával, cseréjével sem javult, így hirtelen nem tudtuk, a set-top-box - TV páros melyik tagja felelős a gyatra képminőségért, ezért kicsit elkedvetlenedve hamarosan fel is adtuk a próbálkozást.

Otthonomba térve szintén egy Panasonic TV-hez csatlakoztattam a set-top-boxot, és ezúttal lényegesen jobb képet sikerült kicsiholnom belőle. Sajnos így sem sikerült túllépni a technológia adta határokat. Számítógépes képernyőn a 640 x 480-as felbontás ma már minimumnak számít, a TV készülékek felbontása viszont ez alatt marad. A számítógép képernyőjére szánt képek megjelenítése TV-n általában sajnos kétségbe vonható eredménnyel jár - és esetünkben sincs ez másképp. A nyitóképernyő kicsit sötét, a színek fakók, a betűk bizony elmosódottak - egyszóval nem olyan minőségben jelenik meg a tartalom, mint számítógép előtt. Ennek eredménye többek közt az, hogy az alacsony felbontást produkáló TV-n csak mindkét irányba gördítve jeleníthető meg a legtöbb weboldal, és egy óránál tovább nem nagyon tudjuk használni a készüléket, mert nem bírja a szemünk.

Ha túltettük magunkat a megjelenítés gyermekbetegségein, kényelmesen zöttyenjünk le a fotelba, vegyük kézbe a távirányítót, és végezzük el a kezdeti beállításokat! Nem kell sok mindent megadni, csak az Internet-szolgáltató telefonszámát, a bejelentkezési nevet és jelszót, illetve ha levelezni akarunk, a postaládánk adatai is szükségesek, az SMTP/POP3 kiszolgáló címével egyetemben.

Valószínűleg ez lesz az a pont, amikor rádöbbenünk, jó ötlet volt megvenni az opcionális billentyűzetet, hiszen a távirányítóval navigálva, a képernyőn megjelenő billentyűzeten böködni a kívánt betűkre, bizony nem egy leányálom. Ha leveleket is szeretnénk tehát fogadni és küldeni, véleményem szerint nélkülözhetetlen a billentyűzet. Mivel mérete kicsi, infravörös adója az előoldalán viszont nagyméretű, tapasztalatom szerint a billentyűzet kedvéért nem kell lemondanunk a kényelmes heverészésről, viszont sokkal gyorsabban tudjuk kívánságainkat közvetíteni a gép felé. Persze ha csupán megszokott helyeinket akarjuk végiglátogatni, és el akarjuk olvasni a legfrissebb híreket, a távirányító is elég lesz, gondos tervezésének köszönhetően használatát gyorsan el tudjuk sajátítani, és vakon is eltaláljuk a gombokat.

A képernyőn megjelenő billentyűzet. Gépelni biztosan nem fogunk rajta.

[oldal:Hasznos, ha akarjuk]

Akik sokat használják a hálózatot, megkérdezhetik: mire jó egy set-top-box, hiszen nem lehet mp3 fájlokat letölteni vele, a szexoldalak is fakó színekben jelennek meg - talán a lényeg sem látszik jól -, nem tudunk telnetelni, csatolt állományokat megnézni, IRC-zni vele. Ez mind igaz. Más szemlélettel azonban sok mindenre jó a készülék: friss hírek, cikkek elolvasására, banki átutalásokhoz, a barátokkal való kapcsolattartásra. Mindenkinek el kell döntenie, mire van szüksége, és nagyobb fukcionalitásért nagyobb árat, egy számítógép árát kell megfizetnie.

A set-top-box egyébként valóban alkalmas ezeknek a funkcióknak a betöltésére, hiszen támogatja az SSL 3-mas változatát. Ha már a dobozról van szó, egy 65 MHz-es Cirrus Logic ARM7500FE típusú processzor végzi odabent a számításokat, támogatja a proxykiszolgálókat, belső operációs rendszerének különböző részei külön-külön is védhetők jelszóval, képes az 1.1-es változatú JavaScriptek futtatására; és még lehetne sorolni azokat a kényelmi beállításokat és lehetőségeket, melyek mind a könnyebb használatot szolgálják. A kapcsolatot egy manapság már lassúcskának számító 33,6-os modemmel tarthatjuk.

A készülék különböző szolgáltatásait a többitől függetlenül is védhetjük jelszóval.

A puding próbája az evés, így lássunk néhány ismertebb magyar weblapot, TV-n megjelenítve:
(A képek egy TV-tuner kártyával készültek, ide vezettem be a kompozit kimenet jelét, majd elkészítettem az ernyőképeket. További képek a következő oldalon.)

Az origo, frissítés előtti készülékkel. Állatorvosi ló: a feje fent, a fara lent, a keretek bizony szétszóródtak.

A keretek megjelenítését támogatja a készülék, ám nem mindig megelégedésünkre végzi ezt: a kereteket időnként kénytelen egymás alá elhelyezni, amivel egymástól messzire szórja el a tervező által egymás mellé szánt tartalmi részeket.

Levelezésünket összesen négy postafiókon keresztül bonyolíthatjuk le. A készülék az POP és az IMAP protokollokat egyaránt támogatja.

A levélírás ablaka.

Mint a fentiek is mutatják, bizony van még mit fejleszteni a készüléken. A forgalmazó által megadott letöltési hely tartalmából ítélve azonban a gyártó folyamatosan fejlesztgeti, javítgatja a készüléket üzemeltető programot, így bízhatunk abban, hogy a hibák zöme rövidesen eltűnik belőle. Mint a képek is utalnak rá, jómagam is elvégeztem egy ilyen frissítést: az eredmény látványos javulás volt. A Teknema set-top-boxának kétségbevonhatatlan érdeme könnyű használhatósága, leküzdhetetlennek tűnő hátránya pedig az, hogy kevés sikerrel próbálja összeházasítani a számítástechnika és a televíziózás megjelenítései igényeit és képességeit.

A tesztkészüléket a Delfin IT Kft., a magyarországi importőr és viszonteladó bocsátotta rendelkezésünkre, amit ezúton is szeretnénk megköszönni.

Szólj hozzá a HWSW fórumában!

[oldal:Galéria]

Az index.hu oldala, még a rendszerprogram frissítése előtt. Fatális hiba volt rámenni.

A HWSW sajnos a frissítés után is majdnem ugyanolyan csúnyán jelent meg, mint ami a képen látható.

A régi nyitóoldal, éppen tárcsáz a készülék.

A frissítés rendkívül egyszerű: le kell tölteni egy 1,2 MB méretű fájlt, megvárni, míg a készülék frissíti és újraindítja magát, és voilá, megjelenik az új nyitóképernyő.

Startlap. Egész jó.

Vajon milyen készüléknek látszik kívülről a set-top-box? Érdemes megfigyelni, mi van a hibaüzenet mögött.

A Terminál oldalát gondos kezek úgy tervezték meg, hogy igazodjon a böngésző felbontásához. Az eremény: hibátlan megjelenés.

Az index is megjavult, bár darabokra szakad.

AZ origo ellenben fejlődőképes: teljesen set-top-box kompatibilis.