Teszt: Creative D.A.P Jukebox

Az mp3 lejátszó kifejezés hallatán általában egy 32 - 64 MB memóriával rendelkező, nagyjából 10-12 zeneszám tárolására képes szerkezet jut eszünkbe. Egy évvel ezelőtt ezek a lejátszók még luxuscikknek számítottak, mára azonban örvendetesen csökken az áruk. A kiegészítő flash memóriák is elérhető áron kaphatók, hiszen nemrég még körülbelül háromszor annyit kellett fizetnünk értük, mint mostanában.

A Creative mérnökei azonban úgy gondolták, nem várják meg, míg a korlátozott kapacitású memóriakártyák ára lecsökken, és egy huszáros vágással megkerülték a problémát. Tárolóegységként nem flash memóriát, hanem egy másik, kézenfekvő megoldásnak tűnő eszközt választottak: egy mobil merevlemezt. Ezzel persze nemcsak a szűkös tárhely gondját sikerült megoldani, de újakat is a fejükre vontak. Egy merevlemez ugyanis jóval több energiát igényel, és méretre ugyan közelít a gyufásdobozhoz, egyelőre azért kicsit nagyobbacska annál.

A fáradozás eredménye egy discman méretű készülék lett, aminek már csak nevet kellett adni: ő lett a D.A.P Jukebox. Ezzel hamar akadtak is apró gondjaim, ugyanis ilyen nevű terméket nem találtam a Creative honlapján. Kezdtem nagyon nem érteni a dolgot, hiszen a készülék kézzelfoghatóan létezett, a neve is elég nagy betűkkel volt ráírva - nem így a Creative oldalára, ahol csak apró betűkkel merték megemlíteni, hogy a cég egy távoli, Európa nevű kontinensen D.A.P Jukebox néven is árulja a NOMAD Jukeboxot.

Egy pillanatra ugorjunk vissza a kötelező pontra, a doboz tartalmának ismertetésére. Nos, a dobozban mérete ellenére nem felfújható hadihajó található, csak egy DAP, a programokat és kiegészítőket tartalmazó CD-lemez, a készülék USB kábele, egy fejhallgató, egy poszter méretű, a kezdeti lépéseket elmagyarázó használati utasítás, egy külső tápegység a megfelelő kábelekkel, illetve négy darab újratölthető elem - mindez olyan gondos szivacságyba rejtve, hogy talán még focizni is lehetne a csomaggal, akkor sem törne össze benne semmi.

A fenti kellékek közül talán csak a négy elem lehet meglepő. Általában a különféle elektronikus készülékekhez nem kapunk ilyesmit, de ez esetben talán nemcsak a cég gáláns lépése a négy elem, hiszen a D.A.P mindössze négy-öt óra üzemidőt ígér egyetlen elemcserével. Kicsit utánaszámolva, a jelenlegi elemárakat figyelembe véve nagyon jó beruházásnak tűnik egy elemtöltő vásárlása is otthonra, amivel teljessé tehető a tápellátó-felszerelésünk. Szerencsére ha nem séta közben akarunk zenét hallgatni róla, a külső tápot is csatlakoztathatjuk hozzá, így a szemfüles vásárlók zsebre tehetik egy házibuli teljes zenei anyagát, majd a helyszínen tenyérnyi helyről szolgáltathatnak talpalávalót.

[oldal:Többet, mást]

Amint az USB kábel megléte is sugallja, a készülékre USB csatlakozáson keresztül tudunk zenéket másolni. Ezt már meglévő mp3 fájlok felhasználásával is megtehetjük, de a D.A.P-hoz adott CD-lemezen található programok segítségével zenei CD-kből is készíthetünk mp3 fájlokat. Magát a tényleges másolást a Creative Playcenter nevű programmal lehet elvégezni. Másolni nemcsak PC-ről D.A.P-ra tudunk, de a D.A.P készülékek között is. Ami viszont nem megengedett - nyilván másolásvédelmi okoból - az az, hogy a D.A.P-on található fájlokat a számítógépre mozgassuk. Erre akkor döbbentem rá, amikor a lejátszón gyárilag található, nagymennyiségű klasszikus zenéből összeállított válogatást le akartam menteni, gondolva a rosszabb időkre is... A Creative összeállítása képes a kapcsolatfelvételre a CDDB-vel is, tehát ha van Internet-kapcsolatunk, a zeneszámok adatait a világhálóról is letölthetjük.

Innen oda mehet, visszafelé nem vezet út.

A D.A.P nemcsak felépítésében, hanem kezelésében is kilóg a sorból. Először is a tervezők nem takarékoskodtak a gombokkal, így nem okoz gondot a menük közötti gyors és kényelmes mozgás. A kijelző alatt - aminek egyébként 132 x 64 képpont a felbontása - három gomb található, ezek az adott helyzettől függően változtatják funkciójukat, ami a kijelző alján meg is jelenik, nagyjából a mobiltelefonoktól megismert módon. A készüléken többféle - jobb megnevezés híján - objektum lehet, így lejátszási listákat állíthatunk össze, illetve a lejátszón lévő zenéket műfaj, album és szerző szerint is megjeleníthetjük. Ez a filozófia eleinte valami áttekinthetetlen kuszaságot jelentett számomra, de amint kezdtem megérteni a logikáját, nagyon megtetszett. Ennek a megközelítésnek köszönhetően ugyanis tetszőleges számú lejátszási listát hozhatunk létre. A lista szerkesztésekor egyedi zeneszámokat is kijelölhetünk, de műfajt, albumot és szerzőt is hozzáadhatunk a listához, sőt, másik listát is részévé tehetünk. Gyakorlatilag gyorsan és kényelmesen állíthatunk össze hangulatunknak megfelelő lejátszási listát, és gyorsan tudunk mozogni a 6 GB-nyi zenetömegben. Véleményem szerint sokkal kellemesebb ez az elgondolás, mint a könyvtárakból és fájlokból álló struktúra.

A Jukebox tartalma a Playcenter megjelenítésében.

Ahogy tetszik, úgy nézzük: a tartalom többféle csoportosításban is megtekinthető.

[oldal:Térbeli hangzás zsebből]

A készülék működtetéséért egy aprócska operációs rendszer felelős. Bekapcsolást követően azonnal felpörög a miniatűr merevlemez, miközben a kijelzőn a "booting" felirat jelenik meg; majd hamarosan működőképes a D.A.P. Ezen a rendszeren keresztül végezhetjük el a beállításokat is - ugyanis a készülék számos plusz szolgáltatást nyújt. Az SBLive! hangkártya-sorozat tagjainál megismert EAX környezeti beállítások köszönnek vissza, a készülék két kimenetét használva, megfelelő hangszórókat használva ugyanis koncettermi, városi, pince, klub vagy aréna hangzást érhetünk el. Egy másik menüpontban hangszínszabályzót találunk, egy harmadikban pedig a lejátszás sebességét állíthatjuk, 0,5 - 0,6 - ... - 0,9 - 1,0 - 1,2 - ... - 1,8 - 2,0 értékek között. Ha egy mikrofont is hajlandóan vagyunk cipelni, meglehetősen nagy kapacitású digitális diktafont is varázsolhatunk a D.A.P-ból.

Vajon mennyire nehéz magunkkal hordani a lejátszót? A Creative ezt egy hordtáskával könnyíti meg, bár azt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mekkora súly okoz számára kényelmetlenséget. A 400 grammos készülék nem nehezebb, mint egy hordozható CD-lejátszó, viszont az ára jóval magasabb. Én személy szerint ha nagyot terülünk a biciklimmel, inkább egy 30 ezer forintos discmanre, mint egy 100 ezer forint feletti árú digitális csodára szeretnék ráesni... A rázkódások természetesen semmilyen hatással nincsenek a lejátszásra, hiszen a mobil merevlemezt eleve mostoha körülmények közé tervezték; illetve 8 MB puffer is segíti egyrészt a lejátszás folyamatosságát, másrészt azt, hogy a merevlemeznek ne kelljen folyamatosan működnie, és alacsonyabb legyen a D.A.P fogyasztása.

Nehéz rosszat mondani a Creative lejátszójáról, én kifogásolni valót magában a készülékben nem is találtam, inkább csak a körítésben. Magyar nyelvű használati utasítást sajnos - mondhatnám: természetesen - nem kaptam hozzá, és az angol leírás sem tájékoztatott elvárásom szerint például arról, hogy melyik alkalmazás mire való - ha esetleg nem szeretném ész nélkül felhányni az összeset a gépre. Némi kétséget ébreszt az is, hogy a D.A.P ára 150 ezer forint körül mozog, ami az átlagos magyar pénztárcának jelentős kiadást jelent, még akkor is, ha a flash memóriával működő lejátszók árához hasonlítva töredék áron kapunk egy MB-nyi tárhelyet a zsebünkbe.

A készüléket a CHS, a Creative magyarországi disztribútora bocsátotta rendelkezésünkre. Ajánlott végfelhasználói ára körülbelül bruttó 150 ezer forint.