K Desktop Environment 2.1

A KDE 2.0 számomra nem volt túl nagy eresztés, bár megjelent a HWSW-n már egy rövid, pozitív hangú cikk, és a nagy linuxos oldalak is hatalmas ovációval fogadták a 2.0-t. A Linux Mandrake 7.2-höz adott KDE 2.0 bizony ronda, lassú és instabil volt (hetente egyszer-kétszer visszadobott a bejelentkező ablakhoz), nem is hagytam fenn sokáig a gépen, csak a helyet foglalta... Március elején aztán megjelent a KDE új kiadása, a 2.1, letöltöttem a KDE oldaláról a Mandrake-re fordított csomagokat, majd feltelepítettem őket rendszerre, azóta csak ezt használom, annyira tetszik az új verzió.

Az új KDE sem tökéletes, továbbra is meglehetősen lassan indul el a desktop, persze ha végiggondoljuk, hogy itt nem egy egységes regisztrációs adatbázisból, hanem sok kicsi konfigurációs fájlból kell kibányászni a működéshez szükséges paramétereket, sőt a rendszer alapértelmezésein túl még a felhasználó saját könyvtárában lévő (~/.kde/*) fájlokat is beolvassa a KDE mielőtt feláll, akkor valóban érthető a kicsit lassú indulás. A beállítások viszont így tökéletesen hordozhatók és egyszerűen, "kézzel" is módosíthatóak.

A felület a végletekig testreszabható, némi játszadozás után mindenki megtalálja a neki tetsző beállítást. A címsorra, a ablakot kezelő gombokra épp tízféle előre definiált sémából választhatunk, köztük van a sokak számára ismerős windowsos kiosztás is. A menük, listbox-ok, görgetősávok és egyéb grafikus elemek megjelenítése szintén alakítható, akár ezeknek is lehet windowsos kinézete, de biztosan találunk szebbet is annál. Ami már számomra is megdöbbentő volt: az új KDE-kben az egyes alkalmazások GUI-jának egy része a $KDEDIR/share/apps/alklamazásneve könyvtárban XML fájlokban van definiálva, általában alkalmazásneve.rc a fájl neve. E fájlokat módosítva, vagy a megváltoztatott rc fájlt bemásolva a saját könyvtárunkban lévő .kde könyvtár megfelelő helyére, közvetlenül is befolyásolhatjuk a programok felületét, menüpontokat helyezhetünk át, eszköztárakat szüntethetünk meg (például így sikerült eltüntetnem a Kwrite eszköztárát, ami kikapcsolható volt ugyan a Kwrite opciói között, de a program újraindításakor mindig előbújt).

Természetesen ezt a módszert nem kell mindenkinek követnie, csak azoknak, akik még valami pluszt szeretnének kihozni a KDE-ből. A legtöbb beállítást a KDE Control Centerben végezhetjük el, itt állítható be az is például, hogy a rendszer (amennyiben KDM-es bejelentkezést használ) automatikusan jelentkezzen be, tehát ne kelljen megadnunk a felhasználói azonosítót és a jelszót, hanem egyből a desktop nyíljon meg. A Control Centerben már annyi új beállítási lehetőség van, hogy az egyes modulokról index is készült, és van egy külön kereső, ha elsőre nem találnánk meg valamilyen opciót.

A KDE-ben bóklászva feltűnhet az egységes design. Nemcsak egymással harmonizálnak a különböző programok színes ablakai, hanem még a KDE site-jával is. Még mindig a megjelenésről szólva: a Windows-hoz hasonlóan itt is van úgynevezett Theme Manager, ennek segítségével mások által összeállított Desktop témákat alkalmazhatunk a KDE-ben, a KDE2 témái nem kompatibilisek a KDE1-hez valókkal.

Az egész felület központi eleme a régi KFM-ből kifejlődött Konqueror nevű fájlkezelő, webböngésző (HTML 4, CSS 1 és részben CSS 2, JavaScript 1.5, Java), ftp-kliens, súgó-motor és még ki tudja mi minden... A fájlkezelés terén számomra újdonság volt az előnézeti képek megjelenítése többféle fájltípushoz is (html, képek, text). A már bemutatott képernyőképen épp be van kapcsolva az előnézeti képek megjelenítése egy HTML fájlokkal teli könyvtárban, az 1,8 MB-nyi HTML anyag (70 fájl) kis képecskéinek megjelenítéséhez valamivel több mint egy percre volt szüksége a Konquerornak egy 400-as Celeronon. Az előnézeti képeket a fájlkezelő sajnos automatikusan el is menti egy .pics nevű könyvtárba, hiába van a Konquerornak nagyon sok beállítási lehetősége, e bosszantó funkciót a grafikus felületen nem tilthatjuk le. A kis képecskék tárolása a $KDEDIR/services/*thumbnail.desktop fájlokban a CacheThumbnail=false sorral előzhető meg (újra is kell indítani a KDE-t).

[oldal:Konqueror]

Azt hiszen, minden túlzás nélkül állítható, hogy a KDE fejlesztésén dolgozó csapat közelebb jutott a Microsoft által elérni kívánt célhoz: a hálózati böngésző és az rendszer kezelésének egyetlen felületen való integrálásához. A Konqueror félelmetesen hatalmas tudással rendelkezik, amellett, hogy tűrhetően jó webböngésző, remek ftp-kliens, átlagos képnézegető, jó fájlkezelő, megbirkózik a man és az info oldalakkal, CD-grabber (sic! nemsokára ogg és mp3 formátumban is képes "grabbelni"), a Konqueror felel a fájlokhoz rendelt külső programok regisztrálásáért, igény szerinti elindításáért... és a lista még nem teljes. A Konqueror hatalmas tudásának hátterében az IO Slave-ek alkalmazása áll.

A felhasználó szemszögéből ez a technológia azt jelenti, hogy minden URL-ként érhető el, a hagyományos hálózati (http:/, https:/, ftp:/, gopher:/) hivatkozásokon kívül így olvashatjuk a Konqueror segítségével a rendszeren rendelkezésre álló kézikönyv-oldalakat (man:/), a Texinfo oldalakat (info:/), de így érhető el például egy floppy lemez (floppy:/), amit ilyenkor automatikusan mountoltat nekünk a Konqueror az /etc/fstab adatai alapján. Nagyon kellemesnek tartom az audiocd:/ IO slave-et, ez egy virtuális fájlrendszert mutat az audió CD-ken, erről egyszerűen csak be kell húzni saját könyvtárunkba a WAV kiterjesztésű virtuális fájlokat, ekkor elkészülnek az igazi WAV-ok. A rendelkezésünkre álló IO Slave-eket a Control Center > Information > KDE IO Slaves alatt találjuk meg.

A Konqueror használata során feltűnhet, hogy mennyi arca van a programnak, a Súgó elindításakor a Konqueror jelentkezik, a Home könyvtár ikonjára való kattintáskor szintén, és találkozhatunk vele webböngésző üzemmódban. Minden funkcióhoz más felület járul, a Súgó esetén van egy nagyobb nézetünk, amelyben a maga a szöveg olvasható, mellette egy kisebb, ebben pedig a súgó témaköreit találjuk; a fájlkezeléskor megjelenő Konqueror nagyon hasonlít a Windows Intézőre; webböngészés során pedig a hagyományos teljesablakos HTML-megjelenítést kapjuk. A különféle funkciókhoz illő megjelenés kezelése View Profile-okon keresztül történik, az erre vonatkozó beállításokat a "Window" menüben találjuk.

A program böngészőként szimpatikus, talán egy picit lomha, nagyjából támogatja az újabb szabványokat (DOM, HTML4, CSS2, JavaScript1.5, a Java 1.2.0-hoz kell neki valamilyen JRE, de megelégszik GPL-es Kaffe-val is). A titkosítási algoritmusokat kezelő része egyenesen kiváló, áttekinthető, bőséges konfigurációs lehetőségekkel. A Cookie-k fölött is teljes a felhasználó kontrollja, akár bele is nézhetünk, hogy milyen Cookie-kat küldözgetnek nekünk a különböző oldalak, amelyik nem tetszik, azt törölhetjük. A Koqueror képes a linuxos Netscape pluginjeit használni és automatikusan megjeleníti a könyvjelző között a Netscape-ben beállított könyvjelzőinket. Ritka az az oldal, amelyik teljesen másképp néz ki Konquerorral szemlélve, összességében jó böngésző. Kétheti aktív használat után elég stabilnak tűnik, de a stabilitás feltétele nálam a Netscape pluginek használatának kikapcsolása volt.

[oldal:Multimédia, Noatun]

A Noatun programmal régi adósság törlesztésébe kezdtek a KDE projektnél, ez a KDE új médialejátszója. Nehéz ilyen programot találni Linuxra, a Noatun teljesen moduláris szerkezetű, egységes felületet adó alkalmazás, a KDE 2.1-ben jelent meg az 1.0.0-ás verzió. Pillanatnyilag a következő formátumokat ismeri: wav, cda, mp1, mp2, mp3, mpg, null, ogg, dat, au. Mivel az alapok már megvannak, a jövőben további modulok várhatók, de hozzá kell tennem: Linuxon ez a lista sem számít szerénynek a multimédiás programok között.

A Nouatun használata során érezhető, hogy még nem teljesen kiforrott a program, a beállításokkal való szöszmötölés közben el-elszáll az új médialejátszó. Ennek ellenére nagyon jól konfigurálható, equalizert, hangszűrőket, effekteket alkalmazhatunk a lejátszott hangokra, egyetlen kattintással teljes képernyőre feszíthetjük ki az épp futó filmet, sok, egymással egyenrangú, pluginként létező felület közül választhatunk; számomra a hagyományos "médialejátszós" külső a leginkább áttekinthető.

A lejátszási listák kezelése kissé nehézkesnek tűnt, a szokásosnál kettővel többet kell kattintani az m3u fájlok megnyitásához, és a programot fájlkezelőn keresztül, fájlra kattintással meghívva is érheti meglepetés az embert (az előzőleg játszott fájlba kezd bele a Noatun), talán kissé elhamarkodott volt még az 1.0.0-t ráírni, de azt el kell ismernem: jelentős előrelépés a program a linuxos multimédiában, izgatottan várom az újabb verziókat.

A Noatun megjelenését is pluginekre bízták, íme
egy lehetséges Noatun-felület

A multimédia menü legérdekesebb pontja kétségtelenül a Noatun, de találhatunk itt még egyéb hasznos programokat. A Kscd a KDE CD-lejátszója, a szokásos lehetőségekkel (számokon belül előre-hátra tekerés, véletlen sorrend, végtelenített lejátszás, CDDB). Az Aktion! egy Xanim-frontend, e programmal lehet megpróbálni az AVI-k lejátszását. Midizéshez is kínál programot a KDE, és persze megtalálható az elmaradhatatlan hangerőszabályzó is a listában.

[oldal:Konsole és KMail]

Konsole

A régi KDE1-es terminálemulátor, a KTerm megszűnt, helyére a KDE1-ben még csak afféle preview release-ként létező Konsole nevű program került. Összehasonlítva más hasonló programokkal, egyetlen óriási előnye van: új terminálablak megnyitása a Konsole-ban nem jár új ablak nyitásával. A program --nagyon ötletesen-- egy saját "taskbarral" rendelkezik, ahol választhatunk a terminálemulátorban futó shellek között, ezzel egyébként nemcsak a desktopon, de a memóriában is jelentős helymegtakarítást ér el a Konsole. A többi csak a szokásos: egyszerűen, menüből kezelhető és konfigurálható, többféle szín-, font- és billentyűzetsémával rendelkezik, az előző oldalak visszagörgethetőek.

KMail

Kicsit félve ugyan, de kijelentem: a KMail pillanatnyilag a legjobb linuxos levelezőprogram. Kicsi, gyors, minden lényeges dolgot tud, ráadásul már régen nem béta. A leveleket a hagyományos Unix mail formátumban tárolja, így minden hasonló formátumot olvas, például a Netscape Messenger mappáit. Külön konverter készült az Outlook Express 4-es és 5-ös verziójához, valamint a Pegazus Mail-hez; a konvertert nem a KMailen belül kell keresni, hanem a K Menü Utilities almenüjében. A KMail felülete egyszerű, konfigurálható eszköztárral és képernyőkiosztással. Több POP Account-ot képes kezelni, ezekről külön-külön és együtt is letölthetjük leveleinket. Az Identity-ken keresztül támogatja a különböző címekről való levélküldést, képes HTML-es és Unicode-os üzenetek megjelenítésére, színkiemeléssel jelzi az előző levelekből való idézeteket, ismeri a PGP-t, és nagyszerűen konfigurálható szűrőkkel rendelkezik. Kereshetünk vele az egyes üzenetekben és a teljes mappában, sőt minden mappában is, ha épp ezt szeretnénk. Van egy beépített címjegyzéke, de a K Address Book-ba felvett címek kezelését is meg tudja oldani, ennél többre szerintem nem is vágyhatunk.

[oldal:Összegzés]

A desktopnak a felsoroltakon kívül számos nagyszerű programja van, régóta szeretem a Kwrite texteditort, amely most még több opcióval rendelkezik. Rengeteg kis játékot is adnak a KDE-hez, ezekkel munka előtt, után vagy helyett elszórakoztathatjuk magunkat, itt nem merek neveket mondani, mert a Mandrake-es KDE Games valószínűleg több játékot tartalmaz mint a hivatalos 2.1-es KDE Games. Évek óta a legjobb ppp-frontend a KDE tárcsázója, ennek már eddig is rengeteg opciója volt. Sokkal kezesebb lett a Súgó, kereshető és indexelt, sokat javítottak a man és info oldalak megjelenésén.

A KDE grafikus csomagja hagyományosan gyenge, a KDvi-n és a KGhostView-n kívül a többit nem is érdemes feltenni, sajnos Gimp-kaliberű program még nem létezik a desktophoz, így kénytelenek vagyunk beérni a GTK-s Gimppel. Hasznos kis mütyüröket találunk a KDE Utils csomagban: számológép, karaktertábla, nyomtatósor-szerkesztő, hexeditor (ez utóbbi nem is olyan kicsi, érdemes megnézni, tekintélyes tudású program lett a KDE1 kis hexeditorából). Igazi, tökéletesen testreszabható, stabil hálózati munkakörnyezet a KDE, amely mostmár egy használható, a nagyokkal (NN, IE) összevethető webböngészőt is tartalmaz, bátran ajánlom mindenkinek.