Magyarország, XXI. század: kegyvesztett felhasználók

Valami eszméletlen ez a hülyítés, ami itt folyik.

Nagy szolgáltatóink következetesen birkának néznek minket. Mit mondhat az ember, nem egy kedves gesztus a fogyasztó felé. Azt hiszik, a magyar fogyasztó, előfizető nem olvas újságot, nem használ Internetet, és természetesen fogalma sincs arról, hogy hol tart a telekommunikációs technika fejlődése.

A nem is olyan rég elég nagy port kavart mobilsztrájk hamar eltűnt a süllyesztőben, az érintett mobiltelefon - szolgáltatók senki által nem látott és nem ismert tanulmányokkal és kimutatásokkal cáfolták a soha nem látott kimutatásokkal alátámasztott vádakat, és bebizonyították, hogy mi már igenis Kánaánban járunk, ők pedig az éhhalál szélén tántorogva próbálnak minél alacsonyabb percdíjakat és készülékárakat biztosítani számunkra. A sztrájk mindvégig névtelenség mögé rejtőző állítólagos szervezőjét is sikerült megszólaltatni egy kiváló hetilap a témával foglalkozó cikkében - Nagy István (vagy János? Esetleg Kiss? Lényegtelen. Hívhatták volna inkább Alsóbergengóciai Kecskemétnek is) kénytelen-kelletlen elismerte, hogy közvetlen eredménnyel nem járt a sztrájk, de fő célját, a figyelem a problémára való irányítását elérte.

No de hagyjuk a mobilcégeket, inkább szenteljünk némi figyelmet a hazai kábeltévéket hatalmas étvággyal bekebelező UPC-nek és méltó párjának, a Matávnak. Mostanában bejelentett és bevezetett szolgáltatásaik ugyanis hiába jelentik valahol a fejlődést, inkább sűrű és megrázó zokogásra adnak okot. Haladjunk ABC-rendben.

[oldal:Matáv - ADSL]

A Matáv jó ideje, egyre aktívabban próbálja értékesíteni ISDN-kapacitását. Ennek keretében először jóval csökkentette az előfizetési és belépési díjakat, majd egy két éves szerződés aláírása mellett lehetővé tette az ingyenes cserét. Az ajánlat határozottan kedvező volt, a listaárhoz képest alacsonyabb díjakat, Internet-előfizetést, télapót és nyuszikát, mindent bevetettek, csak legyen minél több ISDN előfizető. Persze aki komplett csomagra vágyott, a kedvezményes időszakban ingyenes helyi telefonálást biztosító csomagért, az Internet-hozzáférésért és a vonal előfizetési díjáért jóval 10.000 forint feletti díjat szurkolt és szurkol le - havonta.
Valószínűleg a hadjárat nem volt elég sikeres, a nagyobb forgalmú előfizetőket jól felkészített üzletkötők külön ajánlattal is bombázni kezdték. A hagyományos analóg vonalat ingyen cserélhetjük digitálisra, ráadásul a második vonal előfizetési díját gyakorlatilag elengedi a cég - csábító.

Az akció határozottan jónak mondható, csak hát ne lenne az a fránya két év. Persze a Matáv tart a monopólium - esetleg idő előtti - megszűnésétől, és szeretné magához láncolni az előfizetőket. Arról, hogy ez milyen nevetséges eredménnyel járhat, és esetleg az ügyeskedések és csalások sorozatát vonja maga után, arról a mobilszolgáltatók és a szolgáltatókhoz kötött készülékek kapcsán lehetne mesélni, de megint eltávolodnánk a témától, teljesen fölöslegesen.

Hiszen az igény - tegyük szívünkre kezünket - a szolgáltató - a magyarországi helyzet szerint inkább diktátor - részéről jogos. Minderre némi árnyat vet az a híresztelés, hogy a cég többségi tulajdonosa, a Deutsche Telekom ingyen sózott a Matáv nyakába egy csomó ISDN felszerelést; Németországban ugyanis feleslegessé váltak. Ott az ADSL hódít, a sokat dicsért ISDN pedig hovatovább elavult technikának számít. A Matávnak jutott a hálás feladat, hogy a kidobott vackokat itt, a Balkán szélén egyensúlyozva elsózza valakire, a lelkesen ugrabugráló magyar családok pedig örvendve a fejlődésnek, vettek egy ISDN vonalat a gyereknek internetezni, és kiváló áldozatnak bizonyultak. Néhány évvel ezelőtt nagy divat volt roncstelepre való autókat hozni Németországból, a helyzet nem sokat változott: továbbra is a nyugat szemétlerakó telepe vagyunk, pozitívum az, hogy az elektronikus vackok legalább - általában - nem füstölnek.

Hol itt a probléma? vonhatjuk meg vállunkat, hiszen Magyarországon is lehet ADSL előfizetést vásárolni. Érdekes módon azonban csak azok kaphatnak ilyet, akik előbb befizetnek egy ISDN vonalra. Az ADSL minden újdonsághoz hasonlóan Internet - előfizetéssel együtt megvásárolva horribilis összeget igényel. Nem csoda, hiszen a két éves szerződéssel beetetett új ISDN előfizetők esetleg meglincselnének néhány - amúgy teljesen ártatlan - ügyfélszolgálati munkatársat, ha a cég egy sokkal újabb technológiát kedvező áron kínálna, miután ők két évre elkötelezték magukat az ISDN mellett. Arról nem is beszélve, hogy a tisztelt német fogyasztók már régen megtapasztalták, mi is az a verseny, köszönhetően elsősorban azoknak a rivális német cégeknek, akik nem haboztak a német királyi társaság farkára lépni saját hazájában.

Sok a nyűg, minden újdonság sokba kerül. A siralmas csak az, hogy a világ fejlettebb részein az ADSL alapszolgáltatásnak, egyes helyeken ingyenesen igénybe vehető dolognak számít, nem luxusnak - és akkor a hagyományos, modemes elérést már nem is említeném.
A közeljövőben remélhetően drasztikusan csökkenni fog az ADSL díja - mondja a naiv. Mitől is csökkenne? A DT a híresztelések szerint folyamatosan viszi ki a pénzt Magyarországról, kell a pénz a kinti verseny finanszírozására. No meg aztán miért is csökkenne? Ki fogja rávenni erre a céget?

[oldal:UPC & chello]

A válasz: a UPC - mondja a naiv. A világ számos országában - leginkább a színvonalasabb cégek után megmaradt piacokon, mondaná a rosszmájú a szolgáltatási térkép áttekintése után - jelen lévő cég nemrég jelent meg a magyar piacon, és hamar elkezdte felújítani a kábelrendszert. Amint a munkák megkezdődtek, fel is emelkedtek a díjak, hiszen a hálózat építése sok pénzbe kerül, ráadásul még a fránya főváros is megvámolja a céget, pluszpénzt követelve minden egyes felbontott járdacentiméter után, ráadásul sokszor a normál aszfalt nem is jó neki: nem egyszer díszburkolatot követel meg a júpíszí számlájára. Sirassuk tehát a távközlési cégeket, híveim.

Az új fénykábeleken állati sebességgel száguldó biteket munkára is kell fogni, rivaldafény közepette robbant hát be kicsiny agyunkba és szűkös pénztárcánkba a UPC 100 százalékos tulajdonában lévő Chello. Mit is mondjak, a sajtótájékoztató meggyőző volt, felsejlett bennem egy elérhetetlennek tűnő csodálatos jövőkép: teljesen átlagos honpolgárok ülnek otthon egy kényelmes fotelben, szürcsölgetik a vesekő elleni teát, és eddig elképzelhetetlennek tűnő sebességgel multimédiás anyagokat rángatnak le a világhálóról, pillanatok alatt elérnek bármilyen információt a magyar nyelvű portálokon, és tagjaivá válnak egy szép, új, behálózott világnak.

Csakhogy a valóság teljesen más. A UPC nagyfőnöke hiába állítja sértődötten, hogy igenis korlátlan előfizetést ajánlanak, szavai hetek, hónapok alatt sem jutnak el alkalmazottaihoz, akik ragaszkodnak az 5 Gbyteos határhoz. Amivel együtt már teljesen más a leányzó fekvése. Még másabb, ha meglátogatjuk a www.chello.hu oldalt. Mivel jómagam a XI. kerületben lakom, ahol elvileg elérhető a chello szolgáltatás, meg is tettem ezt. Nézzük csak, hol is lehet előfizetni... Kedves kis oldal kéri a címet, valami azonosító számot - jé, ez lesz az irányítószám, üzenem a fordítónak (azóta javították) -, aztán kiböki, hogy nálam aztán nyema cselló. Sebaj, mivel az oldalon az üres rizsán kívül érdemi információ nem található, dobjunk egy levelet, info@chello.hu, aztán kérdezzük meg, mi is az ábra. A pofám leszakad, a levél visszapattan, IT cég, Magyarország, 2000, és nem működik az e-mail címük. Persze hívhatom őket telefonon is, kicsi kapcsolgatnak, aztán kedves hangú fiatalember jelentkezik. Hallhatóan halvány lila fogalma sincs arról, mi az a proxy szerver, valami magyaráz a webszerver üzemeltetéséről és a dinamikus IP-címekről, aztán inkább lerázom, sorolja a csacsiságot másnak. Ezektől inkább nem is kell semmi.

Vannak persze szerencsések, akik hozzájutottak egy chello eléréshez. Ők azok, akiknek egyik szeme sír másik nevet, hiszen ami nem a chellon múlik, amit a gépek végeznek el, konkrétan a bitek továbbítása, nos, az működik. Néha kicsit lassú, de működik, ezek szerint a hálózati szakemberek mégsem olyan rosszak a cégnél. Ellenben a vállalkozás többi része a fogyasztók egybehangzó véleménye szerint - élen az ügyfélszolgálattal - leginkább az impotens, inkompetens és egyéb fosztóképzős jelzőkkel jellemezhető leginkább. Jó reggelt, uraim, folyamatosan beszélünk valami CRM nevű valamiről, ami állítólag állati fontos nektek, olyan borzasztóan okosan tudtok beszélni róla, hogy mi is az a Customer Relationship Management, azaz a fogyasztói kapcsolattartás, olyan szép milliárdos szoftvereket tudtok eladni CRM jelszóval - de ki fogja csinálni, oktatni, ki fogja jól csinálni? Állítólag ez a jövő, csak remélni tudom, hogy nektek így nem lesz jövőtök.

Mit is lehetne még mondani? Szeretném elővenni a UPC Direct szolgáltatását, azt a csodát, aminek már régen kábelen kellene jönnie DVD minőségben, teljesen digitális ejakulációt idézve elő? Azt a csodát, ami annyira új, hogy Lengyelországban már két éve üzemel, és ahol azóta műholdas Internet szolgáltatás is indult? Felesleges, a UPC-ről, hazánk közutálat terén az utóbbi időkben határozottan emberbarát arcot öltő Matávot is megelőzve élre tört cégéről minden vele kapcsolatba került fogyasztónak van legalább egy jó sztorija. Mit is lehetne várni egy olyan cégtől, mely feltúrja a betont a házunk előtt, lefekteti a biztosan nem filléres kábelt, majd képtelen szolgáltatni rajta? Mit is lehetne mondani egy olyan cégről, melynek alvállalkozói egy vékonyka kábel miatt képesek szétverni egy fél panelházat? Mit is lehetne mondani egy olyan cégről melynek szerelői korruptak, 5 és 20 ezer forint közötti áron bárkinek bekötik a HBO-t? Mit lehetne mondani egy olyan cégről, melynek szerelője szerint a szolgáltatott jel minősége igenis jó, nézzük legalább 7 méterről (!) a TV-t? Mit is lehetne mondani egy ilyen cégről?

Véleményedet elmondhatod a HWSW fórumban!