Teszt: Asus L7300

Az Asus notebook-tesztsorozat negyedik tagja szintén a 7000-res sorozatból került ki, pontosabban egy 7300-as modell. A szintén az alacsonyabb árkategóriába tartozó készülék ugyanazzal a kinézettel, ugyanazzal a házzal némi többletet nyújt az előző 7200-as géphez képest.

Az L7000-res sorozat, szolíd szürke színben.

A 7300-as tulajdonképpen csak a belsejében tartalmaz kisebb számú testvérétől eltérő alkatrészeket. A CD-ROM-meghajtót egy Toshiba SD-C2302 típusú DVD-olvasó váltotta fel, a továbbra is egy Silicon Motion Lynx3DM típusú, 8 Mbyte memóriával felszerelt VGA kártya képét ezúttal 1024 x 768-as felbontásban tudjuk megjeleníteni a TFT kijelzőn. A billentyűzeten a hosszú i betű gombja teljes nagyságúra nőtt - ezzel együtt mintha a szóköz összement volna - más változást nem vettem észre. Pontosabban egy apróságot, mely lehet, hogy megvolt az előző modellen is, csak nekem nem tűnt fel - mindenesetre a notebook alján találtam két kis fület, melyeket kibillentve a billentyűzetekről ismert módon megemelhetjük a notebook hátsó felét.

A kényelmes gépelést a teljes méretű magyar billentyűk segítik.

Ha az Asus a könnyebb és vékonyabb 8200-as modellt utazásra és irodai használatra ajánlja, a vastagabb és nehezebb modellt inkább irodai alkalmazásokhoz lehet ajánlani, illetve a mobil iroda megvalósításához. Jelen cikk ennek lehetőségeiről, kényelmesebb megvalósításáról szól. Ennek keretében a HP által rendelkezésemre bocsátott DeskJet 350-es mobil nyomtatóról, illetve több operációs rendszerről is szó lesz.

[oldal:Legyen mobil irodánk]

Alapelképzelésként vegyük egy cég alkalmazottját, aki idejének egy részét otthoni munkával tölti, illetve sokszor utazik cége ügyfeleihez. Nyilván kényelmetlen dolog otthonra és az irodába egy-egy asztali számítógépet venni. Egy notebook vásárlása elegánsabb és mindent összeszámolva talán nem sokkal drágább megoldás - így sokan élnek is vele.

Ha nem a notebook billentyűzetén szeretnénk gépelni, és nem a tapipaddal szeretnénk minden alkalommal egerészni, ajánlott egy külső egeret és billentyűzetet csatlakoztatni a géphez. Erre megvan a lehetőségünk, a gép hátulján található csatlakozóba a hozzá kapott elosztókábelt dugva PS/2-es billentyűzetet és egeret használhatunk, illetve hagyományos, soros egeret is telepíthetünk a gép soros portjára. Ha az USB-t kezelni képes operációs rendszert használunk, USB-s eszközöket is választhatunk.

Vélhetően nyomtatót, hálózatot is szeretnénk használni és elérni, erre is több mód kínálkozik. Egy PCMCIA Ethernet kártya már 20.000 forint környékén beszerezhető. Nyomtatót csatlakoztathatunk a gép párhuzamos portjára, az USB portra, használhatunk hálózati nyomtatót, illetve - mint én is tettem - infravörös kapcsolattal is kézzelfogható formába önthetjük képeinket, szövegeinket.

Ha nem szeretnénk minden egyes induláskor és érkezéskor kábelek tömkelegét lecibálni és visszadugni a gépre, hasznos apróságnak bizonyulhat a portbar-nak nevezett kiegészítő. Ugyan az L7000 sorozat tagjaival ez nem használható, például az M8200-as gépen megtalálható volt az a csatlakozó, amire a portbar vezetéke - és mellesleg egyben a külső floppy meghajtó is -illeszkedik. Ha meg szeretnénk úszni a kábelekkel való vacakolást, egy billentyűzetet, egy egeret és az egyéb szükséges kiegészítőket, például külső monitort a portbarra csatlakoztatva az egyetlen csatlakozó, amivel foglalkoznunk kell, a portbart a géppel összekötő vezetéké. Így gyorsabban összepakolhatunk, és elkerülhetjük a folyamatos szerelésből eredő esetleges károkat. A portbar egy tápot is igényel - bár működik anélkül is, a notebook által szolgáltatott energiával -, mely megegyezik a gép tápjával. Mindent összevetve, két külön tápot, két portbart és minden kiegészítőből kettőt vásárolva teljesen kényelmesen, minimális teherrel közlekedhetünk az iroda és otthonunk között. Sajnos a portbarról nem sikerült elfogadható minőségű képet készíteni.

[oldal:Nyomtatás út közben]

Ha út közben nyomtatni is szeretnénk, egy mobil nyomtatót kell beszereznünk. A HP ez alkalommal egy DeskJet 350-es modellt adott kölcsön. A készülék nemcsak attól nevezhető mobilnak, hogy kisméretű és viszonylag könnyű, hanem attól is, hogy rendelkezik egy beépített, 1600 mA-es akkumulátorral - ránézésre kicsit nagyobbal, mint amekkorát a videokamerákon használnak. A nyomtatót a táphoz járó átalakítókkal gyakorlatilag a világ bármely részére elvihetjük, tápegysége 100 - 240 voltos feszültséggel üzemel.

A hp 350-es nyomtató teljes harci készültségben.

Teljesítményét tekintve a 350-es egy egyszerűbb asztali készülékhez hasonlítható, maximális felbontása 600 x 600 dpi fekete patronnal, színessel pedig 600 x 300 dpi. Sebessége gyors módban 5 lap percenként. Sajnos a fekete és a színes tintapatron egyszerre nem lehet a nyomtatóban, ennek vélhetően az is az oka, hogy kikapcsolt állapotban a patront oldalt rögzíti a készülék, ezzel óvva azt a rázkódásoktól, a szállítás közben történő elmozdulásoktól.

A nyomtató alapállapotban nem rendelkezik papíradagolóval. Ezt egy külső egységgel pótolhatjuk, mely egyszerű mozdulattal felakasztható a nyomtató oldalára, mechanikájának meghajtásáról pedig két apró fogaskerék gondoskodik. Két kis kihajtható fülével az A4-es lapokat is megtartja, így nem kell kézzel adagolnunk a papírt nyomtatás közben. Ugyan ezt is megtehetjük, de nekem kicsit furcsa módszerenek tűnt a papír kézzel való gyömöszölése a gumigörgők közé - a kényelemért viszont a lapadagoló 60 dekás többletsúlyával fizetünk meg.

Az egyik kis doboz a nyomtató, a másik a lapadagoló összecsukott állapotban.

Nagyon megtetszett az a kis infravörös adó-vevő, melyet a nyomtatóhoz kaptam. Egyszerűen rá kell nyomni a nyomtatókábel csatlakozójára, és ettől a pillanattól kezdve vezeték nélkül, infravörös porton keresztül is tudunk nyomtatni. Ehhez mindössze annyit kell tennünk, hogy a notebook infravörös portjára telepítjük a nyomtatót, és jó rálátást biztosítva, egymástól nem túl messze helyezzük el a két készüléket.

Az infravörös adó-vevő normál a nyomtatókábel helyére csatlakozik.

[oldal:Operációs rendszerek]

Fogós kérdés, hogy vajon milyen operációs rendszert válasszunk mobil munkahelyünk működtetéséhez. Valószínűleg a Windows valamelyik változata lesz a legjobb választás, de vajon melyik?

A Windows 98 telepítése, használata talán a legegyszerűbb. Mérsékelt memóriaigényével 64 Mbyte memóriával is jó sebességgel fut, és fel van készítve minden beépített eszköz használatára, illetve a notebookhoz kapott CD-lemezen is mindenhez kapunk illesztőprogramot. Képes az energiatakarékos funkciók használatára, a különféle programcsomagok, mint StarOffice vagy Microsoft Office pedig megfelelő sebességgel futnak alatta.

Egyes helyeken azonban nem fogadják el vállalati hálózatban a Windows 98 használatát, és ragaszkodnak a Windows NT 4.0-hoz. Ezt is gond nélkül sikerült telepíteni és futtatni, azonban választásával néhány dologról le kell mondanunk. A Windows NT 4.0 nem képes kezelni az infravörös portot, az USB portokat, és nem ismeri az energiatakarékos szolgáltatásokat. A PC-kártya foglalatokra letiltott állapotot jelzett, ennek ellenére már telepítéskor megadhattam a PCMCIA hálózati kártya illesztőprogramját, és valóban működött is a hálózat. A beépített hardverek közül az NT 4.0 semmit sem ismert fel, viszont mindenhez találtam megfelelő drivert.

Akik újítani szeretnének, használhatják a Windows 2000-ret. Ez esetben jól teszik, ha azonnal vásárolnak 64 Mbyte memóriabővítést a gépbe, hiszen bár a Windows 2000 is működik 64 Mbyte RAM-mal, annak kétszeresével sokkal gyorsabban futtathatók a programok. A ráfordításért cserébe olyan operációs rendszert használhatunk, mely ötvözi az NT és a Windows 95 sorozat előnyeit, képes az infravörös és USB portok használatára, jól kezeli a PC-kártyákat, ismeri az energiatakarékos funkciókat. Telepítéskor a Windows 2000 sem volt képes felismerni a VGA kártyát, a modemet és a hangkártyát. A VGA kártyához találtam jól működő illesztőprogramot a gyári CD-lemezen, ellenben a hangkártya CD-n talált illesztőprogramjával a rendszer csak felvételre alkalmas, visszajátszásra nem használható eszközként jelenítette meg a hangkártyát; a frissített változat letöltésével ezt is sikerült orvosolni. A beépített modemhez CD-n egyáltalán nem volt driver, de ezt is sikerült letölteni az Asus honlapjáról, így az összes felkiáltójel eltűnt a Windows 2000 Eszközkezelő paneljáról.

A Windows 2000 rendekezik néhány olyan fejlesztéssel, melyek határozottan szimpatikussá tették számomra. Először is érzékelhetően jó az USB kezelése. Míg Windows 98 alatt egy-egy új USB-s eszközt csatlakoztatva illesztőprogramra, újraindításra van szükség, addig a Windows 2000 újraindítás és illesztőprogram bekérése nélkül felismerte, és rövid gondolkodás után kezelte a gépre csatlakoztatott USB-s egeret és billentyűzetet.
Az infravörös port is jól működött Windows 2000 alatt. Amikor a nyomtatót bekapcsoltam, hangjelzés tudatta velem, hogy a rendszer a nyomtató személyében új szolgáltatást talált. Ha a nyomtatót kikapcsoltam vagy eltakartam, erre is figyelmeztetett a gép. Ha nyomtatás közben megszakadt a rálátás a két készülék között, a Windows felháborodott, ütemes döngicséléssel követelte vissza a nyomtatót, majd néhány másodperc múlva lemondott róla, és sikertelenként könyvelte el a nyomtatást. Az egyetlen kellemetlenség az volt, hogy ezt követően csak a nyomtató ki- és bekapcsolásával sikerült azt újra elérhetővé tenni a Windows 2000 számára.

Tettem néhány - mérsékelten sikeres - próbálkozást az "alternatív" operációs rendszerekkel is.

A BeOS 5.0 Personal Edition telepítése gyorsan és problémamentesen lezajlott, ám a beépített hardverek nem működtek, és a kép is csak VGA módban jelent meg. Ennél tovább nem is léptem, hiszen az operációs rendszer buherálása nem volt cél - és nem is értek a BeOS-hoz -, de az Asus honlapján nem láttam BeOS támogatást, így vélhetően nem lesz könnyű dolga annak, aki a notebook kevésbé ismert gyártóitól származó eszközeit működésre akarja bírni a tetszetős operációs rendszer alatt.

Utolsó kísérletem alanya a Corel Linux 1.2-es változata volt. Miután modemen letöltögettem az CD image fájlt (...), hatalmas csalódás ért: bár a telepítés elindult, a telepítő nekilátott a hardverelemek felismerésének, hamarosan - mindenféle hibaüzenet nélkül - újraindult a gép. Mr. Sla javaslatára megpróbáltam CD-lemez helyett floppyról indítani a gépet, de így sem jártam sikerrel. A Corel hírcsoportjának rövid böngészése után kiderült, hogy a Corel linuxa valószínűleg nem támogatja a notebook VGA-kártyáját. Megdöbbentő, hogy ez esetben miért nem képes a BeOS-hoz hasonlóan VGA képet szolgáltatni - mindenesetre a linuxos iroda kalandja ezzel rövidre zárult.

A tesztgépet a Sowah bocsátotta rendelkezésünkre.