A WIPO szerzői jogi egyezmény - megoldás az MP3.com és a Napster típusú esetekre?

Ezek a szerződések határozzák meg minden nemzeti jogalkotó részére a digitális művek és az Internet tekintetében a jogalkotás irányát és mértékét. Ezek adaptációja már a világ számos országában, többek között kis hazánkban is megtörtént, az ahol pedig még nem, ott folyamatosan zajlik - ugyanis az ENSZ szinte minden tagállama aláírta ezeket és aki még nem, ott valószínűleg nemrégen fogyasztották el az államfőt, vagy a két doktori címmel rendelkező lakos polgárháborút folytat egymás ellen.

Az egyezmények első lényeges sajátossága ugyanis, hogy nem önállóak, tehát saját hatályuk nincs, hanem szükséges, hogy minden állam saját törvényt hozzon az ezekben szereplő rendelkezések "implementációjáról", vagyis a jogrendszerbe való beiktatásáról. Ezzel a folyamattal kapcsolatban születtek és születnek előterjesztések és tervezetek, amelyek szintén hasznos tanulságokkal szolgálhatnak a jogalkotó számára. A magyar jogalkotás ugyan eleget tett közvetlen kötelezettségének az egyezményekkel kapcsolatban azzal, hogy az új szerzői jogi törvénnyel és a Büntető Törvénykönyv módosításával beiktatta azok rendelkezéseit (hogy a büntető törvénykönyv hogy jön ide - vagyis hogyan kerül a csizma az asztalra - azt majd még egy kicsit később látni fogjuk). Azt azonban legkevésbé sem lehet mondani, hogy az Internettel kapcsolatos minden kötelezettségének eleget tett volna a Parlament és a kormány, ezért nagyon is fontos azt alaposan megnézni, hogy mások hogyan oldanak meg olyan kérdéseket, amik nálunk esetleg még csak egy-két év múlva fognak igazán égetővé válni. Más kárán tanul az okos.

Ezek közül az elfogadott törvények közül különösen fontos az Egyesült Államokban nemrégiben elfogadott WIPO Copyright Treaties Implementation Act valamint a Digital Millenium Copyright Act of 1998, illetve az ezek elfogadásával kapcsolatos társadalmi és törvényhozási vita. Nem kell hosszasan magyarázni azt sem, hogy miért: az Egyesült Államok ma a világ egyik, ha nem a legtöbb szellemi alkotását "előállító" állama, emellett kiemelkedő szerepet játszik az Internet működtetésében és használatában is. A DMCA (ahogy emlegetni szokták általában) alaposabb vizsgálatára még muszáj lesz néhány oldalt szánni, egyelőre elég annyi, hogy nem rajongok sem a koncepcióért, sem pedig a megvalósításért. Bővebben majd máskor.

Visszatérve a WIPO szerzői jogi egyezményre, itt is van bőven mit vizsgálni. Olyan ez, mint a nevezetes kályha a tánciskolában, ahonnan mindig el kell indulni. Aki csak szerzői joggal akar foglalkozni, annak itt kell elkezdenie. A szerzői joggal pedig manapság már nem elsősorban jogászoknak kell foglalkozniuk. Azok közül csak a különösen ferde hajlamúak alkotnak valami olyasmit az Interneten, amit a szerzői jog védene - hiszen a törvények és egyéb jogi iratok sehol a világon nem esnek szerzői jogi védelem alá. Aki viszont valamilyen tartalmat és felrak a Netre, annak illene pontosan tudnia, hogy ezzel milyen rizikót is vállal és hogyan tudja adott esetben az érdekeit érvényesíteni (magyarul a pénzéhez jutni...).

Mi is tehát a kiindulási alapunk? A halandzsa helyett mostantól a konkértumok jönnek. Beszéljen maga a szerződés (aztán persze időnként én is, hiszen különben kidob a szerkesztőség, mert ők maguk is be tudják rakni az oldalra a jogszabályt, ehhez nem kell jogász...).

Szerzői Jogi Egyezmény 6. cikk (1) bekezdés:

"Irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek kizárólagos joga, hogy rendelkeznek műveik eredeti vagy másolati példányainak adásvétel vagy más átruházás során a nyilvánosság számára elérhetővé tételéről."

Egyszóval ki mit alkot, azé. Nem kell semmiféle regisztráció, nem kell külön figyelmeztetni az olvasót az oldalon arra, hogy nem szabad ellopnia azt, amit éppen olvas - mert lopni tényleg csúnya dolog, különösen más ember munkáját. Aki alaposabban elolvassa a bekezdést, az kicsit zavarosnak fogja találni azt, hogy hogyan is lehet az Interneten adásvételt vagy más átruházást lebonyolítani. Itt általában (szerencsére) nem kell fizetni az információért, szinte kidől ingyen a képernyőn. Nos, nem jelenthet csak egyfajta átruházást, ha megveszem az információt - sőt kifejezetten ellenkező is lehet a helyzet, lehet, hogy akkor sem enyém az információ, ha fizettem érte. Erre egy jó példa: ha előfizetek egy újságra, az abban levő cikkeket, információkat én nem veszem meg.

[oldal:A letöltés adásvétel?]

Az Internettel kapcsolatban hosszú ideig folyt a vita, hogy mi is a letöltés - ötleteltek olyan, számítógépet és hálózatot ismerők számára vadul hangzó dolgokról, mint adásvétel, bérlet és más hasonlók. Ez a vita nem is olyan alacsony szinten ment, hanem kormányközi konferenciák és az ENSZ égisze alatt. Persze nem elméleti kérdésekről volt szó, hanem pénzről. Az USA álláspontja szerint a letöltés adásvétel, ez pedig a nagy médiakonszerneknek kedvez, mert az adásvétel benne van az előadókkal, művészekkel való szerződésben, minden marad a régiben. Az európai álláspont szerint a haszonbérlet a megfelelő, ez ugyanis lehetővé teszi, hogy általában ingyenes legyen a letöltés (mivel a haszonbérlet általában az), az adásvétellel ellentétben, ahol pedig a fizetés az általános. A legeredetibb ötlet a japánoké volt, szerintük kellene egy új digitális átviteli jog, amit azonban a többiek nem szerettek, mert ez nem szerepel az addigi szerződésekben, így egy élelmes előadó a Neten szabadon terjesztheti a CD-re már leszerződött dalait - mert a szerződésben nem szerepel a Net.

Így lett vélgülis kompromisszumosan egy nyelvtani szörnyszülemény a megoldás - a nyilvánosság számára történő elérhetővé tétel.

"Nyilvánossághoz való közvetítés joga

A Berni Konvenció 11(1)(ii), 11bis(1)(i) és (ii), 11ter(1)(ii), 14(1)(ii) és 14bis(1) c cikkelyeinek lerontása nélkül az irodalmi és művészeti alkotások szerzői kizárólagos joga, hogy engedélyezzék műveik nyilvánossághoz való közvetítését, kábelen vagy kábel nélküli eszközön, beleértve a műveik olyan módon történő elérhetővé tételét, hogy a nyilvánosság egyes tagjai ezeket a műveket általuk megszabott időben és helyről érhetik el."

Az egyezmény aztán így került aláírásra és utána jött a koppanás. Az USA bíróságai azt az álláspontot alakították ugyanis ki az első ezzel kapcsolatos perekben, hogy ez a jog sem szerepel az addig megkötött szerződésekben, így jött aztán az a hercehurca, amitől a japán javaslattal kapcsolatban tartottak. Erre mondják, hogy ez nem jött be.

"10. cikkely (1) A szerződő felek nemzeti jogszabályaikban biztosíthatnak korlátozásokat vagy kivételeket az e szerződés szerint az irodalmi és művészeti alkotások szerzőit megillető jogok alól bizonyos különleges esetekben, amelyek nem ütköznek a mű hasznosításával és amelyek nem mondanak szükségtelenül ellent az alkotó érdekeinek."

A kacifántos fogalmazás valójában jogalapot teremt arra, hogy az amúgy szigorúan engedélyhez kötött másolást egy kicsit lazítani lehessen. Ez nagyon fontos olyan, a szerzői jogban bevett és ismert ingyenes felhasználásokhoz, mint az idézés, a hírek átvétele vagy a magáncélú másolás analóg eszközzel. Ezen túl ha ez nem lenne, akkor szerzői jogilag nem működhetne a Net, ugyanis annak működése közben temérdek helyen keletkezik másolat egy-egy műről (proxy, cache, memória, winchester, stb.), ami mind jogellenes lenne, ha nem képezne kivételt. Az egyes államok így kaptak felhatalmazást arra, hogy ezt megengedjék. Erre két alapvetően eltérő megoldás született, de ezt majd a korábban megígért, az USA ezzel kapcsolatos törvényével foglalkozó cikkben részletezem.

[oldal:DeCCS eset]

"11. cikkely

Szerződő felek megfelelő védelmet és jogi eszközöket biztosítanak azon technológiai eszközök megkerülése ellen, amelyeket szerzők az ezen szerződés vagy a Berni Konvenció szerinti jogaik biztosítására használnak, és amelyek megakadályoznak olyan cselekményeket, amelyeket a szerző nem engedélyezett és a törvény nem enged meg."

És ebben a pillanatban érkeztünk el végre ahhoz a részhez, ami összefügg a cikk legelején említett DeCCS esettel és a büntetőjoggal. A szerződés ugyanis előírja, hogy védeni kell azokat a védelmi intézkedéseket, amikkel a szerzői jogokat próbálják biztosítani. Ez pedig azt jelenti, hogy valami elrettentő erőt kell adni ennek a védelemnek - itt jön a büntetőjog. A magyar jogban - amellett, hogy aki a szerzői jogot sérti, köteles fizetni is - a Büntető Törvénykönyv jelenti talán még a leginkább hatóképes jogszabályt. A kérdés általában azonos "Lecsuknak-e érte?" - nos itt a válasz akár "Igen." is lehet. Persze ez leginkább egy nagy szervezet kampányára emlékeztet, álljon hát itt a tényleges törvényi rendelkezés:

Szerzői vagy szomszédos jog védelmét biztosító műszaki intézkedés kijátszása
329/B. § (1) Aki a szerzői vagy szomszédos jog védelmét szolgáló, és a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott műszaki intézkedés megkerülése céljából az ehhez szükséges eszközt, terméket, berendezést vagy felszerelést haszonszerzés végett
a) készít, előállít,
b) átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik,
vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a szerzői vagy szomszédos jog védelmét szolgáló műszaki intézkedés megkerülése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő gazdasági, műszaki, szervezési ismeretet másnak a rendelkezésére bocsátja.
(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői vagy szomszédos jog védelmét szolgáló műszaki intézkedés kijátszását üzletszerűen követik el.
(4) Nem büntethető az (1) bekezdés a) pontja esetén, aki - mielőtt a szerzői vagy szomszédos jog védelmét szolgáló műszaki intézkedés megkerüléséhez szükséges eszköz, termék, berendezés, felszerelés készítése, illetőleg előállítása a hatóság tudomására jutott volna - tevékenységét a hatóság előtt felfedi, és az elkészített, illetőleg a előállított dolgot a hatóságnak átadja, valamint lehetővé teszi a készítésben, illetőleg előállításban részt vevő más személy kilétének megállapítását.

A CCS eljárás pedig jelen esetben egyértelműen arra szolgál(t), hogy a filmgyártók érdekeit védje, aki tehát feltörte és ezt a törést elérhetővé tette, az ebbe a törvényi paragrafusba ütközött. Nem magyar volt az illető, így nem pontosan ez vonatkozik rá, de egészen addig, amíg nem az Antarktiszon lakik, addig szinte biztos, hogy valamelyik WIPO tagállam joghatósága alatt van, amelyek pedig szinte pontosan ugyanezt a rendelkezést mind-mind beiktatták valahova a jogrendszerükbe. Így aztán azon lehet vitatkozni, hogy a DeCCS erkölcsös-e vagy sem, hogy hasznos-e vagy sem, vagy hogy szolgálja-e az Internet fejlődését, de az biztos, hogy le lehet valakit csukni miatta.

Hasonlóan csúnya dolog az, ha valaki nem csak "lenyúl" valamit, hanem azt még sajátjaként is prezentálja másoknak. A "más tollával ékeskedik" egy nagyon szalonképes kifejezés erre, olyan emberektől, akikkel ez megtörtént, kevésbé szalonképeseket is hallottam már. Azért, hogy ez visszaszoruljon (és nem csak a Neten jellemző ez, hanem kiirthatatlannak bizonyult már pár száz éve a nyomtatott médiumok területén is), a szerződés ugyanúgy, mint az előbb, szigorú intézkedéseket ír elő:

"12. cikkely

A szerzői jogkezelési információval kapcsolatos kötelezettségek

(1) Szerződő felek megfelelő és hatékony jogi eszközöket nyújtanak bármely személlyel szemben, aki szándékosan végrehajtja a következőket úgy, hogy tudomása van, vagy a polgári jogra tekintettel elégséges oka lett volna, hogy tudomása legyen arról, hogy ezzel az ezen szerződésben vagy a Berni Konvencióban rögzített bármely jog megsértésére felbujt, azt elősegíti, megvalósítja vagy eltitkolja.

(i) Bármely elektronikus jogkezelési információ jogosulatlan eltávolítása vagy megváltoztatása.

(ii) Olyan művek jogosulatlan terjesztése, terjesztésre való importálása, sugárzása vagy nyilvánossághoz közvetítése, arról tudva, hogy az elektronikus jogkezelési információt jogosulatlanul eltávolították vagy megváltoztatták.

(2) Az ebben a cikkelyben használt „jogkezelési információ” olyan információt jelent, amely azonosítja a művet, a mű alkotóját, a művön fennálló bármely jog jogosultját, tartalmazza a mű felhasználásával kapcsolatos feltételeket, valamint bármely olyan számot és kódot, amely ilyen információt képvisel, ha ezen információk bármelyike a mű egy példányához van mellékelve vagy a mű nyilvánossághoz való közvetítésével kapcsolatban jelenik meg."

A rendelkezés önmagáért beszél, szerintem nagyon tisztán megfogalmazott. A magyar jog nem is késlekedett, közvetlenül az előző Btk. paragrafus után beiktatták ezt is.

Jogkezelési adat meghamisítása
329/C. § Aki más szerzői vagy szomszédos jogi védelem alá tartozó művének, illetőleg teljesítményének a felhasználásával összefüggésben megjelenített, és a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott jogkezelési adatot haszonszerzés végett jogosulatlanul eltávolítja vagy megváltoztatja, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

Nincs tehát vita, aki máséval tetszeleg, az mehet a Mackós Jani mellé a Csillagba. Eddig mondjuk kevés olyan esetről hallottam, hogy informatikusok próbáltak kitörni mondjuk a Gyorskocsi utcából, miután fegyverrel kényszerítették az őrséget, de ami késik, nem múlik…:)

Egyszóval alaposan rendezve lett minden téren a jogvédelem. Amint azt látni lehet, a fenti pár szakasz mindössze egy kivonat a fenti egyezményből. Természetesen a többi szakasz sem kevésbé fontos, ez nagyrészt önkényes válogatás volt a részemről, javaslom, hogy akit tényleg érdekel a téma és az angol/spanyol/francia nyelvek valamelyikéből egy kicsit jobb, az olvassa el az eredetit a WIPO oldalán.