Teszt: Asus L7200

Az Asus notebook-tesztsorozat immár harmadik cikkéhez, félidőhöz értünk. Az előző kettő notebook, a 8200-as és a 8400-as modellek talán egy kicsit a felsőbb felhasználói réteget, és egyben a vastagabb pénztárcájú vásárlókat célozták meg - természetesen ehhez illő teljesítménnyel, méretekkel és felszereltséggel.

Az L7000-res sorozat ezzel szemben az Asus legolcsóbb modellsorozata, viszonylag kedvező árral. Az, hogy egy olcsóbb modellel van dolgunk, néhány szempontból hátrányt jelent, másrészt viszont egyáltalán nem jelent lemaradást a többi, drágább típushoz képest.

Hátrányként értékelhető, hogy a gép kicsit nehezebb, mint társai, 2,85 kilogrammot nyom például a 8200-as típus 2 kilogrammjával szemben; vagy az, hogy majdnem 4 centiméter vastag. Előnyként említeném viszont, hogy ennek a vastagságnak köszönhetően szintén all-in-one modellt kapunk, a jobb oldalon, kézre esve egymás felett található a CD-ROM meghajtó (vagy DVD) és a 3,5 colos floppymeghajtó.
Az összes többi modellhez hasonlóan aktív mátrixos TFT kijelzővel látták el, mely kontrasztos, szellemkép-mentes képet szolgáltat - akik használtak régebbi notebookokat, tudják, hogy ez mekkora előrelépést jelent a DSTN kijelzőkhöz képest. Szinte azonnal feltűnt viszont, hogy a kijelző tartalmaz egy feltűnően hibás pixelt, mely folyamatosan pirosan világít. Ez a hiba nem tudom, minek köszönhető, egyesek - főleg kereskedők - úgy vélik, a technológia miatt ennyi hiba "belefér"; személy szerint - a vásárlók oldalán állva, és tudva, hogy létezik hibátlan LCD TFT kijelző - ezt a véleményt nem osztom. A kijelző egyébként 800 x 600-as felbontást tud megjeleníteni, vezérléséről egy Silicon Motion LynxEM VGA kártya gondoskodik, 4 Mbyte memóriával. Akik ekkora felbontással nem elégednek meg, nagyobbat is választhatnak, de ekkor - noteszgépeknél megszokott módszerrel - a képernyő gördülni fog, annak mindig csak egy része fog megjelenni. Nekem ez a megoldás nem volt szimpatikus, így nem használtam.

[oldal:Felszereltség]

A csatlakozók felsorolásával most sem szeretnék adós maradni: bal oldalt két PCMCIA foglalat található, hátul sorakoznak a hangkártya aljzatai, a PS/2-es csatlakozó, az egyetlen USB port, és egy eltávolítható gumilap alatt a külső monitor vezérlésére alkalmas csatlakozó, illetve egy soros és egy párhuzamos port. A gumilapos megoldás különösebben nem nyerte el a tetszésemet, hiszen az ilyen fedlapok csak arra jók, hogy elvesztésük bosszúságot okozzon a tulajdonosnak.

További kellemes változás az eddigi két modellhez képest, hogy a 7200-as az eddigieknél is teljesebb magyar billentyűzetet kapott. Ez alatt az értendő, hogy nemcsak billentyűkombinációk használatával érhetők el például a hosszú i betűk, hanem a szóköz billentyű mellett külön gombot kapott az Í, jobbra fent pedig az Ű - bár neki csak egy fél szélességű jutott. Ezzel a megoldással egyébként is előszeretettel éltek a tervezők, a kicsit szokatlan módon - de jól használhatóan - elrendezett gombok egy része, például a Del, az Ins vagy a kurzorok csak fele olyan szélesek, mint a többi. Szerencsére ez a takarékosság a betűkhöz rendelt billentyűket nem érintette, így a notebookon továbbra is kényelmesen lehet gépelni.

Az L7200-as modell Li-ion akkumulátorral van felszerelve, ennek révén az Asus modellek közül a legnagyobb működési idővel rendelkezik. Az akkumulátor 4,5 Ah, 48 watt leadására képes, amivel a gyár adatai szerint - normál használat mellett - akár 3 órán át is üzemeltethető a gép. A feltöltés ezt követően 3-5 órát vesz igénybe, attól függően, hogy a művelet közben használjuk-e a gépet, vagy sem. Az L7200 sajnos nem tud második akkumulátort befogadni.

Ez alkalommal ezt az üzemidőt próbálgattam - vajon mi igaz belőle, mit jelent a normál használat, és mit kell ahhoz elkövetnünk, hogy drasztikusan lerövidüljön?

[oldal:Nyúzás - első rész]

Az első teszt - célszerűen - az operációs rendszer telepítése volt. Az akkumulátor a gyárból feltöltött állapotban, a gép mellé csomagolva érkezik a dobozban. Miután a notebook talán legsúlyosabb darabját a helyére illesztettem, nekiláttam a Windows 98 telepítésének. Floppy lemezről indítva a gépet létrehoztam egy partíciót a merevlemezen, az újraindítást követően megformáztam azt, majd CD-lemezről rámásoltam a telepítőkészlet fájljait. A merevlemezről futtatva a telepítőt éppen az első rendszerindításig tudtam eljutni, a Windows 98 első indítása után az akkumulátor kiürülése miatt azonnal le is kapcsolta a gépet.

A notebook energiakezelésének beállításait a következő tesztek során nem változtattam meg, a gyári alapbeállításon hagyva őket. Ez akkumulátoros üzemmód esetén a merevlemez 3, a képernyő 2 perc utáni lekapcsolását jelenti, 5 perc után pedig készenléti állapotba kerül a gép. A gyakorlati megvalósítás során végül ezekre a kikapcsolásokra nem nagyon került sor, hiszen így leálltak volna az általam elindított műveletek is. A BIOS energiakezelésében minden enegriatakarékos funkció le volt tiltva.

Első próbaként a CD-meghajtó fogyasztására voltam kíváncsi. Olyan programot kerestem, mely csak a CD-ROM-ot használja, ezt pedig a CDSpeed99-ben véltem megtalálni. A gépet lehúztam a töltőről, és elindítottam a rendszert. A gép egy 24x sebességű Teac 224E típusú meghajtóval rendelkezik, ebbe helyeztem egy adat CD-t. Ezt követően 20 percig folyamatosan futtattam a CDSpeed99-et, és figyeltem az akkumulátor töltését. A 20 perc alatt a CD-meghajtót majdnem folyamatosan pörgetve 87 százalékra sikerült lefogyasztani az energiatartalékot.
A mérés közben a kijelző folyamatosan világított, a géphez külső eszközt nem csatlakoztattam, csak egy használaton kívüli PCMCIA hálózati kártya volt az egyik PC-kártya foglalatban.

Következő húzásom a merevlemez nyúzása volt. A gépet újra teljesen feltöltöttem, majd a töltőről lehúzva elindítottam a Windows-t. A merevlemezről önmagára kezdtem másolni, majd az anyagot törölni - a folyamat ismét 20 percig tartott, azt csak a Windows által a törlések alkalmával feltett kérdések szakították meg. A 98 százalékos állapotról 86 százalékra sikerült leapasztani a töltést.

Kíváncsi voltam, vajon a hálózat használata mekkora erőbevetést igényel? 100 Mbites kapcsolatot használva a saját, asztali gépemre másoltam egy 1,7 Mbyteos fájlt. Az asztali gép meghajtójához csatlakoztattam egy hálózati meghajtót, majd a fájlt egy batch fájl segítségével folyamatosan felmásoltam arra, majd letöröltem. Mindeközben az asztali gépet másra nem használtam. A módszertől azt reméltem, hogy a fájl a Windows gyorsítótárába kerül, és a kijelzőn és a hálózati kártyán kívül más nem nagyon fogyaszt energiát. Ez részben sikerült is, a merevlemez működését jelző lámpa nagyjából minden második "körben" villant fel - a hálózati kártya viszont folyamatosan dolgozott. A végeredmény 87 százalék lett.

[oldal:Nyúzás - második rész]

Kezdett gyanús lenni, hogy szinte teljesen mindegy, mit dolgoztatok a gépben, az ugyanannyit fogyaszt. Így kinéztem magamnak egy vélhetően kevésbé modern összetevőt, a floppy meghajtót. Teljes képernyőn kezdtem futtatni egy újabb batch fájlt, ami egy 1,3 Mbyteos állományt másolt át a floppylemezre, majd letörölte azt. Ugyancsak 20 percig futtatva a másolgatást az előzőekhez hasonló eredményre jutottam: 99 százalékról indulva 86 százalék.

Nemrég jelent meg egy hír a Hwsw-n, miszerint a Transmeta processzora által jelentett energiamegtakarítás nem is bír akkora jelentőséggel, mint azt a cég híresztelte. Ez adta az ötletet, hogy csak a processzort, esetleg a processzort és a VGA kártyát megdolgoztató alkalmazást keressek.

Elsőként a 3DMark2000-rel próbálkoztam, de indításkor közölte, hogy nem talált DirectX7 kompatibilis VGA kártyát a gépben, használjam a 3DMark99 Max változatot. Ezt gyorsan be is szereztem, majd a biztonság kedvéért letöltöttem a legújabb illesztőprogramot a VGA kártyához - a megdöbbenés akkor következett, amikor a 99-es változat sem akart elindulni. Így kényszerűen belenyugodtam abba, hogy a noteszgép VGA kártyája nem sok 3D képességgel rendelkezik.
Ez így első olvasatra kicsit megdöbbentő, hiszen nehéz már olyan VGA kártyát venni, mely nem 3D gyorsító is egyben. Ez esetben vélhetően a költségek alacsony szinten tartása volt a cél, ezért kapott ilyen kis tudású monitorvezérlőt a notebook - egy egész sor alkalmazáshoz így is kiválóan használható.

Így a feladatra a Mersenne prímek keresésére szolgáló programot szemeltem ki. Ez a program prímtesztelést végez, képes a processzort 100 százalékban leterhelni. Ennek figyelésére a notebookhoz kapott Asusprobe programot is bevetettem, mely képes többek közt a CPU hőmérsékletének kijelzésére. A program 20 perces futtatásával 99-ről 87 százalékra tudtam lecsökkenteni a töltést, a kijelző és a merevlemez mindvégig működtek. Kíváncsi voltam, vajon mennyire pontos a töltés állapotának mérése, így tovább futtattam a programot. 30 perc után 81, 40 perc után pedig 75 százalék volt a jelzett érték, tehát valószínűleg pontosan sikerül mérni a vélhetően egyenletesen csökkenő töltést. Mindeközben a processzor hőmérsékletét 55 fokról 80 fokos értékre sikerült feltornászni - ez mellesleg nemcsak a gép alján volt érezhető, de még a billentyűzet is felmelegedett egy kicsit.

Ekkorra már nagyon felcsigázott a kérdés: vajon a fogyasztásból mekkora hányad jut a kijelzőre? Minden energiatakarékos funkciót kikapcsoltam, kivéve a kijelző lekapcsolását, melyre egy perces időt adtam meg. Újra elindítottam a prímkereső programot, a kijelző a megadott idő után ki is aludt. Ebben az állapotban hagyva a gépet 20 perc után 90 százalékos töltést mutatott a Windows. A 3 százalékpontos különbségből látszik, hogy némi energiát megtakaríthatunk, ha a lehető legkevesebbet használjuk a kijelzőt - a takarékoskodásra egyszerű módszer a notebook összecsukása, ilyenkor ugyanis az LCD panel lehajtásával egy érzékelő segítségével azonnal ki is kapcsolhatjuk azt. Más kérdés, hogy ha valóban dolgozni, dokumentumokat olvasni akarunk a gépen, akkor ezt vakon nem tehetjük meg, tehát ennek a takarékoskodási módszernek a vele járó kényelmetlenséget is figyelembe véve sok gyakorlati haszna nincs.

A fentiek talán elvontak egy kicsit, így még egy utolsó dolgot próbáltam ki: a valóban normál használatot. A gép beépített modemével felléptem az Internetre, webezgettem, letöltöttem néhány dolgot, amivel végeztem, hálózaton átmásoltam az asztali gépre - energiafogyasztásban pedig 90 százalékig jutottam. A mérés alapján - mivel a gép 5 százalékos töltésnél kikapcsol - átlagos használattal így valóban teljesülhet a 180 perces üzemidő, a beépített eszközök aktív használatával ezt lehet némileg csökkenteni, illetve a kijelzőt keveset bámulva növelni. Ez utóbbira ugyan kevés alkalmazási területet látok, de az biztos, hogy a gyárilag ígért adat valóság.

A teszkészüléket a Sowah Kft. bocsátotta rendelkezésünkre. A Sowah az Asus notebookok hivatalos forgalmazója, a gépekhez járó világgaranciát hazánkban csak a hivatalos forgalmazóknál, így például náluk lehet érvényesíteni.

Az eddigiekhez hasonlóan az érdeklődők most is letölthetik az Aida reportfájlt.