Teszt: Asus MP83/8200 notebook

Az Asus neve leginkább az alaplapok révén ismert, de a cég, az 1989-ben alakult ASUSTeK Computer Inc. a multimédia, a hálózati- és SCSI kártyák piacán is megjelent, illetve az utóbbi időben, egészen pontosan 1997. óta mobil megoldásokkal is szolgál. Ez volt ugyanis az az év, amikor a cég piacra dobta első notebookját, melyet azóta folyamatosan követnek az újabb modellek. A fejlesztések eredményeképpen az Asus 1999. augusztusában jelent meg a piacon a maga kategóriájában a legvékonyabb és legkönnyebb notebookjával, az M8000-res modellel. A cég piaci szereplése sikeresnek mondható - bár azt hiszem, nem nagyon tudjuk elképzelni, hogy mit jelent az az 50.000 darab notebook, melyet az Asus az idei év májusában adott el a világon.

A tesztsorozat első tagja az Asus MP83/8200-as típusú noteszgép, melyet alapvetően utazásokhoz, irodai munkákhoz ajánlanak. Mivel jómagam eddig csak hordtáskában érkező notebookokkal találkoztam, kicsit meglepett, amikor egy nagyobb méretű papírdobozt nyomtak a kezembe - majdnem akkorát, mint egy mini toronyház doboza. Szerencsére nem kell egy ekkora böhömöt magunkkal cipelnünk, a gyártó gazdagon bánt a körítéssel: a dobozból egy szépen csomagolt, lapos, ezüstszínű gép került elő. Érdemes szánni pár szót a doboz további tartalmára: egy elegáns műbőr hordtáska, melybe furfangos módon elrejtettek néhány kiegészítőt, illetve még egy papírdoboz, amiben a gép tápja, a hozzátartozó vezetékek, kezelési utasítás, egyebek találhatók. A géphez teljes, magyar nyelvű leírás is jár.

Az elegáns megjelenés a noteszgépeknél ma már alapkövetelmény, e tekintetben az Asusnak sem kell szégyenkeznie. A gép kívülről szürke fedlapokat, egy egyáltalán nem hivalkodó, fényes Asus feliratot, oldalt pedig fekete betétekkel övezett csatlakozókat kapott. A noteszt kinyitva egy 13,3 colos LCD TFT kijelző tárul elénk, két apró, ezüst színű, kerek hangszóró, a billentyűzet, és a touchpad, melyet két ezüst színű gomb egészít ki, és melyet ezentúl hívjunk inkább érintőpadnak.

[oldal:A csomag tartalma]

Mielőtt kicsit részletesebben rátérnék a gép használatára, érdemes kitérni a felszereltségére. A gép minden megszokott csatlakozóval fel van szerelve, így található rajta egy USB, egy tápcsatlakozó, majd a hátulján egy PS/2-es csatlakozó, melyet billentyűzettel vagy egérrel használhatunk, egy soros port, egy nyomtatóport, egy infravörös port, mely alatt egy apró, gumiborítással fedett csatlakozó is található. Ide kell dugni azt a kis kábelvégződést, melyen két további aljzat található; egyikük a beépített, 10/100 Mbites Ethernet hálózati kártyához tartozik és UTP kábel csatlakoztatható hozzá, a másik pedig a beépített modemhez viszi a telefonvezetéket. Nem feledkezhetünk el a külső monitor vezérlésére használható VGA csatlakozóról, illetve a gép jobb oldalára került DVD-lejátszóról sem. A floppy meghajtót szándékosan hagytam a sor végére, ugyanis az nem került beépítésre a notebookba. Szerencsére így sem kell nélkülöznünk a mágneslemezeket, a lapos kis meghajtó egy külön kábellel csatlakozhtatható a számítógép hátulján található dokkolócsatlakozón keresztül - akár menet közben is - és kényelmesen használható. Ha a DVD-meghatóra nincs szükségünk, akkor eltávolíthatjuk, és tetszés szerint helyére benyomhatjuk a floppymeghajtót, illetve az utazásokhoz kapott műanyag pótlékot.
A notebookba csak egyetlen PCMCIA kártya illeszthető - ez elsőre kevésnek tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy minden szükséges periféria beépítve található a gépben, már elegendőnek tarthatjuk.

A már említett hordtáskába az összes kelléket be is lehet gyömöszölni, még ha kicsit nehézkesen is. Mind a gépnek, mind mellette a tápnak ki van alakítva egy kis rekesz, az oldalsó zsebek pedig pont elegendőnek bizonyulnak egy-egy CD-lemez, illetve a floppymeghajtó és a szükséges kébelek elpakolására. Így egy alaposan kitömött, de kisméretű csomagot kapunk, mely alig nagyobb magánál a gépnél.

[oldal:Vegyük használatba!]

Miután a szoba közepén üzembe helyeztem a gépet, gyorsan ki is próbáltam, hogyan működnek a hálózati kapcsolatok. A beépített modem az Asus honlapja szerint saját DSP chippel rendelkezik. Bár LT V.90 Win modem néven jelenik meg a Windows 98 Eszközkezelőjében, saját DSP-je miatt vélhetően nem rendelkezik azzal a sajnálatos hátránnyal, ami a PCI-os "win" modemekre jellemző, nevezetesen azzal, hogy túlságosan leterhelné a processzort. Internet-szolgáltatómhoz betárcsázva egy 45300-as kapcsolatot sikerült felépíteni - ennyit tud a telefonvonal -, és valóban ennek megfelelő sebességgel sikerül modemezni, webezni.
Érdekesség, hogy a modem által kibocsátott hangokat, tárcsahangot, fügyülést a normál hangszórók bocsátják ki.

A beépített, Intel 82559 típusú hálózati kártyával már kevésbé voltam elégedett. Amikor fájlokat másoltam vele, lassúnak találtam, bár ennek a lassúságnak a rossz bellítások is lehetnek az okai, illetve legnagyobb sajnálatomra 100 helyett csak 10 Mbiten tudtam kipróbálni a vezérlőt.

Miután interneteztem egyet, feltöltöttem az akkumulátort 100 százalékra, és betettem egy video CD-lemezt a gépbe. Sajnos DVD-lemez nem volt kéznél, de így is sikerült kideríteni, nagyjából mire elég egy töltésnyi energia; egy 73 perces filmet végignézve 43 százalékra sikerült leapasztani a töltésszintet.
A megjelenített képpel meg voltam elégedve. A felbontást és a minőséget eleve behatárolta, hogy nem DVD-, hanem CD-lemezről futott a film, de elkenődéseket, szellemképet, egyéb kellemetlen jelenségeket nem tapasztaltam lejátszás közben. Ez annál inkább is meglepett, mert a normál Windows-ablakok húzogatásakor időnként erős elkenődést véltem látni képernyőn. A megjelenítésről egyébként egy Silicon Motion Lynx3DM videokártya gondoskodik 8 Mbyte memóriával, maximálisan 1024 x 768-as felbontással.

[oldal:Egérgondok]

A notebookoknál mindig nagy probléma az egér helyettesítése. A megszokott érintőpad ugyan alkalmas az alapvető feladatok elvégzésére, de pontosabb műveletekre szinte használhatatlan, idővel pedig egyre nehezebben kezelhetők ezek a padok, sokszor magától elkúszik a kurzor, vagy hiába próbálkozunk, a pad nem érzékeli a mozgásokat.

A nálam járt modellre egy nagyon hasznos kis segédprogramot telepítettek, mely sok funkcióval igyekszik megkönnyíteni ezt a hálátlan feladatot. A pad négy sarkára koppintva az aktuális ablakot lekicsinyíthetjük, felnagyíthatjuk, előhívhatjuk a menüt, illetve a Start menüt. Ha kívánjuk, például a számítógép által feltett kérdéseknél az alapértelmezett gombra ugrik a kurzor; vagy beállíthatjuk a pad érzékenyéségét - illetve sokminden mást, ami kicsit kényelmesebbé teheti a munkát.

Nekem most egy kicsit megkönnyítették a dolgomat: kaptam egy Asus egeret is a gép mellé. A kis szürke alkalmatosságot muszáj megemlítenem, néhány kellemes tulajdonsága miatt. Először: szép. Másodszor: kicsi, ami lehetővé teszi, hogy egy kisebb vászonzacskóba vezetékkel együtt beférjen. Harmadszor: e kicsiség miatt kis kezű emberek is kényelmesen használhatják. Negyedszer: jár hozzá egy vászonzacskó, ami számomra meghökkentő ötlet, de nagyon exklúzív termék benyomását kelti - mintha nem is egy egérről, hanem egy drága napszemüvegről, esetleg fényképezőgépről lenne szó.

[oldal:Teljesítmény]

Akik pontosabb adatokra vágynak, nem maradnak kielégítetlenül: néhány tesztet lefuttattam a gépen. Ezek közül az első az Aida volt, amivel hamar sikerült rájönni, miért közelíti meg a gép ára a 800.000 forintot. Ezt az árat ugyanis először kicsit sokalltuk, de amikor az aida.exe elindítása után az Intel Celeron II Mobile, 500 MHz (5 x 100) felirat jelent meg - azaz egy coppermine magos CPU zakatol a fedél alatt -, megbékéltünk az összeggel.

Lássuk, vajon mire elegendő ez az 500 MHz. A pontos eredményeket nem részletezném, akik kíváncsiak rájuk, a teljes Aida reportfáljt letölthetik. Áttekintésként annyit, hogy a teszt a processzort nagyjából a PIII-550-es és az AMD K6-III-450-es processzorok közé helyezte teljesítményben. A Norton Utilities benchmark részét is kipróbáltam, ez középkategóriás gépnek minősítette a noteszt.

[oldal:Teljesítmény II.]

A notebookoknál kritikus tényező szokott lenni a merevlemez sebessége. A logikai átvitel sebességéből kiderül, hogy ATA/66-os merevlemez van a gépben, készítője az IBM, pontos típusa DARA-206000. Az Aida által mért elérési idők asztali rendszerhez képest gyengék, de nem szabad elfelejtenünk, hogy mobil merevlemezeknél a teljesítmény mellett szem előtt kell tartani a mérsékelt energiafogyasztást, illetve a rázkódásokkal, kisebb ütésekkel szemben való ellenállóképességet. A mobilgépek merevlemezei általában 4200-as fordulaton működnek, ez ezzel a modellel sincs másképp - ez pedig hatással van az elérhető átviteli sebességre. Az aprócska meghajtó adatlapját böngészve a gyártó weblapján meg kellett állapítanom, hogy a mért és a gyári adatok még csak köszönő viszonyban sincsenek egymással - ám ez néhány helyen azt jelenti, hogy a valós teljesítmény jobb a gyárinál.

Röviden mit is lehetne mondani a gépről? Amikor használtam, egy némi megszokással könnyen kezelhető, modern, minden szükséges kiegészítővel felszerelt készülék benyomását keltette. Fontosnak tartom, hogy billentyűzetén külön színnel jelölve az összes magyar karaktert megtaláltam - így nyelvi problémáktól sem kell tartanunk, ha egy-egy dokumentum gépelésébe kezdünk.

A tesztdarabot a Sowah Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.

Linkek:
A merevlemez adatlapja
A M8000-res notebook-sorozat honlapja