Az internet és a nemzetközi jog
A cikksorozat legújabb tagja az Internet és a nemzetközi jog kapcsolatába enged betekintést, külön kiemelvén, hogy az Internetet határtalan volta miatt csak egységes jogállással lehet törvényes keretek között tartani.
Ma akármikor kapcsol is be az ember egy hírforrást, közvetítsen az hangot, képet, szöveget vagy bármi mást, nagyon jó eséllyel találkozik majd a "szuverenitás" fogalmával. Gyakoriak a viták arról, hogy mi is sérti egy állam nemzeti szuverenitását, egy bizonyos nyilatkozat, jegyzék, cselekmény vagy történés beavatkozás-e a másik állam saját ügyeibe. A szuverenitás ugyanis alapvetően azt jelenti: minden állam maga dönthet a csak rá tartozó kérdésekben. A vita aztán azon szokott menni, hogy mely kérdések tartoznak is igazából csak egy államra és melyek többre, vagy akár az egész világra.
Hogy is kerül a csizma az asztalra, vagyis a fenti kis jogi eszmefuttatás egy számítástechnikával foglalkozó lap cikkének elejére? A szuverenitás ugyanis ellenpontja annak, amit a mára globalizálódó világ és különösen a globálisan egy és oszthatatlan Internet képvisel. A szuverén állam ügyeibe kívülről nem lehet beleszólni, tehát nem is lehet összehangolni az egyes államok döntéseit. Ha pedig egy egységes hálózatot vagy ipart (amilyen mára már a hardver- és szoftver-ipar is) kétszázféle teljesen ötletszerű szabályozásnak vetünk alá, az mindenképpen kínszenvedést, de lehet, hogy a véget jelenti.
A probléma nem újkeletű, korábban is felmerültek már olyan területek, ahol egységes - világméretekben egységes - szabályozás vált szükségessé. Az első ilyen - mint szinte mindig - a háború volt, aminek nemzetközi szabályai íratlanul vagy írottan, de már régóta léteznek. A hadijog a nemzetközi jog egy lényeges, másik jellemzőjét is mutatja - mindmáig szinte senki nem tartja be, ha azt az érdekei úgy diktálják.
Mi is ma a nemzetközi jog? Azok a nemzetközi szerződések, egyezmények, megegyezések, megállapodások, stb. amiket egy állam a többivel köt. Ezen felül vannak még olyan szabályok (pl. háborús bűncselekmények tilalma, más országok sérthetetlensége, stb.) amelyeket szokásként elfogadtak és mindenkire érvényesek.
A nemzetközi jog és a nemzeti jog sok területen eltérnek egymástól. A következő kis felsorolás messze nem teljes, de a lényeget talán mutatja:
1. A nemzeti jogot egy választott parlament alkotja, a nemzetközit nem választott testület, hanem küldöttek.
2. A nemzeti jog minden állampolgárra kötelező, a nemzetközi csak a szerződést aláíró államokra.
3. A nemzeti jog általában részletekbe menően szabályoz, a nemzetközi pedig csak keretszabályokat ad.
4. A nemzeti jog betartatására léteznek eszközök (bíróság, rendőrség, hivatalok), a nemzetközi jog betartatására nem.
A legfontosabb a fentiek közül valószínűleg a negyedik pont. Minden szabály csak annyira jó, amennyire betartják és a nemzetközi jogban az a tendencia, hogy az egyes államok csak addig tartják be, amíg érdekükben áll. Legyen az szabadkereskedelmi megállapodás, környezetvédelmi szerződés vagy fegyverzetcsökkentési egyezmény, csak akkor hatékony, ha az érdekeknek megfelel. Nincs ENSZ-rendőrség, ami kivonulna az egyes parlamentekbe és megdorgálná a képviselőket vagy a kormányok tagjait.
A nemzetközi és a nemzeti jog viszonya alapvetően kétféle lehet:
a./ Az első, hogy a nemzetközi jog automatikusan érvényesül egy államban, mintha a parlament hozta volna törvényként. Erősebb, mint a törvények és mindenkire kötelező.
b./ A parlament kell, hogy "behozza" a jogrendszerbe a nemzetközi szerződést, amíg ez nem történik meg, nem kötelezőek az egyes állampolgárokra.
A magyar rendszer a másodikat követi, aminek következménye, hogy attól, hogy megkötünk egy szerződést, még nem is biztos, hogy az életbe lép. Volt olyan, hogy tíz év telt el a megkötés és belföldi hatályba lépés között.
[oldal:Internet és nemzetközi jog]
A nemzetközi jog tehát messze nem tökéletes. Az egyes államok politikai és gazdasági érdekein kívül nincs más biztosíték arra, hogy betartják és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki tagja egy szervezetnek vagy szerződésnek. Ennél jobbat azonban még nem találtak ki világméretű kérdések kezelésére, így ezt kell megismerni.A nemzetközi jog számos területen nagyon fejlett volt már az Internet megjelenése előtt is. Ez különösen érvényes a polgári jog egyes területeire, ahol a határokat átlépő szerződések egyáltalán nem számítanak ritkaságnak. Ilyenek pl. a szerzői jog vagy a nemzetközi árukereskedelem. A szerzői joggal kapcsolatban már 1886-ban megszületett a Berni Uniós Egyezmény, ami mind a mai napig (változtatásokkal) a szerzői jog alapköve. Ezek a területek könnyebben alkalmazkodnak az Internet adta kihívásokhoz és a multinacionális cégek igényeihez, mint más, eddig kevésbé nemzetközi területek.
Vannak ugyanis az előbbiekkel ellentétben olyan jogterületek, amelyek szigorúan belügynek számítottak egészen a legutóbbi időkig. Ilyenek általában a fent említett szuverenitással kapcsolatos kérdések, mint a rendvédelem, hadügy, külügy, pénzügy. Lehet, hogy első látásra nem érintik ezek annyira az Internetet, mint a kereskedelem, de mindjárt máshogy fest a helyzet, ha behelyettesítjük a bűnözés, titkosítás, információszabadság, adózás fogalmakat.
Az Internet olyan területeken tette lehetővé a nemzetközivé válást, ahol eddig annak csak nagyon halvány jelei mutatkoztak. Az előző cikkben említett büntetőjog eddig viszonylag könnyen ellenőrizhető volt a határokon, hiszen szigorú határellenőrzéssel szabályozni lehetett a ki és beáramló illegális áru és nemkívánatos személy forgalmat. A hálózaton nincsenek határok, nincs ellenőrzés vagy korlátozás.
Az adózás területe is a feje tetejére állt. Eddig az adózással nemzetközi viszonylatban nagyrészt csak a kettős adóztatás elkerülésével és a beruházások védelmével kapcsolatos szerződések foglalkoztak, azok is csak technikai szinten. Mára már ez alapvetően megváltozott, a vám- és adóhatóságok nem tudnak mit kezdeni az elektronikus formában lezajló tranzakciókkal. Ha valaki ma Magyarországon megvesz készpénzért egy házat, azért fizethet (a körülményektől függően) ÁFÁ-t, illetéket, az eladó pedig személyi vagy társasági adót (és még esetleg sokminden mást). Ha külföldről vesz valamit, akkor ez még a vámmal és más fizetnivalókkal bonyolódik.
Az Interneten viszont nincs határ, ahol vámellenőrzést lehetne tartani és jelenleg még csak az sincs meg, hogy ellenőrizni lehessen, egy cég eladott vagy vett-e valamit elektronikus úton. Ha egy magyar szoftverfejlesztő cég elad a Neten szoftvereket és az ellenértéket egy külföldi számlára kéri utalni, hacsak valaki be nem jelenti az adóhatóságnál, soha nem fizet semmilyen adót. A legálisan letöltött szoftverekkel, zeneszámokkal és más digitális árukkal sem tudnak egyelőre mit kezdeni, vámolni nem tudják, ÁFÁ-t megfizettetni nem tudják. A gondok tehát nem egyszerűek.
[oldal:Megoldások - elektronikus kereskedelem]
Az államok, amikor rájöttek, hogy az Internet és az elektronikus kereskedelem nem csak egy elhaló divatfelbuzdulás, az eddig is "nemzetköziesebb" területeken - a nemzetközi jog általános mércéjéhez képest - gyors lépéseket tettek a jogi rendezésre. Különösen ki lehet emelni a már korábban is említett két területet, az elektronikus kereskedelmet és a szellemi alkotások jogát, ami tartalmazza a szerzői jogot és az iparjogvédelmet.
Az elektronikus kereskedelem néhány év alatt marginális területből - amely főleg a távollevők közötti szerződéskötés kérdéseivel foglalkozott - a mai polgári jogi szabályozás egyik központi kérdésévé nőtte ki magát. Ezt jelzi, hogy számos konferencia foglalkozik a témakörrel világszerte olyan szervezetek keretében, mint a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) vagy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO).
Az elektronikus kereskedelem tárgyköre azonban nem csak az elmélet és a konferenciák szintjén foglalkoztatja a nemzetközi szervezeteket. Ezen a téren élenjáró munkát végez az ENSZ Kereskedelmi Jogi Szervezete - megalkotott ugyanis egy, az elektronikus kereskedelem terén alkalmazható modell-törvényt. Ez ugyan nem bír semmiféle kötelező erővel, azonban a kidolgozásához vezető széles egyeztetés és a szervezet tekintélye folytán nagy befolyással van a jogalkotókra és így elősegíti egy - ha nem is egységes, de kompatibilis - elektronikus kereskedelemre vonatkozó szabályozás kialakulását.
A másik, már korábban említett és az elektronikus kereskedelem előmozdítása érdekében nagy erőfeszítéseket tevő szervezet a Szellemi Tulajdon Világszervezete. Ez az Interneten http://ecommerce.wipo.int/index-eng.html cím alatt az elektronikus kereskedelemnek szentelt, színvonalas oldalt tart fenn, amely tájékoztató eszközként és vitafórumként egyaránt elősegíti a terület fejlődését. Emellett az elektronikus kereskedelemben nagy jelentőségű arbitrációs (bíróság bevonása nélküli vitarendezés a felek között) eljárások mintapéldájaként kialakította domain-nevekkel kapcsolatos jogviták gyors megoldására az http://arbiter.wipo.int/center/index.html cmen található elektronikus arbitrációs központot. Ez egyelőre csak a fent nevezett, szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyekben teszi lehetővé a gyors és költségkímélő vitarendezést, azonban mintául szolgálhat más területeken is hasonló központok kialakításához.
[oldal:Megoldások - szellemi alkotások]
A szellemi alkotások jogának jelentős nemzetközi jogi bázisára építeni nem volt nehéz, hiszen mind jog, mind szervezetek rendelkezésre álltak. A nehézséget a téma mögött feszülő ellentétes érdekek és hatalmas pénzösszegek jelentették és jelentik még ma is. Az Internet, mint új médium hatalmas pénzeket rejt, amit a hagyományos tartalomszolgáltatási piac jelenlegi szereplői lehetőleg szeretnének kihasználni, a fogyasztók érdekeit viszont egy heterogénebb piac szolgálja.Ami viszont egészen biztos, hogy bárkinek a pártján is állunk, mindenképpen szükséges egy egységes világméretű szabályozás. Erre a szerzői jogban már nagyon korán rájöttek, még a XVIII. században, amikor a frissen függetlenedett Egyesült Államok nem rendelkezett szerzői jogi törvényekkel, vagyis nem védte a művek szerzőinek jogait. Ennek hatására az angol kiadók sorra az USA-ban nyomatták ki a könyveiket, így nem kellett jogdíjat fizetni a szerzőnek, aztán importálták egyszerűen. Az Interneten még a hajóutat is meg lehet spórolni.
Ennek a virtuális kivándorlásnak a megelőzésére született meg egy világméretű konferenciasorozat és az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében két egyezmény:
Ezek egységesen besorolták az Internetet a korábbi rendszerbe és ezzel legalább valami fogódzót adtak a jogérvényesítésre. Az egyetlen galiba az, hogy ezeket a szerződéseket minden részes államnak külön törvénybe kell foglalnia, hogy érvényesek legyenek, de ez mára már minden lényegesebb államban (így természetesen Magyarországon is) megtörtént.
[oldal:Megoldások - büntetőjog]
A nemzetközi büntetőjog mindeddig tabu terület volt. Az egyes államok nagyon gyanakodva figyelték más államok ez irányú tevékenységét és szinte soha nem engedték érvényesülni más államok büntetőjogát a saját területükön, különösen nem saját állampolgáraikkal szemben. Minden állam a saját állampolgárai felett őrködött és csak kirívó vagy banális esetekben engedett teret a másik állam jogának.Az Interneten létező és annak lehetőségeit kitűnően használó bűnözőkkel vagy általában törvénysértőkkel szemben viszont nem lehet egyedül hatékonyan fellépni. Ez nem történhet már a határokat átlépő szervezett bűnözés ellen néha-néha felállított munkacsoportok keretében, hanem kell valami egységes jog, ami alapján minden állam köteles a saját területén bizonyos cselekményeket tiltani és üldözni. Ilyen nemzetközi büntető törvénykönyv viszont globális szinten egyelőre nincs és nem is úgy néz ki, mintha létrejönne.
Ha viszont egy kicsit kisebbre vesszük a látószöget, akkor már lehet felfedezni kezdeményezéseket. Ezek közül a legjelentősebb Magyarország számára az Európai Unió és annak ilyen témájú programjai. Szerencsére itt felismerték ennek a jelentőségét és az Unió szokásos, körülményes módján neki is láttak ellenlépések kidolgozásának.
A számos megszületett jegyzőkönyv, határozat és egyéb dokumentum közül a jelentősebbek:
1. Az Európai Bizottságnak "Az Internet jogellenes és ártalmas tartalmáról" szóló közleménye 1996. október 16.
2. Zöld Könyv a kiskorúak és az emberi méltóság audiovizuális és információs szolgáltatások terén való védelméről 1996. október 16.
3. Az Információs társadalommal kapcsolatos akcióterv, 1996. december
4. Az Európai Unió Tanácsának " Az Internet jogellenes és ártalmas tartalmáról" szóló határozata 1997. február 17.
5. Európai Parlament "Az Internet jogellenes és ártalmas tartalmáról" szóló határozat 1997. április 24.
6. Az Európai Unió Bizottsága javaslata "Az európai audiovizuális és információs szolgáltatásokat nyújtó ipar versenyképességének növelésére olyan nemzeti keretek által, amelyek elősegítik a kiskorúak és az emberi méltóság összehasonlítható és hatékony védelmi szintjének elérését" 1998. szeptember 24.
7. Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament "Akcióterve az Internet biztonságosabb használatának elősegítésére" 1999. január 25.
Az Európai Unió dokumentumai jelenleg nyolc fő olyan jogvédte érdeket különítenek el, amelyeket különösen gyakran sértenek meg az Interneten keresztül:
- nemzetbiztonság
- fiatalkorúak védelme
- az emberi méltóság védelme
- gazdasági biztonság
- információ biztonsága
- magánszféra védelme
- jó hírnév védelme
- szellemi tulajdon
[oldal:Összefoglalás]
A fenti kis összeállítás mutatja azt a meglehetősen heterogén képet, ami a nemzetközi jog és az Internet viszonyában kialakult. Van, ahol egészen jó és hatékony szerződések jöttek létre, van, ahol jó irányba menő kezdemények vannak és van, ahol mindmáig gyakorlatilag semmi sem történt.Ez a szétszakadás néhány év múlva már nem csak azok számára lesz nyilvánvaló, akik a témával komolyabban foglalkoznak, hanem azok számára is, akik bármilyen módon használják az Internetet. Hasonló ez a folyamat ahhoz, amint amikor egy országot fejleszteni akarnak, viszont csak bizonyos térségekben építik ki a szükséges infrastruktúrát. Ilyenkor a nem kellően ellátott régiók elmaradnak és csak a jobban ellátottak fejlődnek úgy, ahogy azt lehetne.
Az Internet esetében ugyan nincsenek "régiók", de vannak olyan alkalmazási lehetőségek, amik komoly kárát láthatják a nem megfelelő szabályozásnak, vagy nagy hasznot húzhatnak a megfelelőből. Sokat jelent ugyanis a felhasználók bizalma abban, hogy jó helyre fektetik be a pénzüket és az idejüket, valamint a kereskedők számára az a tudat, hogy nem fog a nagyobb forgalomból és kisebb költségekből eredő haszon a jog bizonytalanságai miatt többszörösen elveszni.
Üdvözlettel:
dr. Mura
mura@matavnet.hu