Teszt: ASUS P3V4X

Az Intel i440BX sokáig egyeduralkodónak számított az Intel Pentium II, és Celeron processzoros asztali számítógépekben. A tajvani VIA, akinek MVP3 lapkakészlete -az ALi Aladdin V AGP-problémáinak köszönhetően- szinte egymaga tartotta életben a Super7 platformot, nem sok vizet tudott zavarni Apollo Pro megoldásával. Ez a chipset semmilyen szolgáltatásában nem múlta felül az i440BX-et, a sebessége viszont messze elmaradt tőle. Ezért az Apollo Pro nem is igazán lett népszerű.

1999 őszén az Intel bemutatta új Pentium III processzorait, köztük több olyan modellt, amely 133 MHz buszsebességgel működött. Az új processzorokhoz az Intel az i820 (Camino) lapkakészletet jelölte meg ideális megoldásként, de ekkor az szinte még csak tervezőasztalon létezett. Ráadásul az i820-at Rambus memória használatához tervezték, ami akkoriban közel ötször drágább volt a jól megszokott SDRAM-nál. Az Intel nem igazán támogatta már a BX chipsetet, sőt szállítási nehézségei is akadtak. Így a VIA-nak jutott a kétes dicsőség, hogy megmentse az Intel új processzorait Apollo Pro 133(A) chipsetével.

Az i440BX-szel további gond is adódott: a hivatalosan 100 MHz-en maximált támogatott FSB és az ehhez tartozó 2/3 AGP osztó komoly problémákat okozott nem egy és nem két videokártyatípusnak, amik egész egyszerűen nem tudták elviselni a 133x2/3=89 MHz sebességű AGP buszt, ezért a számítógépek lefagytak, sőt a kártya maga is károsodhatott.

Az Apollo Pro 133(A) mindent tud, amit az i820: ATA/66, AGP 4x és 133 MHz FSB támogatás, ezenkívül a szokásos SDRAM-mal is lehetett használni. És még egy előnye volt vetélytársával szemben: meg lehetett vásárolni. Több nagy alaplapgyártó is megjelentette VIA Apollo Pro 133(A) chipsetes alaplapját, amik szolgáltatásaikkal és árukkal egyaránt felvehették a versenyt az i440BX-szel szerelt lapokkal. És a VIA szoftverfejlesztőinek hála az újabb és újabb meghajtóprogramokat használva az Intel chipset előnye egycsapásra semmivé foszlott. Mit is tud a VIA Apollo Pro 133A chipkészlet?

[oldal:ASUS P3V4X: kívül és belül]

Az ASUS P3V4X alaplapot a VIA Apollo Pro 133A chipset köré építették. Kivitelezése az ASUS-tól megszokottan magas színvonalú és a körítés sem hagy kívánnivalót maga után. A kék színű dobozt kinyitva az alaplapon kívül a meghajtó- és segédprogramokat tartalmazó CD-t, a 96 oldalas angol nyelvű kézikönyvet, egy ATA/66 és egy FDD-kábelt, a processzort támasztó műanyag síneket és egy pár jumpert találunk. Érdekes, hogy a dobozon nincs feltüntetve az alaplap típusa és a chipset adatai sem, a P3V4X feliratot egyedül a sorozatszámot is tartalmazó matricán találtam meg. Az ASUS szégyelli, hogy VIA chipsetes alaplapot készít? Szerintem semmi oka rá...

Az alaplap főbb jellemzői:

• VIA Apollo Pro 133A lapkakészlet
• Intel Pentium II, Pentium III, Celeron processzorok támogatása
• UDMA/66 támogatás
• AGP 4x támogatás
• legfeljebb 2 GByte PC66/100/133 SDRAM, VC SDRAM, HSDRAM
• JumperFree beállítás
• hardverfigyelés
• opcionális IrDA port

Az ASUS P3V4X méretei (19,2x30,5 cm) normálisnak mondhatók, és az alkatrészek elhelyezése (egy kivétellel) is megfelelő. Az összes csatlakozó, DIP-kapcsoló, jumper és kivezetés egyformán jól hozzáférhető. Az ATX kivitelű alaplap csatlakozóit a PC99 szabványnak megfelelő színkódokkal látták el. De lássuk, valójában mit is találunk az alaplapon:

• Slot 1 foglalat (Pentium II, Pentium III és Celeron processzorokhoz)
• 4 DIMM foglalat, melyekbe maximum 2 GByte memóriát építhetünk
• 1 ATA/66, 1 ATA/33 és 1 FDD csatlakozó
• 1 AGP, 6 PCI és 1 ISA bővítőhely
• 2 soros, 1 párhuzamos, 2 PS/2 és 2 USB port
• 3 ventillátorcsatlakozó

[oldal:Telepítés]

A P3V4X házba építésekor tapasztaltam meg az alaplap egyetlen olyan tulajdonságát, amely nemtetszésemet vívta ki: az ATX tápcsatlakozó a processzor "mögött", igen nehezen hozzáférhető helyen található. Kisebb (pl. mini ATX) házaknál a tápkábel megfelelő elvezetése komoly gondokat is okozhat.

Ezt leszámítva minden passzolt, és kb. 10 perc csavarozgatás után bekapcsoltam a számítógépet, amely a következő alkatrészekből állt össze:

• ASUS P3V4X alaplap
• Intel Pentium III 800 MHz (8x100) Slot1 processzor
• 96 MByte PC100 SDRAM
• ASUS V6800 Deluxe videokártya (150/333 MHz)
• Maxtor 9 1531U3 ATA/66 merevlemez
• Hitachi GD2500 DVD-ROM
• Aureal Vortex2 hangkártya
• Diamond SupraExpress 33.6i V+ belső ISA modem
• Sony Multiscan 200GS 17" Trinitron monitor

Bekapcsolás után természetesen a BIOS setup képernyő fogadott. Az alaplapban AWARD 6.0 Medallion BIOS található, amelynek beállítási lehetőségei szerintem kitűnőek. Természetesen -ahogy az újabb alaplapoktól megszokhattuk- a processzor beállításait a BIOS-ból is változtathatjuk (vagy az alaplapon található DIP-kapcsolókon állíthatjuk be, tetszés szerint). Az ASUS ezt a technológiát JumperFree BIOS-nak nevezi.

Túlhajtás szempontjából az alaplap aduász lehet: nem kevesebb, mint 32 különböző FSB sebességet állíthatunk be, a processzorok tápfeszültségét pedig 2x7 különböző értékre állíthatjuk be (1,6-1,95V valamint 2,0-2,4V között 0,5V lépésekkel). Ráadásul a chipset módot az aszinkron memóriabeállításra, azaz a memória és a rendszerórajele nem kell, hogy megegyezzen: használhatunk 133 MHz FSB-szal működő Pentium III vagy 66 MHz FSB-szal működő Celeron processzort 100 MHz-en működő memóriamodulokkal is. A stabil túlhajtást segíti elő az alaplapon található jumper, amivel az I/O feszültséget 3,3V-ról 3,5V-ra növelhetjük.

Összességében az ASUS P3V4X-ben található BIOS elnyerte tetszésemet, logikusan felépített, könnyen navigálható és még Help funkció is található benne.

A BIOS megfelelő beállítása után a VIA 4-in-1 4.23 meghajtócsomagot telepítettem (tipp: alaplapcsere előtt érdemes a Windows98 telepítő CD tartalmát a merevlemezre másolni, sok bosszúságot takaríthatunk meg vele). Az alkatrészek felismerése és pár újraindítás után a rendszer kifogástalanul működött. Jöhetnek a sebességtesztek!

[oldal:Sebesség]

A sebességméréshez a következő programok voltak segítségemre:

• Windows 98 ENG Retail
• VIA 4-in-1 4.23 meghajtócsomag
• NVIDIA Detonator 5.13
• 3D Mark 2000
• Quake 3: Arena 1.16
• SiSoft Sandra 2000 Standard
• AIDA 1.10 "azalea"
• ZD Winbench 99

Az alábbi táblázatban láthatók az eredmények. A jobboldali oszlopba egy i440BX chipsetes Abit BH6 Rev 1.01 alaplappal elért pontszámok kerültek, az összehasonlíthatóság végett.

[oldal:Összegzés]

A szintetikus tesztekben eléggé rapszodikus módon változik a különbség a két alaplap között, a Quake3: Arena és 3D Mark 2000 tesztben egy kicsit gyengébb a VIA Apollo Pro 133A chipset, de az eltérés nem nagyobb, mint 2-3%. Valószínű a memóriakezelés lehet az oka, de a különbség szerintem nem akkora, hogy egyértelműen kijelenthessük: az i440BX lényegesen gyorsabb, mint a VIA terméke.

A nálam töltött két hét alatt a számítógéppel semmiféle stabilitási problémám nem akadt, pedig igyekeztem rendesen nyúzni (még a barátnőm sem tudta elbizonytalanítani)... Összességében véve az alaplap kitűnően vizsgázott, szolgáltatásai és minősége is kiválóak. Az Intel szerint 2000 végére az i440BX chipset piaci részesedése mindössze 5%-ra csökken majd. Aki nem akarja (vagy nem tudja) megvárni az i815E lapkakészletet, és szeretne egy kitűnő, stabil alaplapot kedvező áron, annak ajánlható az ASUS P3V4X. Aki az Intel Pentium III vagy Intel Celeron platformra szavaz, annak még hosszú időn keresztül jó szolgálatot tehet ez az alaplap.

Az ATA/66, AGP 4x és 133 MHz FSB támogatás egyaránt olyan szolgáltatások, amelyek állva hagyják az i440BX chipsetet, de összességében egy i440BX alaplapot nem érdemes VIA Apollo Pro 133A chipsetesre cserélni, csak akkor, ha valakinek hiányzik a 133 MHz FSB és az ehhez tartozó 1/2 AGP osztó. Ezzel együtt nem kérdéses, hogy kitűnő termék a P3V4X. Ráadásul az ASUS-tól megszokott minőségű terméktámogatás és az újabbnál újabb VIA meghajtók garantálják, hogy a felhasználó nem marad magára, ha ezt az alaplapot választja.