Plextor 1210A teszt

A Plextor legújabb, IDE felületre csatlakozó CD-írója hatalmas újítással rendelkezik: állítólag folytatni tudja a megszakadt írásokat. Az ehhez felhasznált technológiáról, a BURN-Proof-ról nemrég a Hwsw-n is megjelent egy rövid ismertető, amit mindenképpen javasolnék átnézni ennek a cikknek az elolvasása előtt. Azt, hogy a készülék tízszeresen tud újraírni, már nem is sokat emlegetném - úgy érzem, ennek jelentősége kisebb, mint az előbbi fejlesztésé, bár bizonyára vannak, akik tőlem eltérő véleménnyel vannak a dologról.

A doboz...


...és a tartalma.

Én mindenesetre ez utóbbi felhasználásával ugyan, de az előbbi dologra koncentráltam az alatt a rövid idő alatt, amit a készülékre tudtam fordítani.

Tehát a tesztalany pontos megnevezéssel a Plextor CD-R PX-W1210A volt. Külsőre semmi különlegeset nem láttam rajta, elöl egyetlen gombbal, egyetlen kétszínű LED-del rendelkezik, hátul a megszokott jumperek és csatlakozók foglalnak helyet. Még a tálca működése is a megszokott, kicsit lassú, kicsit hangos Plextor volt.

Igyekeztem nem túl sokat vacakolni a telepítéssel, csavarozgatással, az író félig-meddig becsusszant egy neki megfelelő méretű helyre a házban, kapott egy tápot, egy IDE csatlakozót (secondary master lett, mellette egy IDE CD-ROM foglalt helyet, mint slave). A csomagban találtam egy (jogtiszta) Cequadreat WinOnCD 3.7-es verziójú programot, amit hamarjában feltelepítettem és - bár ő csak tízszeres írásra tartotta képesnek vendégemet - nekiestem az írásnak.

[oldal:Írjunk - és csináljunk közben mást is]

A felirandó anyag teljesen értelmetlen, összedobált fájlhalmaz volt, de a kupac feladatát jól teljesítette: sok fájlból állt, ami lehetővé tette, hogy írás közben a merevlemez a lehető legjobban megdolgozzon. Ennek érdekében image fájlt sem készítettem, illetve az írás megkezdése után galád módon egy scandisket is ráeresztettem a merevlemezre - az eredmény garantált volt, az írási buffert többször is sikerült kiüríteni. Ez részben bizonyára a Windows 98 ütemezőjének is köszönhető, ugyanis aktív programként meg kellett őriznem a scandisk-et; ha a WinOnCD ablakára kattintottam, a buffer pillanatok alatt újra megtelt.

Némi ügyeskedéssel, screenshotok készítésével sikerült eredményesen, többször is megszakítani az írást. Az eredmény: a villogó, narancssárga színű LED a készülék elején többször is zöldre váltott, majd kis idő elteltével újra villogni kezdett. Mivel a zöld szín az olvasást jelzi, a jelenségből arra következtettem, hogy sikerült megszakítani a fájlok rögzítését, és a készülék ilyenkor tölti fel a bufferét, illetve keresi meg a rögzített rész végét. Az írást jó ideig piszkáltam, majd megunva a folyamatos kerepelést, befejeztem a lemezt. (Az írást tízszeresen végeztem, a felhasznált lemez a csomagban talált újraírható CD volt, a CD-író DMA átvitele nem volt engedélyezve.)

Az alany: a Plextor 4-10x újraírásra alkalmas lemeze.


A nagy nehezen kiürített buffer a WinOnCD megjelenítésében.


A teljes képernyő tartalma - kíváncsiaknak.

[oldal:Végeredmény]

A puding próbája ezután következett, megpróbáltam megetetni vele a saját maga által készített lemezt.

Összesen 638 megabájt adatot találtam rajta - néhány használatban lévő fájlt nem sikerült megnyitni írás közben, derült ki a logból -, a fájlokat gond nélkül meg tudtam nyitni, a lemezre került programok hibátlanul futottak. A frissen elkészült teszlemezt áthelyeztem az íróból saját Teac olvasómba is, mely szintén problémamentesen birkózott meg vele.

Persze nem hagytam ennyiben a dolgot, kiváncsi voltam, vajon mekkora sebességgel lehet olvasni a lemezt. A méréshez a CD Speed 99 0.6 beta verzióját hívtam segítségül. Az eredmény meglepő lett:

A lemezt a 32x Teac meghajtó csak elég lassan olvasta.

Ezt követően visszatettem a lemezt az íróba, és újra lefuttattam a tesztet:

A Plextor meghajtó fel volt készítve a lemez nagysebességű olvasására.

(Megjegyezném, a Plextor meghajtó olvasás közben - számomra - meglepően csöndesen viselkedett, még a fejek mozgatásakor is csak halk susogó hangot hallatott.)

A rövid teszt alapján sokat nem lehet nyilatkozni egy ilyen készülékről, de egyvalami biztos: a Plextor nem üres marketinghúzásokkal szórakoztat minket, hanem tényekkel kényeztet. A tízszeres újraírás működik, és bár még nem terjedtek el a hazai üzletekben az ehhez használható lemezek, nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb mindennapossá válik a nagysebességű biztonsági mentés, esetleg a kisebb-nagyobb anyagok felmásolásra egy CD-lemezre, mielőtt átszaladunk a szomszédban lakó haverokhoz játszani. A megszakadt írások folytatása is használhatónak bizonyult - a Plextor ismét bebizonyította, hogy a neve nem véletlenül cseng jól a CD-meghajtók világában.

A használt rendszerkonfiguráció:

Abit BX6 2.0 alaplap
128 Mbyte SDRAM
333 MHz Celeron
Tekram 390 UW SCSI kártya
4.5 Gbyte WD Wantage merevlemez
Windows 98 SE, angol
WinOnCD 3.70.564

A tesztkészüléket a Mikland Computer bocsátotta rendelkezésünkre.
Megrendelhető: sales@mikland.hu