HP OfficeJet G55

Nem is olyan rég hírt adtunk a HP két új termékéről, a G55-ös multifunkciós készülékről, és a 8550-es sorozat legújabb tagjáról, mely a nagyobb teljesítményű nyomtatók kategóriájába tartozik. Most a G55-ös volt az, mely egy pár napig nálam vendégeskedett - sajnos csak pár napig, ugyanis nekem nagyon megtetszett, örültem volna, hogy hosszabb ideig tudom nyúzni. Előre leszögezném, hogy a teszt, melyet írok, teljesen szubjektív, illetve mivel én egy HP 690-es nyomtatóhoz vagyok hozzászokva - az van ugyanis nekem - az elejétől fogva mindig ezt a két készüléket próbáltam összehasonlítani.

Először is, gondoljuk át, mire jó egy multifunkciós készülék. Általában tud nyomtatni, másolni, szkennelni, egyes modellek pedig PC-vel összeköthető faxok. A G55-ös is képes minderre, kivéve a faxolást - erre a sorozat nagyobb számú tagjai alkalmasak. Aki egy hasonló jellegű készülék vásárlása mellett dönt, annak többféle szempontot kell figyelembe vennie. Először is talán legfontosabb az ár. A multifunkciós gépek általában olcsóbbak, mintha az általuk nyújtott szolgáltatásokra külön-külön vennénk egy hasonló teljesítményű gépet. Kisebb irodákban, azoknál, akik netán otthon, vagy otthon is dolgoznak, bizonyára szempont az elfoglalt hely nagysága is. Ha egymás mellé leteszünk az asztalra egy nyomtatót, egy lapolvasót, egy fénymásolót, akkor a kezelésükhöz szükséges hellyel, tartalék papírral és egyebekkel együtt megtöltenek egy asztalt. Ha mindent egy készülékben akarunk, helyet takaríthatunk meg, illetve csak egy készülék kezelését kell elsajátítanunk. Az is kétségtelen viszont, hogy ha ebbe az egy készülékbe beleborítjuk a polcon tartózkodó váza tartalmát, akkor nem egy funkció esik ki, hanem az összes. Ha kifogy a tintapatron és nem gondoskodunk a pótlásról, akkor nemcsak a nyomtatónk válik használhatatlanná, hanem a másolónk is.

[oldal:Üzembe helyezés]

Az első meglepetés a doboz kézhezvételekor, pontosabban a csomagoláskor ért. Én ugyanis ennél nagyobb dobozra emlékeztem. Az elfoglalt helyet nézve nem sokkal nagyobb a G55-ös, mint a saját 690-es nyomtatóm. Persze ez így furcsán hangzik; a konkrét adatok: a 690-es nagyjából 44 cm széles, a G55-ös pedig 46. Mélységük egyenlőnek tűnik, ez 43 centimétert jelent, a 690-es estében természetesen kihúzott papírtálcával. Egyedül a magasság az, amiben a G55-ös fölébe kerekedik a 690-esnek: körülbelül 5 centivel magasabb. Tehát bármennyire is nagyobb kocka a G55-ös, és bármennyire is nagyobbnak tűnik az általa elfoglalt hely, a gyakorlatban nagyjából egyenlő nagyságú szakaszt kell nekik biztosítani az asztalon vagy a polcon.

HP Director - a G55 minden funkciója vezérlhető szoftverből is.

A doboz kinyitása és a készülék kiborítása után egy kisebb poszter méretű, magyar nyelvű papíron találtam a telepítési útmutatót. A nyomtatónak először a meghajtóprogramját kell telepíteni, majd magát nyomtatót üzemkész állapotba helyezni és csatlakoztatni a számítógépre. Érdekesség, hogy a tápvezeték nyomtató felé eső végén egy apró zöld LED található, ami jelzi, ha feszültség alatt van a kábel. A készüléket párhuzamos és USB porton keresztül lehet a PC-hez csatolni. USB kábelt nem találtam a csomagban, de egy párhuzamost igen, ugyanis annak nyomtató felöli vége a szokványos nyomtatókábelhez képest kisebb. A két féltenyérnyi méretű tintapatron behelyezése után a kalibrációt automatikusan elvégezte a gép, majd a számítógépet bekapcsolva egy a telepítés sikerességéről tájékoztató üzenet jelent meg, és a G55-öt máris használatba vehettem.

A készülék kijelzőjén rövid, többnyelvű üzenet kért meg a használni kívánt nyelv kiválasztására. Sajnos magyarul nem tud a G55, illetve magyar nyelvű illesztőprogramot sem találtam a hozzá kapott CD-lemezen.

[oldal:Időmérő edzés I.]

Akik otthonosan kezelik a fénymásolókat, megszokott kezelőszervekkel fognak találkozni. Én személy szerint megmaradtam azon a szinten, hogy a zöld gombot kell megnyomni a másoláshoz, ezen túl zsigereimben benne van, hogy nem szeretem a fénymásolókat. Szerencsére a nagyítás-kicsinyítés mértékét, a nyomtatás minőségét és minden egyéb beállítást nemcsak a G55-ös előlapjáról, hanem programból, kényelmesen kattintgatva is eszközölhetünk. Ugyan a készülék menürendszere áttekinthető és egyértelmű, nekem ez utóbbi megoldás tetszett jobban.

A fénymásolás beállításai

Semmilyen extrém tesztet nem végeztem a készülékkel, nem próbáltam vele maximális minőségben szkennelni, 2-es méretű betűket nyomtatni, fotókat másolni - inkább egy átlagos, kisméretű iroda igényeit próbáltam meg szimulálni.

A másolás volt az első funkció, melyet kipróbáltam. A behelyezett dokumentumot színesben vagy fekete-fehérben lehet lemásolni, mindkét lehetőséghez külön nyomógomb tartozik. Természetesen a másolás is indítható programból is. Én egy - szerintem - átlagos, fekete-fehér oldalt választottam ki, majd arról normál minőségben készítettem 10 darab másolatot. A tesztlap a HVG június 3-i számának 21. oldala volt. Attól a pillanattól kezdve, hogy megnyomtam a 10 darabos másolást indító gombot addig a pillanatig, amikor a G55 leejtette a 10. példányt a tálcára, 3 perc 24 másodperc telt el. Az első másolat elkészítését követően a G55 láthatóan memóriából dolgozott, ugyanis az olvasórész meg sem moccant.

Ezután a színes másolás következett, a tesztpéldány a HVG 30 oldala, egy Nokia reklám volt. Ezúttal lassabban kúszott a kijelzőn a másolás menetét jelző csík, az eltelt idő 10 perc 17 másodperc volt. A másolat minőségével - persze ez is szubjektív - annak az eredetivel való összevetése után is meg voltam elégedve, a színek teltek, a nyomat minősége jó lett.

Az egyik kellemes jellemzője a G55-nek, hogy megszokott nyomtatómhoz képest jóval csendesebb. Elmarad a kistestvértől megszokott csattogás-kattogás a lap felszedésekor és ledobásakor, illetve a fej rángatása is kevesebb zajjal jár. Ugyan kipróbálni nem volt módom, de a G55 valószínűleg kevésbé mozgatja meg az alatta lévő asztalt, mint a 690-es.

[oldal:Időmérő edzés II.]

A szkennelés már rázósabb ügy volt, ugyanis naiv módon nagy felbontásban akartam képeket beolvasni. Hamar rá kellett jönnöm, hogy nagyjából a 300-600 dpi az a felbontás, amíg érdemes foglalkozni a dologgal, e fölött hatalmasra nő a beolvasott kép mérete; egyébként maximálisan 9600-as felbontást lehet választani a programban. 300 dpi-vel beolvasva a már említett színes oldalt 26,6 Mbyte-os képet kaptam, a lefoglalt memória mérete pedig pillanatok alatt 235 Mbyte-ra nőtt Windows NT 4.0 alatt. Az olvasás indítása és aközött, hogy a beolvasott kép a Photoshop képernyőjén megjelent, még így is jó pár perc eltelt. Azt, hogy ezután is minden művelet hosszas swappeléssel és várakozással telt, már nem is részletezném.

A készülék kijelzőjének másolata a képernyőn

Végeztem egy gyors tesztet a nyomtatás sebességéről is. Microsoft Word alatt a HwSw oldaláról bemásoltam egy adag hírt, majd kinyomtattam az oldalt. A szöveget feketében, 10-es méretű Times New Roman betűtípussal nyomtattam, 10 példányban, normál minőségben. A nyomtatás ideje 2 perc 49 másodperc volt.

Ezt követően kicsit bonyolítottam az anyagon. Beszúrtam az oldalra egy 3x3 cellás táblázatot, melynek celláiba néhány cégnevet és számot jegyeztem. A táblázat teljes szélességű volt. Rákerült a lapra még egy kisebb, körülbelül 3x5 centiméteres színes grafikon is. A betűtípus maradt Times New Roman, a méret 10 pont, a minőség normál. Az elért idő így 2 perc 58 másodperc lett, tehát különösebben nem sikerült kifogni a G55-ön.

Mi is legyen a végszó? Talán az, hogy mindenki gondolja meg, mik az igényei. Mint a cikk elején leírtam, a multifunkciós eszközöknek, így a G55-nek is vannak előnyei és hátrányai. Figyelembe kell venni, hogy tintasugaras készülékről van szó, így üzemeltetése valószínűleg drágább, mint egy lézernyomtatóé - viszont megvenni is olcsóbb. Úgyszintén nem tudok nyilatkozni a megbízhatóságáról, mindenesetre én elégedett voltam a működésével.

A tesztkészüléket a HP Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre.