Verseny a mobilisoknál?
Sokadszor olvastam ma, most éppen Magyarország talán legnagyobb napilapjának mellékletében, hogy micsoda öldöklő verseny folyik hazánkban a mobiltelefon-szolgáltatók között. Igen. Kérdés, mit is nevezünk öldöklő versenynek. Ami nálunk folyik, a tavaszi napsütésben előbújó csigák bágyadt násztáncához képest talán öldöklő, éles, gyilkos, stb. versenynek nevezhető, de amúgy inkább poshadt állóvíznek.
Sokadszor olvastam ma, most éppen Magyarország talán legnagyobb napilapjának mellékletében, hogy micsoda öldöklő verseny folyik hazánkban a mobiltelefon-szolgáltatók között. Igen. Kérdés, mit is nevezünk öldöklő versenynek. Ami nálunk folyik, a tavaszi napsütésben előbújó csigák bágyadt násztáncához képest talán öldöklő, éles, gyilkos, stb. versenynek nevezhető, de amúgy inkább poshadt állóvíznek.
Nem szeretnék egyik szolgáltató mellé sem állni, hiszen a jelenlegi helyzet kialakításában mindegyikük részt vett. Aki a Vodafone megjelenését megváltásként várta - magyarán most majd jól belebasznak a fiúk egy féltéglát a Westel-Pannon páros által langyosan tartott pocsolyába - azok nagyot csalatkozhattak. A Vodafone ugyanis nemhogy nem loccsant, de még csak hullámokat sem nagyon vetett.
Jó ideje bejáratott szokás volt, hogy a Pannon valamilyen újdonsággal rukkolt elő - pl. lehetővé tette az SMS-küldést a prepaid kártyával rendelkezők számára -, aztán egy-két hónap késéssel a Westel is feltalálta a spanyolviaszt. Amiért mi annyira ujjongunk - na nem mintha értenék hozzá -, szerintem csak egy bit átírását, vagy menüpont kipipálását jelentette a rendszer menedzsmentszoftverében. Az, hogy a bőségesen megfizetett luxusszolgáltatásokat - pl. az ingyenesen használható hangpostát - milyen ütemben adagolják nekünk, jól tejelő birkáknak, véleményem szerint tiszta üzletpolitika lehet.
(Amúgy ez a hangposta is mekkora átverés, gondoljuk bele: aki nem tudott felhívni minket, fizet, amiért rábeszél. Mi felhívjuk, fizetünk, hogy meghallgassuk az üzenetet. Ezután még ujjongunk is, mert mindezt ingyen tehettük.)
Amikor a tavalyi év vége felé beindult a Vodafone szolgáltatása, mindenki úgy hitte, hogy hamarosan lemennek az árak. Olcsóbban, többet telefonálhatunk. Ehelyett a Vodafone szép csendesen beszállt a buliba, árait hozzáigazította a másik kettő szolgáltató csomagjaihoz. Meglepne, ha nagyon ugrálni mert volna, hiszen induláskor hálózata jelentős mértékben támaszkodott a többiekére - furcsán is nézett volna ki, ha alacsonyabb árakat produkál náluk.
Hogy a készülékek terén micsoda hülyítés megy, annak egész Európa csodájára járhatna. A régi szép időkben a delikvens beballagott az ügyfélszolgálatra, ahol egy sim lock nélküli telefont akciósan, két év hűségnyilatkozatot aláírva kb. 10,000 forint környéként a kezébe vehetett. Aztán éles elmék feltalálták a telefonok zárolását, amivel semmi más nem értek el, csak némi muníciót - és piacot - szolgáltattak a feketén, különféle eldugott helyeken telefonokat buheráló mobilmaffiának. Az, hogy a Vodafone, mindennyiunk megmentője képes - és van hozzá pofája - két-három év hűségnyilatkozatot elkérni, egyszerűen nevetséges. Ugyanígy a Pannon akciója, melyben régi ügyfelei új telefont vásárolhatnak - ha aláírják, hogy még egy jó ideig nem hagyják el a céget. (Nyilván ez a céljuk: azért fizettek éveken keresztül egy előfizetést, hogy most, az akció után azt villámgyorsan lemondják, majd ördögi vigyorral a képükön, kezükben a vadonatúj mobilt szorongatva gúnyos kacajjal távozzanak.) Mindennek eredménye csak az, hogy különleges, misztikus tárggyá válik a mobiltelefon, ahelyett, hogy mindennapjaink megszokott részévé válna, mint egy kulcstartó.
Az aktuális szívatás a WAP, pontosabban W@P. Ugyan személy szerint hasznos dolognak tartom - tartanám - erős fenntartásaim vannak a magyarországi elterjedését illetően. Alapvető célja az, hogy a legfontosabb információkat minél hamarabb megkaphassuk. Nyilván nincs módunk arra, hogy hazaballagjunk, modemmel fellépve valamelyik szolgáltatóhoz megkeressük azt a hálózaton, hanem akkor, azonnal kell az a valami. Az átlagember jellemzően nappal mászkál a városban, éjjel meg alszik, ebből következően leginkább nappal kerülhet olyan helyzetbe, hogy wapolni akar. Csakhogy éppen napközben a legmagasabbak a percdíjak, így az ésszerűen gazdálkodó telefonos máris háromszor meggondolja, mikor mire kíváncsi. Arról, hogy széles tömegek a villamoson ácsorogva átfussák a napi híreket - és talán ez lenne a lényege, nem az, hogy párszáz bróker az árfolyamokat lesse -, jelenlegi helyzetünkben álmodni sem érdemes.
A tarifák összehasonlításához a mobil.hix.com oldalt ajánlom.
Nem szeretnék egyik szolgáltató mellé sem állni, hiszen a jelenlegi helyzet kialakításában mindegyikük részt vett. Aki a Vodafone megjelenését megváltásként várta - magyarán most majd jól belebasznak a fiúk egy féltéglát a Westel-Pannon páros által langyosan tartott pocsolyába - azok nagyot csalatkozhattak. A Vodafone ugyanis nemhogy nem loccsant, de még csak hullámokat sem nagyon vetett.
Jó ideje bejáratott szokás volt, hogy a Pannon valamilyen újdonsággal rukkolt elő - pl. lehetővé tette az SMS-küldést a prepaid kártyával rendelkezők számára -, aztán egy-két hónap késéssel a Westel is feltalálta a spanyolviaszt. Amiért mi annyira ujjongunk - na nem mintha értenék hozzá -, szerintem csak egy bit átírását, vagy menüpont kipipálását jelentette a rendszer menedzsmentszoftverében. Az, hogy a bőségesen megfizetett luxusszolgáltatásokat - pl. az ingyenesen használható hangpostát - milyen ütemben adagolják nekünk, jól tejelő birkáknak, véleményem szerint tiszta üzletpolitika lehet.
(Amúgy ez a hangposta is mekkora átverés, gondoljuk bele: aki nem tudott felhívni minket, fizet, amiért rábeszél. Mi felhívjuk, fizetünk, hogy meghallgassuk az üzenetet. Ezután még ujjongunk is, mert mindezt ingyen tehettük.)
Amikor a tavalyi év vége felé beindult a Vodafone szolgáltatása, mindenki úgy hitte, hogy hamarosan lemennek az árak. Olcsóbban, többet telefonálhatunk. Ehelyett a Vodafone szép csendesen beszállt a buliba, árait hozzáigazította a másik kettő szolgáltató csomagjaihoz. Meglepne, ha nagyon ugrálni mert volna, hiszen induláskor hálózata jelentős mértékben támaszkodott a többiekére - furcsán is nézett volna ki, ha alacsonyabb árakat produkál náluk.
Hogy a készülékek terén micsoda hülyítés megy, annak egész Európa csodájára járhatna. A régi szép időkben a delikvens beballagott az ügyfélszolgálatra, ahol egy sim lock nélküli telefont akciósan, két év hűségnyilatkozatot aláírva kb. 10,000 forint környéként a kezébe vehetett. Aztán éles elmék feltalálták a telefonok zárolását, amivel semmi más nem értek el, csak némi muníciót - és piacot - szolgáltattak a feketén, különféle eldugott helyeken telefonokat buheráló mobilmaffiának. Az, hogy a Vodafone, mindennyiunk megmentője képes - és van hozzá pofája - két-három év hűségnyilatkozatot elkérni, egyszerűen nevetséges. Ugyanígy a Pannon akciója, melyben régi ügyfelei új telefont vásárolhatnak - ha aláírják, hogy még egy jó ideig nem hagyják el a céget. (Nyilván ez a céljuk: azért fizettek éveken keresztül egy előfizetést, hogy most, az akció után azt villámgyorsan lemondják, majd ördögi vigyorral a képükön, kezükben a vadonatúj mobilt szorongatva gúnyos kacajjal távozzanak.) Mindennek eredménye csak az, hogy különleges, misztikus tárggyá válik a mobiltelefon, ahelyett, hogy mindennapjaink megszokott részévé válna, mint egy kulcstartó.
Az aktuális szívatás a WAP, pontosabban W@P. Ugyan személy szerint hasznos dolognak tartom - tartanám - erős fenntartásaim vannak a magyarországi elterjedését illetően. Alapvető célja az, hogy a legfontosabb információkat minél hamarabb megkaphassuk. Nyilván nincs módunk arra, hogy hazaballagjunk, modemmel fellépve valamelyik szolgáltatóhoz megkeressük azt a hálózaton, hanem akkor, azonnal kell az a valami. Az átlagember jellemzően nappal mászkál a városban, éjjel meg alszik, ebből következően leginkább nappal kerülhet olyan helyzetbe, hogy wapolni akar. Csakhogy éppen napközben a legmagasabbak a percdíjak, így az ésszerűen gazdálkodó telefonos máris háromszor meggondolja, mikor mire kíváncsi. Arról, hogy széles tömegek a villamoson ácsorogva átfussák a napi híreket - és talán ez lenne a lényege, nem az, hogy párszáz bróker az árfolyamokat lesse -, jelenlegi helyzetünkben álmodni sem érdemes.
A tarifák összehasonlításához a mobil.hix.com oldalt ajánlom.