HTC Touch Cruise 2, a második felvonás
A HTC januárban jelentette be Touch Cruise okostelefonjának ráncfelvarrt utódját, melyet most mi is kipróbáltunk. A Cruise második szériája a burkolat alatt is friss erőre kapott, benne erősebb szív dobog, melynek fürgeségéből a gyártó TouchFLO 3D kezelőfelülete is profitál, így az egész készülék sokkal kezesebbé, kényelmesebben használhatóbbá vált.
Ott bújik, megvan...
A HTC-féle kezelőfelület persze nem váltja le a Windows Mobile 6.1 Professional operációs rendszer felhasználó által látható részét, annak nehézkessége a friss bőr alatt is megmutatkozik. A TouchFLO afféle szexi miniszoknya, mely jellegénél fogva nem takar teljesen. Sajnos a mai divatot követő szoknya alól kibúvó, hosszú Windows combok mára már szőrösek lettek és viszeresekké váltak, rajtuk már se kenőcs, se borotva nem segít. Ha úgy vesszük, a stabil láb még \"X\" is, gondoljunk csak az ujjal nehezen megnyomható \"bezár\" gombra a képernyő jobb felső sarkán.
Az első windowsos mobilok esetében a ceruzás használat még jópofa volt, de ma már inkább kényelmetlen: száz emberből száz nem találja el ujjal, vagy csak a pontosság érdekében növesztett körömmel elsőre a megfelelő ikont. Szerencsére a Touch Cruise esetében ez rossz példa, isteni sugallat kellett a tervezőknek ahhoz, hogy a felső sor bármelyik ikonját nyomva egy, az azok beállítására szakosodott teljes képernyőt kapjuk, ahol már kényelmesen, ujjal is válogathatunk. Mondhatnánk, hogy ez azért rossz, mert ehhez többet kell nyomnunk, de valljuk be, az esetek túlnyomó hányadában enélkül is többször kell.
\"Bőr, klíma, sibeda\"
A HTC Touch Cruise 2-re visszatérve elmondhatjuk, a készülék annak ellenére jó, hogy nem kifejezetten izgalmas. A lehetőségek között igen stabilnak bizonyuló 7,2 megabites HSDPA-internetelérést, médialejátszást, Wi-Fi csatolót, Bluetooth 2.0 rádiót és GPS-helymeghatározást kapunk, hogy csak a főbb pontokat említsük. A készülékház remek anyagválasztásról ad tanúbizonyságot, a hátlap gumihatású felülete remekül harmonizál a kijelző körül látható szálcsiszolt, barnás árnyalatú szürke fémmel.
A 102x53,5x14,5 milliméteres, 103 grammos mobil kezelése a 2,8 hüvelykes, 240x320 képpontos, érintésérzékeny kijelző helyett korlátozott módon ugyan, de az alant elterülő navigációs gombokkal is történhet. Itt valójában egy \"OK\" gombot és egy navigációs gyűrűt találunk. Elsőre azt gondoltuk, hogy veszettül pontatlan az ikonok közötti válogatás közben, ám a továbbgörgetés annak volt köszönhető, hogy a gyűrűt a nyomogatás közben el is tekerhetjük, a HTC-féle Click Wheel a iPodokétól eltérően itt tényleg elforog.
A készülékben az első változatnál gyorsabb üzemért egy Qualcomm MSM7225 processzor felel, mely 528 megahertzen ketyeg, a korábbi modellben a Qualcomm MSM7200-as processzora teljesített szolgálatot alacsonyabb, 400 megahertzes órajelen. A microSD-kártyával bővíthető memória mérete is megnőtt, a 128 megabájtnyi tárnak duplájával találkozhatunk az új modellben. Sajnos a kamera inkább romlott mint fejlődött, tesztünk alanyában az autofókusz helyét az olcsóbb, egyben gyengébb minőséget adó fixfókusz vette át, azonos, 3,2 megapixeles felbontást kínáló fényképezőmodulban.
Ilyen fotókat készít, kattints az eredetiért!
Nem jobb mint egy Szmena...
A fényképező fixfókuszos létére használható képeket ad, igaz, nem vetekedhet a leggyatrább kompaktgép képeivel sem, de arra alkalmas, hogy hirtelen előrántsuk, ha nagyon fontos valamit megörökíteni. A beállítási lehetőségek igen korlátozottak, a felbontást, a fehéregyensúlyt, fénymérési módot és az expozíció-korrekciót módosíthatja a felhasználó, ezek mellett 2, illetve 10 másodperces időzítő választható a mentés helye és a segédrács megjelenítése mellett.
Ha ez nem lenne elég, pár effektet is aktiválhatnak az elvetemültebbek (például sephia, fekete-fehér, negatív). Fekete pont jár azonban a tűző napon készült képek pirosas színvilágáért, Piros pontot a geotagging-funkció kaphatna, de nem adunk neki, sajnos az elkészült képek mellé a GPS-vevő igen lassan fűzi a földrajzi koordinátákat, ezért csak annyit mondunk, hogy a Touch Cruise 2 képes erre is.
Zsebmindenes
A HTC Touch Cruise 2 szórakoztató. Lassan múló üres órák múlását gyorsíthatjuk fel YouTube-klipek lejátszásával, zenei (AAC, AAC+, eAAC+, AMR, AWB, QCP, MP3, WMA, WAV, MIDI) állományok hallgatásával, vagy akár mozifilmek (WMV, ASF, MP4, 3GP, 3G2, M4V, AVI) lejátszásával is. A telefon a felsoroltakhoz szükséges alkalmazásokat beépítve tartalmazza, ezek modern, a telefonhoz igazított megjelenésűek, de ha valaki ragaszkodik a hagyományokhoz, a Windows Media Playert is választhatja. A Touch Cruise 2-t képminőség tekintetében a kijelző alacsony felbontása korlátozza, kellő kraft van a processzorban és a grafikus részben egyaránt.
A hangminőség is megfelelő, igaz ezt YouTube-klipek alatt értelemszerűen nem venni észre, azonban zenehallgatás során már igen. A mobil a headsetet kombinált USB-csatlakozóval várja, így a minimálisnál is kisebb az esélye, hogy szabványos csatlakozóval szerelt kedvenc fülesünket használjuk. A hangminőségnél maradva komplett mondatot érdemel a készülék saját hangszórói, ezalatt nem csak a normál, hanem a kihangosított üzem alatt használtat is értjük, jó telefonálni a készülékkel. Fontos lehet, hogy a számítógépes kapcsolat szabványos miniUSB-csatlakozóval építhető ki, tehát nem kell tartanunk a speciális kábel okozta kényelmetlenségtől.Bökni kell
Az érintésérzékeny kijelzőn majdhogynem öröm a szövegbevitel, noha láttunk már jobb megoldást is a virtuális billentyűzet megjelenítésére, a Touch Cruise 2-nek nincs miért szégyenkeznie. Választhatunk olyan QWERTY-kiosztást, mely a kép több mint felét elfoglalja, vagy ennek billentyűnként két betűt összefogó kompakt változatát is, valamint hagyományos telefongombos módot is. Az épp lenyomott betű nagyított képe is megjelenik, ám ennek előnye csak a ceruzás használatkor jelentkezik, amikor a stylust jobbról, balról (ki hogy szereti) kissé fentről toljuk a panelre, mert ezt a láthatósági pluszt sajnos ujjunk mindenképp eltakarja.
Spórolós
A Touch Cruise 2 1100 mAh kapacitású akkumulátorával kapcsolatban kellemesen csalódtunk, nem vártuk, hogy az általános használatnál némiképp nagyobb nyomást jelentő tesztidőszak alatt is kibírja a 3 napot egyetlen feltöltéssel. Az akku töltöttségét jelző ikonról a GPS-vevő aktív állapotban sem tünteti el a pálcikákat az átlagosnál jobban. Hozzátesszük, hogy 4 órán keresztül nem autóztunk a készülékkel -- igaz, a mellékelt TomTom navigációs szoftver jól használható --, ezért nehéz lenne megsaccolni, hogy a helymeghatározás milyen hosszan tarthat, de szerencsére a készülék mellett a dobozban autóstartó és töltő is található.
Azt hiszem drága!
A HTC Touch Cruise hivatalosan 140 ezer forintba kerül, de szerencsére ezért a magas árért TomTom navigációs szoftvert is kapunk. A készülék termetes dobozban lapul, és bár sokat fizetünk érte, a körítés is gazdag, a telefonhoz autós tartó és töltő mellett 1 gigabájtos microSD-kártya és sztereó headset is jár, bár az is igaz, hogy ennyiért már elvárhatjuk ezeket. Legalább nem kell utólag rohangálni utánuk, felfoghatjuk úgy is, hogy a mobil mellett a kényelmet is megfizetjük.