Sikeresen megszabadult Drezdától és Hector Ruiztól az AMD
Lezárult az AMD átszervezése, mely a vállalat eddigi történetének talán legfontosabb eseménye. A világ másodikszámú processzorszállítója az arab olajtőke segítségével sikeresen leválasztotta magáról a gyártást, a tranzakció kapcsán friss készpénzhez jutott, egyúttal egy jelentős hiteltehertől és Hector Ruiztól is megszabadult.
Ballaszt lecsatolva
Alig két hete, hogy az AMD részvényesi közgyűlése jóváhagyta a cég átalakulását, melynek értelmében a vállalat a jövőben kizárólag chiptervezéssel foglalkozik, míg a processzorgyártást az átmenetileg Foundry néven ismert, részben Abu Dhabi-i érdekeltségű vegyesvállalat fogja üzemeltetni. A grafikus chipeket és lapkakészleteket eddig is külső szerződéses partner, többnyire a TSMC állította elő. A Foundry bár pénzügyileg az AMD alá konszolidálva működik majd, a jövőben várhatóan tovább távolodik az anyától, ahogyan önálló lábra igyekszik állni a szerződéses félvezetőgyártás növekvő iparágában, egynél nagyobb egész számúra bővítve ügyfélkörét.
A tranzakció értelmében az AMD átadja a Foundrynak a processzorok termelését végző drezdai Fab 36 és Fab 38 félvezetőgyárakat, valamint a kínai és maláj tesztelő- és tokozóüzemeket, az ezekhez kapcsolódó technológiákat és szellemi tulajdont, továbbá 3 ezer embert, összesen 1,8 milliárd dollár értékben, valamint 1,1 milliárd dollárnyi hiteltartozást. Az így létrejövő vegyesvállalatba az Abu Dhabi-i Advanced Technology Investment Company (ATIC) 1,4 milliárd dollárt injektál azonnal, és 66 százalékos tulajdonrészre tesz szert. A tranzakció végösszegeként az AMD 700 millió dollárhoz és 34 százalékos részesedéshez jut. További 125 millió dollárt fizet a Mubadala újonnan kibocsátott AMD-papírokért, így összesen 825 millió dollárral javul az AMD a készpénzállománya -- likviditási szempontból az AMD legalább egy évre biztos pozícióba került.
A stratégiai átalakulás életbevágó volt a cég életképessége szempontjából, különösen a gazdasági válság közepette. Az úgynevezett fabless modellel az AMD megszabadul a drezdai komplexum üzemeltetése és folyamatos modernizációja jelentette hatalmas pénzügyi tehertől, likviditásának védelme okán az elmúlt negyedévek során már finanszírozni sem tudta a hosszú távú versenyképességhez szükséges tőkeberuházásokat, lényegében a Fab 36 45 nanométeres konverziójára szorítkozott, ami a termelési költségek jelentős leszorítását és nagyobb teljesítményű chipek előállítását teszi lehetővé. Az Abu Dhabi-i tőke segítségével újra erőteljes fejlesztésekbe kezdhet Drezda, pénzügyileg biztosítva ezzel a megfelelő kapacitások rendelkezésre állását, és a jövőbeni félvezetőtechnológiák megfelelő ütemű bevezetését.
Ruiz a gyárakkal tart
Ezzel egyidőben az AMD igazgatótanácsának elnöki székét Hector Ruiztól Bruce Claflin veszi át, aki iparági veteránként két évtizedet szolgált, mielőtt a 3Com vezéreként bizonyított volna. Ruiz a Foundry igazgatótanácsának elnök székébe ül át, miután 9 évet húzott le az AMD-nél, és 2002-2008 között a cég első embere volt. Ruiz hagyatéka kétes értékű, az első években hatalmas sikert arató, és a szerverpiacra mélyre benyomuló K8 architektúra már kész volt, hatalomra kerülésekor a szilícium és a rendszerek validációja már zajlot, így sok kihatással már nem lehetett annak piacra kerülésére.
Érdemei közé lehetne sorolni a partnerkapcsolatok kiszélesítését, és ezen keresztül a piaci részesedés makacs növelését olyan szegmensekben is, mint például a notebookok, ahol műszakilag az AMD a mai napig nem versenyképes. Ezt azonban a szakma inkább Henri Richard, azóta Freescale-nél építkező megmondóember számlájára írja. Ha az AMD 2004-2006 közt mutatott példátlan sikereit Ruiznak is tulajdonítjuk részben, nem lehet elfelejteni, hogy az ATI Technologies dollármilliárdokkal túlárazott ésszerűtlen felvásárlásával pénzügyileg nehéz helyzetbe hozta a céget.
Sem pedig azt, hogy az AMD többéves architekturális lépéselőnyt herdált el 2004-ben eszmélő és feszített tempóban fejlesztő Intellel szemben, és még 5 évvel a K8 debütálását követően is képtelen volt érdemben megújítani mikroarchitektúráját -- erre 2010 előtt már nincs is esély. Az Intel Nehalem jól jelzi, hogy milyen hatalmas szakadék keletkezett mára a két cég közt, és az öt évvel ezelőtti helyzet teljesen a visszájára fordult. Ruiz eltávolítását már 2007-ben követelték egyes befektetők, és lemondása előtt sokan a legrosszabbul teljesítő elnök-vezérigazgatók közé sorolták, köztük a véleményformáló 24/7 Wall Street amerikai üzleti magazin is.
Hogy Ruiz továbbra is felelős beosztásban marad a Foundrynál szinte groteszk annak fényében, hogy az ő vezetése alatt került az AMD abba a helyzetbe, hogy kénytelen legyen feladni a saját gyártást, melynek megléte valójában kritikus jelentőséggel bír a technológiai határokat feszegető nagyteljesítményű processzorok tervezésénél, majd gyártásánál. Az Intel ezzel hosszútávú stratégiai előnyre tett szert, lényegében egyetlen nagy ellenfele, az IBM maradt, mely a processzortervezésnek még házon belül kínálja a félvezetőtechnológiát és gyártást is. Ruiz regnálása alatt 60 százalékot veszített értékéből az AMD.