2009 várható bukásai: WiMAX
Egy előző cikkünkben az One Laptop Per Child (OLPC) program nem túl bíztató perspektíváit taglaltuk, most pedig folytatjuk az IT veszélyeztetett területeit. Az OLPC mellett 2009-ben egy másik kezdeményezés is az oldalvonalra szorulhat, mégpedig a WiMAX. A hivatalosan IEEE 802.16 jelölésű szabványcsalád valaha rendkívül nagy reményekkel formálódott, a vezetéknélküli broadband korszakának ígéretével, mely végre versenyt támaszt vezetékes- és mobilszolgáltatóknak egyaránt, és a legutolsó tanyán is lehetővé teszi a HD-filmek streamelését.
Csak a pénzt viszi
A szabvány amerikai, európai és dél-koreai telekommunikációs és elektronikai vállalatok összefogásával született meg, a Wi-Fi-t és a Firewire-t is kidolgozó IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers) koordinációja alatt, számos megelőző fejlesztés egyesítésével, harmonizálásával. Olyan nagyágyúk vettek részt a fejlesztésben mint az Intel vagy a Samsung. A hatalmas ipari hátszél és dollármilliárdos befektetések, és a papíron fejlett technológia ellenére a WiMAX azonban eddig továbbra is inkább az ígéretek szintjén teljesít, semmint életképes kereskedelmi technológiaként.
Olyannyira, hogy az Intel kénytelen volt jelentős befektetéseket eszközölni WiMAX-operátorokba, hogy egyáltalán elinduljanak az első kereskedelmi szolgáltatások. Ezen befektetések azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, az Intel nemrég közel 1 milliárd dollár értékvesztési leírást volt kénytelen elkönyvelni a Clearwire-be ölt pénzek kapcsán, mely a Sprint Nextellel közösen épít kereskedelmi WiMAX-hálózatot XOHM néven -- egyelőre látványosan lassan. Hosszas késlekedést követően tavaly ősszel indította be az első amerikai WiMAX-hálózat Baltimore-ban, majd néhány napja Portlandben, természetesen szélessávú internet-hozzáférést kínálva.
[+] 2009 várható bukásai: OLPC
Az óvatoskodás valószínűleg nem véletlen: a gazdasági és finanszírozási krízis közepette a befektetők, az Intel mellett a Comcast, a Time Warner és a Google, nem akarnak dollármilliárdokat kockára tenni egy továbbra is kétes megtérülésű üzlettel. A Clearwire, mely a WiMAX zászlóshajója, így sikerének vagy bukásának elsődleges mércéje, 46 amerikai városban szolgáltat nagyjából félmillió ügyfélnek egyelőre pre-WiMAX technológiával, melyet idővel WiMAX-re tervez frissíteni. Ezenkívül Mexikóban, az Atlanti-óceán innenső oldalán pedig Írországban, Belgiumban, Spanyolországban és Dániában is üzemeltet hálózatokat. A cég működése ugyanakkor súlyosan veszteséges, és készpénzállománya rohamosan fogy.
A legutóbb lezárt negyedévben a Clearwire 61 millió dollár bevétel mellett 167 millió dollár veszteséget szenvedett el, a hálózat üzemeltetése és az amortizáció már önmagában több költséget jelent a bevételeknél. Hogy a jelenlegi költségszint mellett nyereségessé váljon a cég, tizenháromszor nagyobb árbevétellel kellene rendelkeznie. A Clearwire-be eddig 3,2 milliárd dollárt öltek befektetői, és a cég vezetői további 2 milliárdot kérnek beruházásokra csak ahhoz, hogy a cég működése ne vigye a pénzt.
Egyértelmű azonban, hogy hagyományos mobilhálózatok fejlődésével és a mobilinternet WiMAX-tól független terjedésével a befektetők számára egyáltalán nem stratégiai jelentőségű többé a WiMAX, mellyel a saját termékeik iránti keresletet kívánták gerjeszteni -- az Intel esetében ez a notebookchipeket, a Google-nél pedig a helyfüggő kereséseket és hirdetéseket jelenti. Biztos pénzügyi háttér hiányában pedig a hálózatfejlesztési ütemterv is homályos, a befektetők pedig idegesek. Az elmúlt 12 hónapban 73 százalékot estek a Clearwire papírjai, kaptializációja pedig 650 millió dollár mindössze.
Szintén részben az Intel finanszírozza Európa első mobil WiMAX szolgáltatóját, a holland Worldmaxot. A rentábilis üzlethez azonban itt os folyamatosan forrásokra lenne szükség, csak Hollandiát mintegy 3000 toronnyal lehetne lefedni, árban pedig versenyezni kellene az erőteljes mobilszolgáltatókkal. Európában látszólag ugyan rengeteg WiMAX-hálózat üzemel már, ezek többsége azonban kísérleti fázisban tart, szűkös lefedettséggel, és nem egységes spektrumokat használó nomád változat, azaz telepített eszközökkel vehető csak igénybe, és nem lehetséges a tornyok közötti roaming.
A WiMAX szenvedésének talán legjobb indikátora Dél-Korea, mely lényegében a WiMAX hazájának tekinthető, itt indultak be elsőként a kereskedelmi hálózatok a helyi elektronikai ipar lobbijának hatására. A távol-keleti országban WiBro, vagyis Wireless Broadband néven ismert technológia a fejlett online társadalom, az ipari érdekeltségek és a kormányzati hátszél ellenére is csúfos kudarc eddig.
Az ország legnagyobb szolgáltatójának, a Korea Telecomnak (KT) mindössze 180 ezer előfizetője van két és fél év után, miközben az SK Telecom mindössze 11 ezerrel bír. Pedig a KT 18 megabit/s csúcssebességű hozzáférést kínál kevesebb mint 5 ezer forintért, ami átlagosan 3 megabitet jelent a gyakorlatban. A piac nagyságát 2012-re most már maga az állam sem becsli nagyobbra mint 200 millió euró, miközben a hálózatok éves üzemeltetése együttesen ennél többe kerül, nem beszélve a hálózatépítés költségeiről. Márpedig a szolgáltatás vonzóbbá tételéhez tovább kellene növelni az egyelőre a főként Szöulra koncentrálódó lefedettséget -- ehhez pedig további dollárszázmilliókat kellene elsüllyeszteni. A KT jelenleg több mint 500 millió euró addicionális WiMAX-beruházást tervez. A lakosságra vetített HSDPA-lefedettség év végére a jelenlegi ütemtervek alapján a 90 százalékot is meghaladja.
Eltűnnek a lehetőségek, elfogy a pénz
Mindeközben a továbbra is hatalmas összegeket kitermelő és visszaforgató mobilcégek az egymással folytatott versenyben pénzügyi erejüknél fogva gyors ütemben fejlesztik fel UMTS-hálózataikat, és egyre inkább betöltik azokat a réseket, melyekre a WiMAX megálmodói tartották magukat hivatottnak. A jelenleg 14,4 megabit/s kapacitású HSDPA-cellákat hoznak létre a forgalmas, sok felhasználóval rendelkező területeken, melyekkel tipikusan 1-2 megabit/s letöltési sebességet tudnak biztosítani az egyes felhasználóknak. Ezzel párhuzamosan folyik a hálózatok HSUPA-val történő frissítése, mellyel akár több megabites feltöltési sebesség is elérhető megfelelő eszközök birtokában.
[+] Folyamatosan növelik hálózatuk sávszélességét a hazai mobilszolgáltatók
A 3G-licenccel rendelkező mobilszolgáltatók, melyek a vezeték nélküli piacot dominálják, ráadásul ellenérdekeltek abban, hogy egy új technológiát alkalmazzanak, mely megnöveli hálózatuk komplexitását, és az üzemeltetési költségeket. Számukra nem a WiMAX, hanem jelenlegi 3G/HSPA-hálózatuk még több évig kitartó fejlesztése, azt követően pedig az ipar igényeit szem előtt tartva kidolgozott LTE, vagyis a Long Term Evolution szabvány jelentik a természetes továbblépési utat. A világ legnagyobb mobilszolgáltatói, többek közt a China Mobile, a Vodafone, a T-Mobile, a Verizon Wireless vagy az NTT Docomo, már mind az LTE mellett tették le voksukat, az összes operátornak pedig már nagyjából 80 százaléka kötelezte el magát a technológia irányában. Márpedig ahova a pénz megy, ott lesz méretgazdaságosság, sok szállító és viszonylag olcsó berendezések, erőteljes kutatás-fejlesztés.
A laborban akár 50 megabites letöltési linket is felépíteni képes WiMAX egyetlen előnye időbeli lehetne, ez azonban elenyészik a finanszírozási problémákkal sújtott hálózatépítések lassúsága miatt, valamint a gyakorlatban elérhető szolgáltatási sebességek nem elég magasak az átütő erőhöz. A WiMAX a gyakorlatban 2-4-szer gyorsabb a jelenlegi HSDPA/HSUPA párosnál, ezt azonban a közeljövőben meginduló HSPA+ továbbfejlesztések könnyedén semmissé tehetik: 42 megabites linkeket képes felépíteni, ami a gyakorlatban 5 megabit/s feletti tipikus letöltési sebességet jelenthet.
A HSPA+ ráadásul lehetővé teszi a teljesen IP-alapú hálózatok kialakítását, ami drasztikusan csökkenti a komplexitást és a költségeket, így a WiMAX ezen előnye is elvész hamarosan. Az alacsony lefedettséggel együtt pedig mindez azt jelenti, hogy a WiMAX nem lesz vonzó alternatíva a legtöbb felhasználó számára: a mobilhálózatokkal szemben mobilitásban, a vezetékes szolgáltatásokkal összevetve pedig sebességben marad alul.
A Nokia már kihúzta a dugót
A még mindig csak a szárnyait bontogató, pénznyelő WiMAX létjogosultsága rohamosan szűkülő piaci lehetőségek, hitelezési válság és gazdasági depresszió közepette minimum kétséges. Így gondolja ezt a világ legnagyobb mobilgyártója, a Nokia is, mely a napokban szüntette be egyetlen WiMAX-os készülékének forgalmazását, és csak a lehetőség szintjén beszélt jövőbeni WiMAX-os termékekről -- ezzel lényegében nincs olyan mobil eszköz a piacon, mellyel WiMAX-szolgálatás lehetne igénybe venni, kizárólag telepített és beágyazott notebookmodemek. Itt a tyúk-tojás problémával küzd a technológia: elegendő felhasználó nélkül nincs értelme terméket fejleszteni, megfelelő termékek nélkül pedig nem lehet kiaknázni a szolgáltatás lehetőségeit, ami így nem is vonzó.
Bár hazánk sem technológiailag, sem gazdaságilag nem meghatározó globális léptékben, jól érzékelteti a WiMAX elől elillanó lehetőségeket, hogy a Nemzeti Hírközlési Hivatal által kiírt negyedik és ötödik mobilszolgáltatói licenccel lényegében egycsapásra érdektelenné váltak a WiMAX számára felszabadításra váró spektrumok, a hálózatokat UMTS-technológián építik majd ki. Amennyiben 2009 nem szolgál gyökeres változással a WiMAX számára, úgy a történelem bukott technológiáinak sorát gazdagítja majd -- márpedig az idei évtől kevesen remélik azt, hogy kedvező fordulatokkal szolgál majd, hacsak nem a keserves helyzetet leíró szófordulatokéval.