Búcsúzik a videokazetta
A 80-as évek legnépszerűbb videoformátuma szép kort élt meg. Nyugodtan kitartott a DVD-korszakban is, belekóstolt a Blu-Ray-érába is, de a világ most már végleg elbúcsúzik tőle. Egy modern háztartásnak már rég nem része a képmagnó, a digitális technológiák terjedésével már az egyszerű felvételre is egy merevlemezes vagy egy optikai formátumot használunk. Hol vannak már az egész falat beterítő kazettagyűjtemények?
Kifogyott a szalag
2008 karácsonyának egyik legérdekesebb híre, hogy az Egyesült Államokban az utolsó VHS-forgalmazó is feladta a harcot és végleg beszünteti a kazetták terjesztését. A Distribution Video Audio (DVA) 2006 óta szinte egyedül forgalmazott VHS-kazettákat az USA-ban, sőt, állítólag mindezidáig nyereségesen tette ezt: a nagyáruházak készleteit apróbb kiskereskedelmi egységek felé terítette, kihozva a maximumot a 32 éves formátumból.
A Video Home System, azaz a VHS, eredetileg japán fejlesztés, aminek sikerült felülkerekednie a szintén japán Betamax formátumon, így nyerve meg a 80-as évek formátumháborúját. A 187 milliméter széles, 10 centiméter mély és 2,5 centi vastag műanyag tok 1976-ban látott napvilágot, majd 1977-ben indult hódító útjára az amerikai és európai piacokon is. A mostanra 32 éves kort megért formátum koporsójába az első szöget a DVD 1997-es bevezetése ütötte, igaz, innentől kezdve még majd 10 év telt el, amíg Hollywood lemondott róla 2006-ban, az utolsó nagy filmmel, ami kazettán is megjelent (History of Violence).
"Halott, ennyi volt, ez az utolsó karácsonya [a VHS-nek] kétség kívűl" -- nyilatkozta a Los Angeles Timesnak Ryan Kugler, a Distribution Video Audio résztulajdonosa a VHS formátum eltemetésével kapcsolatban, majd hozzátette "én voltam az utolsó ember, aki VHS-kazettát vett, illetve egyben az utolsó, aki eladott. Bármi, ami a raktárakban maradt, azt elajándékozzuk, vagy kidobjuk". Természetesen előfordulhat, hogy az emberek még találkoznak hipermarketekben, áruházakban VHS-kazettákkal, de friss áru már nem nagyon fog érkezni az amerikai piacra.
A felhasználók lassabban váltanak
Egy Japánban, 1000 fő megkérdezésével készített felmérés szerint még ott, a csúcstechnika hazájában is a VHS a legelterjedtebb formátum jelenleg. A válaszadók 68 százaléka rendelkezett saját VHS-magnóval, míg DVD-lejátszóval csupán 66,4 százalék. Sőt, az agyonhajszolt Blu-Ray, illetve a közben megbukott HD-DVD lemezek lejátszására csupán a válaszadók 9,7 százaléka képes. Ebben a számban természetesen benne vannak a Playstation 3 tulajdonosok is, tehát az új formátum még Japánban sem érte el a kritikus tömeget.
Ez utóbbi adat arra a jóslatra lehet cáfolat, miszerint a Blu-Ray nagyon hamar kiszorítja majd a jelenleg vezető DVD-t. Az eszközgyártók és a kiadók számára nyilván kapóra jönne, ha az emberek újra lecserélnék eszközeiket, illetve újra drágábban vásárolnának filmeket, de a korai befogadókon kívül egyelőre még kevesen szavaznak erre a megoldásra. A Blu-Ray idén ugyan lenyomta a legfőbb riválisának tartott HD-DVD-t, így elméletileg már csak a DVD-szabvánnyal kell megküzdenie. Az amerikai piacon jelenleg 8 százalékot hasítanak ki a Blu-Ray filmek a fizikai hordozók piacán, míg a többit a DVD viszi el.
Lassan a fizikai hordozót is temethetjük?
Egyre gyakrabban hangzik el viszont, hogy a fizikai hordozók jelentősége általában csökkenni fog. A hétköznapi felhasználás szintjén olcsóbb, egyszerűbb és kényelmesebb is online beszerezni a filmeket, ráadásul a lejátszókörnyezet és megjelenítő számára ideális felbontás, minőség kiválasztása is adott. A Video-on-Demand szolgáltatások terjedésével, illetve a legális (vagy éppen illegális) filmletöltő szolgáltatások térnyerésével kell legfőképp szembenéznie a Blu-Ray-nek. Így hiába ment 50 ezer forint alá az asztali lejátszók ára, hiába lehet már kifogni viszonylag olcsó lemezeket a boltokban, ha ugyanezt a médiafogyasztási élményt külön beruházás nélkül egy játékkonzol, HTPC, AppleTV vagy épp a szolgáltatól kapott set-top-box is megvalósítja a szélessávú kapcsolaton keresztül.