A digitális fényképezőgépek fejlődése 2007-ben
A digitális fényképezőgépek történetét bemutató sorozatunk a befejező részhez érkezett, ebben egyetlen évet tekintünk át, majd egy jókora összefoglalóval zárunk, melyben az eltelt évek által hozott jót és rosszat ízlelgetjük. A tavalyi év az utolsó taglalt év, hiszen az ekkor bemutatott fényképezőgépek még ma is a kínálat részét képezik, bár sok modell már akciós, kivezető áron kapható.
A fejlődés megállíthatatlan, az árak esnek
A "tavaly" már az a tágabb értelemben vett jelen, amikor már minden kikristályosodott. A forgalomban lévő digitális fényképezőgépek a képminőség terén, a szolgáltatáskínálatot tekintve, valamint a megfelelően hosszú akkumulátoros üzemidőt illetően kiegyengették azokat a gödröket és árkokat, melyek a kezdetekkor elválasztották e gépeket a filmes társaiktól. Kimondhatjuk, hogy a megfelelő -- értjük ezt a monitoron megjelenő képekre és a nagy, akár A4-es méretű nyomatokra egyaránt -- minőséget minden gyártó elérte, sőt, a manapság a mobiltelefonokban fellelhető fényképezők is gyorsan kapaszkodnak erre a szintre.
Tavaly a kompaktfényképezők árát a belépőszintű tükörreflexes vázak ütötték a minimumra, ahol húszezer forint is elég a hobbiminőség megkaparintásához. Mindeközben a tükrös gépek optikával egybecsomagolt készletben a százezer forintos fájdalomküszöböt is elérték, ennyiért több gyártó is kínál már saját modellt.
A tükrös vázak közül 2007-ben egy középosztálybeli gép került annyiba, mint amennyit alig pár éve adtunk ki az első megfizethető vázért. Ma az EOS 300D egykori áráért egy EOS 40D-t kapunk egy olyan gyártótól, melynek modelljeinél a modellszám végéről elhagyott nullák magasabb és magasabb kategóriát jelentenek. A kompaktok is úsznak egymástól távolabb, olyan modellek is létrejönnek, amik az általános jellemzők terén szenvedett csorbák mellett is sikeresek lehetnek, így például a zoom nélküli, fix gyújtótávolságú optika is eladható, ha a színhiba e félkarú óriásban ezért a veszteségért a minimumra mérséklődhet.
Infrás ritkaság, rejtett optikás ultrazoom
A gyártók amellett, hogy jobbnál jobb, illetve egyre nagyobb felbontású gépekkel lepték meg a piacot, különlegességgel is szolgáltak, pontosabban mertek előrukkolni. A 2007 januárjában bemutatott Fuji IS-1 is ilyen fényképező, melyhez a 2005-ben bemutatott, 28 milliméteres széleslátószögről induló, 10,7-szeres zoomoptikás, 9 megapixeles Finepix 9600 szolgáltatta az alapokat. Az IS-1 külsőre a FinePix 9600-tól mindössze a vakufedél zöld színében különbözött, a két gép által készített képek azonban gyökeresen tértek el egymástól, az IS-1 infravörös fotózásra volt alkalmas.
Fuji IS-1
Még ebben a hónapban mutatkozott be a Casio máig piacon lévő, hétszeres optikai közelítést nyújtó, rejtett optikás Exilim EX-V7 kompaktja, mely felépítésének köszönhetően 150 grammos, 95,5x59,8x25,1 milliméteres gépházzal is megelégedett. A ma 35 ezer forintos összegért megvásárolható kompaktot még szenzormozgatás elvén működő rázkódásvédelemmel is felszerelték.
Casio Exilim EX-V7
Ultrazooooooom
Az Olympus még 2007 januárjában kitolta az ultrazoom-kategória határait, az SP-550 UZ fényképezőgép széleslátószögű, 18-szoros zomtartománya azóta több gyártó fényképezőgépében is visszaköszön. A jellemzően 12-szeres közelítésre alkalmas modellek közé a 7,1 megapixeles SP-550 UZ szinte berobbant, ma 18-szoros, vagy nagyobb zoomot kínáló modellje a Fujinak, a Canonnak, a Casionak, valamint a Nikonnak is van.
Olympus SP-550 UZ
A Panasonic TZ1 sikere továbi modelleket kívánt, több kompakt mellett ebben az évben jelent meg a 6, illetve 7,1 megapixeles DMC-TZ2, illetve TZ3. E gépek -- bár külsőre nagyon hasonlítottak a sorindítóra -- optikája az első modellben látottól jelentősen különbözött, nem húzott hasznot a rejtett optika készülékház méretét csökkentő előnyéből, bennük azt hagyományos felépítésű, ám ugyancsak 10-szeres zoomra képes változat helyettesítette.
Panasonic DMC-TZ2
Csúcskompaktok
A Canon nem dobta süllyesztőbe csúcskompakt-sorozatát, bár a PowerShot G6 után két év kihagyás következett, mire a tükrös vázakkal -- korlátozottan -- versenyt felvenni képes 10 megapixeles G7 megérkezett. A Nikonnál ez a szünet hosszabb volt, a Coolpix 5000, valamint az azt követő CoolPix 5400 és a 24 milliméteres nagylátószöget kínáló 8400 után három év telt el. Ez már kellően hosszú idő volt ahhoz, hogy új modell helyett egy, a sorozatot újjáélesztő kompakt következzen a sorban. A CoolPix P5000 a modellszámozást is elölről kezdi, és bár a széleslátószög már nem része a szolgáltatásoknak, 10 megapixeles képérzékelőjével, valamint kézi beállíthatóságának köszönhetően méltó ellenfele az akkor már fél éve megvásárolható PowerShot G7-nek. A Nikon tükrös belépőfronton is erősít, 6 megapixeles D40 vázába 10 megapixeles érzékelőt épít, innentől D40x e modell neve.
Nikon D40x
A Canon mindeközben foltozgatta A-sorozatát, melynek tagjai ekkor a bevált külsőben tettek túl az elődökön, de a gyártó egy formabontó készülékkel is előrukkolt. A 7,1 megapixeles, rázkódásvédett, tízszeres zoomoptikás PowerShot TX1 (melyet utód azóta sem követett) a kezdetleges DV-kamerákat idéző külsőben próbálta a kiváló képkészítési és mozifelvételi képességeket egyesíteni. A fényképező sikeresnek nem volt nevezhető, bár az általa készített klipek 1280x720 képpontos felbontása (30 képkocka másodpercenkénti sebesség mellett) tavaly még közel sem volt általános.
Canon PowerShot TX1
Élőképet az olcsóbb vázakba
Márciusban az Olympus a sikeres E-400-as tükrös vázat frissítette. Az E-410 az olcsó készletek alapját képező, 2006 végén bejelentett E-400-ashoz élőkép üzemmódot és új képfeldolgozó áramkört adott. Ebből a 10 megapixeles gépből még hiányzott a rázkódásvédelem, ezért a gyártó egy kategóriával feljebb pozícionált modellel is meglepte az arra vágyókat. Az E-510-ben szenzormozgatás elvén működő rázkódásvédelemmel várt bármilyen négyharmados optikát.
Olympus E-410
A HP számára a 2007-es év nem hozott sok jót, kompaktjai sebesség és képminőség tekintetében rendre elmaradtak a versenytársak fényképezőitől. A gyártó kiszervezéssel próbálta megmenteni az üzletágat, ám 2007 júniusa óta -- HP Photosmart E337, R937, R742, Mz67 -- új HP géppel nem gazdagodott a piac. A Samsung a HP-tól eltérően szárnyalt, az egymástól jelentősen eltérő modelleket tartalmazó NV sorozatának bűvöletében számos modell látott napvilágot, melyek mellett az olcsó, 10 megapixeles, ötszörös zoomos 1050-es is bemutatkozott.
Külön utakon
A Sony az ultrazoomos H-sorozat mellett igen nagy figyelmet szentelt a rejtett optikás zsebkompaktjaira, melyek sorát a DSC-T2 is színesítette. A színesítés szó szerint is érthető, a készülék öt különböző színben vált elérhetővé, nem kevesebb mint négy gigabájtnyi beépített memóriával. E géppel akkor sem futottunk ki a helyből, ha a memóriakártya az olvasóban maradt. Különleges jellemőkkel rendelkező géppel a Ricoh is szolgált, GR Digital II modellje fix, 28 milliméteres látószöget kínált, éppúgy, mint 2005-ben bemutatott elődje, igaz az abban látott 8 megapixeles képérzékelő 10 megapixelesre hízott. A gép optikája zoomolni nem engedte használóját, azonban a 28 milliméteres gyújtótávolságra optimalizáltan a maximumot nyújtotta.
Sony DSC-T2
A fejlődés megállíthatatlan
Az 1995-ös kezdetre visszatekintve szinte elképzelhetetlen, hogy az azóta eltelt idő mekkora fejlődést hozott. Az első, fogyasztói piacra szánt fényképezők és a maiak ráadásul azonos célért küzdöttek, mely nem más, mint a legkényelmesebben elérni a lehető legjobb képminőséget. Az természetes velejáró, hogy eközben a plusz funkciók is egyre jobbá válnak, de a fő vonal változatlanul a fotók készítése maradt. Az akkumulátoros üzemidő elfogadható szintre jutott, pedig ez még 2003 környékén is sokszor okozott gondot.
A széles szolgáltatáskínálat és a fényképezést könnyítő extrák már szériafelszerelések, ma már szinte nincs olyan gyártó, mely ki merné hagyni például az arcfelismerő autofókuszt, a mosolyidőzítést, vagy akár az intelligens témaválasztót. Az árak olyan alacsonnyá váltak, hogy kis túlzással az is birtokolhat digitális fényképezőt, aki nem akar. A tükörreflexes vázak ára is vetekszik a korábbi, alsókategóriás tükrös, ám filmes gépek áraival, ezt két éve még csak nagyon kevesen hitték volna.
Jó kérdés, hogy mit hoz a jövő. Nagy valószínűség szerint az árak már a látottaknál meredekebben nem esnek, és a felbontás is másodlagos marad. A szolgáltatások terén jöhetnek további pluszok, bár a képet helyettünk a gép továbbra sem szeretné elkészíteni. A fő irány a stílus, a fogyasztói rétegekhez jobban passzoló formaterv, valamint a körömnyi érzékelők által termelt zajszint alacsonyabbra szorítása. Láthattunk próbálkozást a háromdimenziós leképezésre, ez is lehet egy irány, de valószínűleg ez keveseket fog majd meg, hiszen a fényképek olyanok mint az SMS-ek: úgy jók, ahogy vannak.