Kipróbáltuk: Sony Ericsson G900, türelmetleneknek nem való

[HWSW] A Sony Ericsson G900-at vettük közelebbről szemügyre -- és nagyot csalódtunk. Szinte biztosra vehetjük, hogy a türelmetlenebb kezekből e mobil rövid időn belül a GSM-boltok használt készülékeket tartalmazó fiókjaiba kerül. Kár érte.

Lassú

Az idén februárban bejelentett G900 érkezett szerkesztőségünkbe, melynek működését Symbian operációs rendszer (UIQ 3 kezelőfelülettel) koordinálja. A mobil 2,4 hüvelykes, QVGA felbontású érintésérzékeny kijelzővel rendelkezik, mely alatt egy hagyományos billentyűzet is megtalálható. Utóbbi rendelkezik egy ötállású navigálógombbal, melyhez a jobb és baloldalt a megszokott törlés- és visszalépés gombok is megtalálhatók, sőt, még két gyorsgomb is csatlakozik melléjük, amely bizony jókora zavart okozhat a kezelésben azok számára, akik a G900-ra hagyományos mobilról váltanak.

Sony Ericsson G900

A G900 technikai adatai komoly készüléket jellemeznek, van benne öt megapixeles kamera, Wi-Fi csatoló, Bluetooth rádió, valamint 3G adatátvitel, de sajnos a kezelhetősége kritikán aluli. Már az első bekapcsolás időigénye is jóval hosszabb a szokásosnál, igaz, SIM-kártyát sem cserélget gyakran az a felhasználói réteg, akiknek a gyártó e készüléket szánta. Ennek ellenére lemerülhet az akku, ekkor azonban percekre nem állhat meg az élet. A tervezők tisztában vannak ezzel a gyengeséggel, ezért a G900 a főképernyőt már akkor elénktárja, amikor a bootolási folyamat még javában tart. Ha nem hagyunk egy kis időt még neki, és elvárjuk, hogy az első másodpercektől csak velünk, a mi utasításinkkal foglakozzon, rendesen összezavarhatjuk. A lassúság egyébként bekapcsolástól kikapcsolásig tart, a készüléktől olyan tempót ne is várjunk, amitől megszerethetnénk.

A G900 mindössze 3G adatkapcsolatot kínál, HSDPA sebességet nem ad, amely így 2008 év vége felé közeledve már a kategóriában lassan kihagyhatatlan és a hiánya ciki is. Ennek ellenére a beépített Opera böngésző flottul tárta elénk a weboldalakat, támogatja a teljes képernyős és a vízszintes megjelenítést is. A mobil az első csatlakozás előtt felkínálja a SIM-kártyánkhoz passzoló szolgáltató adatkapcsolatához szükséges beállítások automatikus letöltését és telepítését, ám ennek folyamatába a G900 annyira belemélyedt, hogy abból csak az akkumulátor kivétele hozta ki. A fagyást a letöltés közben aktiválódó automatikus billentyűzár okozta, mely alól a gombokat nem lehetett felszabadítani. Nagy valószínűség szerint egy későbbi szoftverfrissítés ezen orvosol majd.

Érintőkijelző és a softgombok

A készülék másik nagy hibája, hogy a gyorsgombok és az érintőképernyő együttes jelenléte összezavarhatja a felhasználót. Már évtizednyi idő óta ismerjük a "softgomb" kifejezést, elsők között az 1994 végén bejelentett Nokia 2110-ben találkozhattunk vele. A lényege, hogy a kijelző alatt található gombok funkciója változik, a hozzájuk tartozó parancs a kijelző legalsó sorában jelenik meg. Ezek a feliratok a G900 240x320 képpontos kijelzőjéről sem hiányoznak, de itt a feliratokra kell böknünk, nem pedig az alatta lévő gombokra. Azonban a felhasználók többsége -- így mi is -- már zsigerből a felirat alatti gombokra nyomunk, lassan 14 éve ezt szoktuk meg. Készüljünk arra, hogy a legváratlanabb helyzetekben kerül elénk az SMS írásának lehetősége.

SMS a "tovább" helyett

Fényképezés

A fényképezésre és videofelvételre is alkalmas mobil a képalkotás terén épphogy helytáll, öt megapixeles, részlettelen, zajos képeket készít, melyek élességéért autofókusz felel. Hozzá kell tennünk, hogy a képminőség egy öt megapixeles kompaktfényképező által kínáltaktól messze elmarad, csak akkor lehetünk elégedettek, ha fejben tartjuk, nem a fotózás a mobil elsődleges funkciója. A sötétebb helyszíneket korlátozott távolságig LED-vaku világíthatja be, a közeli felvételekre alkalmas makróüzemmódra pedig jól hallhatóan áll át a parányi lencse. Az autofókuszos rendszer hasznot húz az érintésérzékeny kijelzőből: arra ujjunkkal, vagy a telefon oldalából kihúzható ceruza segítségével rábökve megadhatjuk, hogy a téma melyik része legyen éles.

Öt megapixeles zajos képek

Kézírásfelismerés jó, bár nem használjuk

Van azonban, ami egész kellemesre sikerült, ez pedig a kézírásfelismerés. Az érintőképernyőből adódóan ezt a lehetőséget nem vehette a gyártó félvállról, igaz, levelek és SMS-ek írásához a gombok, és a kijelzőn kirajzolt QWERTY billentyűzet után ez már csak a harmadik szövegbeviteli mód. A betűk írását a korai Palm tenyérgépektől eltérően nem kell megtanulni, kétvonalas betűket (ahogy a Palmoknál a "t"-betűnél az akasztófa, vagy a "k" esetében a masni volt a helyettesítő) is felismer a G900. Régóta SMS-ezők az üzenethossz drasztikus, egyben indokolatlan növekedése miatt kerülték az ékezetek írását, ezért sem értékeljük sajnálatosnak, hogy az ékezetes betűk írásakor a G900 kézírásfelismerője is gyengélkedhet.

Zenehallgatás

A telefon természetesen rendelkezik MP3-lejátszóval, melyet húsz állomást eltárolni képes FM-rádió is kiegészít. Utóbbi a hagyományokhoz híven feltétlen igényli a fülhallgató használatát, mert annak vezetéke antennaként is üzemel. A zenék igen jól szólnak a fülesen keresztül, de a beépített hangszórótól jó minőséget nem várhatunk, cserébe legalább hangos. A headsetes üzem finomhangolható, kiemelhetőek a mélyhangok és több hangszín közül is választhatunk. A G900 diktafonként is használható, ekkor a felvételek választhatnak a 160 megabájtos belső memória, vagy a behelyezett Memory Stick M2 kártya között.

A G900 hátulja

Mobil iroda

A helytől függtelen munkavégzést QuickOffice irodai fájlkezelő, valamint a PDF-olvasó könnyíti, ráadásképp a találkozók során kapott névjegyeket a mobil képes beolvasni is. Az már szót sem érdemel, hogy a programok között az összes személyes adatkezelő alkalmazást is megtaláljuk, hiszen ez ma már nem csak egy okostelefontól várható el, hanem az összes belépőkategóriás mobiltól is. A G900 akkus üzemidejéről rosszakat nem tudunk mondani, azonban erős nyúzásnak kitéve itt sem találkozhatunk csodával, ismerkedés közben, menüben kutakodva, fotózgatva, zenét hallgatva -- mint sok más okostelefonnál is -- hamar szükségünk lehet a töltőre.

Szomorú értékelés

A vékony, skandináv formavilágú burkolat sokak tetszését nyerheti el, lesznek szép számmal olyanok, akik első látásra éreznek iránta vonzalmat. Tény, hogy a G900 nem bizsu, az apróbb csicsákat a letisztult vonalak váltják, a lehető legtávolabbra utaztatva a téglaformát a távolkeleti villogástól, és görbéktől. A mosolyt azonban már a használat első percei is lehervaszthatják, ehhez nem is kell túl finnyásnak lennie a telefont birtoklónak. Sikeres piaci szereplést a G900-nak nem jósolnánk, 80 ezer forint környékén nem ilyen telefont keresnek a komolyabb készülék iránt fogékonyak. A Symbian operációs rendszer komoly hardvert igényel a frissességhez, de ebben a 106x49x13 milliméteres, 99 grammos készülékben a 208 megahertzes ARM9 processzor őskori lelet, hiba volt abban bízni, hogy elég lesz.

Sony Ericsson G900 tesztfotók, katt az eredetiért a kisképre

A Sony Ericsson is érezheti a problémát, erre lehet bizonyíték, hogy a Symbian operációs rendszert a közelgő XPERIA csúcsmobilban Windows Mobile váltja. Emellett az is nyilvánvaló, hogy annak érkezéséig is kellett a gyártónak valamivel virítania. Okosabb lett volna azonban, ha a Sony Ericsson a megváltó modell érkezéséig inkább a sikeres Cyber-shot sorra, illetve az az alatti kategóriákra összpontosított volna. Feltétlen kiemeljük, hogy véleményünk szubjektív, a használat közben átélt élményeken alapszik, azonban kikerülhetetlen mondat következik: a G900-at nem ajánljuk.