Hogyan takarékoskodhatunk a papírral?

[HWSW] Sok szó esik arról, hogyan takarékoskodhatnánk a tintával, miközben a papírköltségekre nem igazán figyelünk. Öt tippet adunk az alacsonyabb költségek és a környezetvédelem jegyében.

Olcsóbb papír, kisebb költség?

Elsőre kifizetődőnek tűnhet a legolcsóbb papírt kiválasztani, hiszen a cél minél kevesebbet fizetni ugyanazért a nyomatért. Számolnunk kell azonban azzal is, hogy valós minőségkülönbség áll fenn az olcsó és a normál árfekvésű média között, ami rövid távon is észlelhető lehet. A túl vékony, vagy szabálytalanul vágott szélű papír könnyebben elakad a nyomtatóban, ami egy szinten túl nem csak bosszantó, de lehetetlenné is teszi a folyamatos munkát.

Rövid távon nem számít, de hónapok, évek során már számottevő különbséget tehet pusztán a nagyobb papírpor-mennyiség vagy a gyengébb minőségű vágás. Előbbi finom porral telíti a készüléket, utóbbi pedig a papírfelvételt végző gumi alkatrészeket szabdalja szét idő előtt. Alacsonyabb árú papírt választani tehát csak azonos minőségosztályon belül kifizetődő, egyébiránt visszaüthet és lerövidítheti a nyomtató élettartamát.

Az újrahasznosított papír nem minden esetben használható irodai alapanyag

Más a helyzet, ha eleve minőségosztályt szeretnénk váltani és a házon belüli dokumentumokat olcsóbb, újrafeldolgozott papírra szeretnénk nyomtatni. Ez esetben arra kell ügyelnünk, hogy az ilyen médiát nem minden készülék bírja, a durvább felület jobban kikezdi a lézernyomtatók hengereit, ezen a pályán jobb eséllyel indulhatnak a szilárd tintás printerek és egyes tintasugarasok.

Egy lap két oldallal

Ha a lap mindkét oldalára dolgozunk, akkor megfelezhetjük a papírköltségeket és egyben környezetünk terhelését is csökkenthetjük. A belépő szintű nyomtatók is tartalmazzák a kézi kétoldalas nyomtatás beállítást, mikor először a dokumentum páratlan oldalait készíti el a meghajtóprogram, majd ugyanazt a papírköteget megfelelően a papírtálcába visszahelyezve elkészülnek a lapok hátoldalára a páros oldalak is. Megbízható lapadagoló mechanika kell a helyes működéshez, mert elég egy duplán felvett lap és máris csúszik az egész oldalszámozás.

Régen csak a legdrágább lézernyomtatók opciója volt az automatikus lapfordító egység, azaz a duplex, ma sok olcsó tintasugaras készülékben is eleve megtalálható vagy utólag rendelhető. Megkönnyíti és problémamentesebbé teszi a kétoldalas nyomtatást, de számolnunk kell azzal, hogy kissé lelassítja a munkát, teljes sebességű duplex mechanikát csak a drágább, vállalati munkacsoportos használatra szánt modellek tartalmaznak.

Kézi lapfordításra minden nyomtató lehetőséget ad, de egy duplex egység üzembiztosabb és kényelmesebb megoldást jelent, megéri.

Tintasugaras nyomtatók esetében a lapfordítás után szükséges még egy kis száradási idő is, mielőtt a hátoldal biztonsággal elkészülhet. Gondot okozhat még, ha túl jó nyomatminőséget állítunk be, mert a vékonyabb papírokon átüthetnek a kontrasztos betűk. Az újabb modellek ezt már jobban optimalizált tintákkal és hatékonyabb beállításokkal jobban kezelik, lézernyomtatóknál viszont a probléma fel sem merül.

Duplex (legyen az kézi vagy automatikus) nyomtatáshoz 80-90 grammos papír az optimális, az ennél könnyebb médiákkal könnyen elakadási problémáink adódhatnak, míg az ennél vastagabb lapok esetében a felszedéssel és hajlítással lehet gond. Egyidejűleg tehát valószínűleg nem tudunk gyenge minőségű papírral és duplexszel megtakarítást halmozni.

N-Up

Leginkább a monitoron környezet- és költségkímélő átolvasni anyagainkat, de azért a papírváltozaton sokkal könnyebben felfedezhetők a hibák. Ha nem is menekülünk meg a nyomtatástól, legalább csökkenthetjük a költségeket (amennyiben szövegünk nem túl apró betűs). Minden meghajtóprogamban megtalálható az N-Up opció, mikor kicsinyítve 2, 4 vagy még több dokumentumoldalt rendezünk el egy fizikai (rendszerint A/4-es) oldalra. Válasszuk a kétoldalas változatot, így még olvasható is a szöveg, feleannyi papíron. Fokozható a hatás az N-Up és a kétoldalas nyomtatás kombinálásával.

N-Up: több dokumentumoldal egy fizikai oldalon.

Harc a területért

A Word és más szövegszerkesztő alkalmazások alapsablonjait nem a takarékosságot, inkább praktikumot szem előtt tartva tervezték. Belső használatra szánt dokumentumoknál értékes területeket szabadíthatunk fel néhány dokumentum vagy meghajtó-beállítás megváltoztatásával. Ha nem tervezzük a dokumentum lyukasztós kötését, akkor az alapbeállításokkal 2,5 centiméteres bal margót miért ne vennénk kisebbre? A legtöbb mai nyomtatónak nem probléma, hogy akár hat milliméteres alsó margóval dolgozzon. Ugyanígy csökkenthető a többi margó is egy értelmes határig.

Ha nem kívánunk a papírra korrekciókat felvezetni, nem lesz szükségünk a dupla vagy másfeles sorközre sem, a szimpla is megteszi és némiképpen visszavehetjük a betűméretet is. Persze mindezek együttesen egy nagy szövegmasszát eredményeznének, hasonlót a szerződések végén olvasható rossz hírű apró betűs szakaszokhoz, ezért az olvashatóság érdekében feláldozhatunk egy minimális területet, és két vagy három hasábba tördelhetjük az olvasnivalót.

Margó beállítások

"Think, before you print"

Nem egy felmérés kimutatta már, hogy az irodai folyosókon terpeszkedő nagy nyomtatókra küldött anyagok jelentős részét a nap végéig senki sem viszi el, később pedig feledésbe merülnek és a hulladékban landolnak. Az ilyen anyagokra tehát valójában senkinek sem volt szüksége, ezért érdemes megfogadni angol nyelvű alcímünk tanácsát: gondoljuk meg, mielőtt nyomtatnánk.

Sokat segíthet ebben egy olyan nyomtató, mely merevlemezen tárolja a munkákat és azokat csak kérésre, azonosítás után "köpi ki". A merevlemez ugyan érezhető többletköltséget jelent, segítéségével azonban az elfeledett, elévült munkák csak némi tárterületet emésztenek fel, és ha mégsincs rájuk szükség, egyszerűen törölhetők. Az azonosítórendszer lehet PIN-kódos is, aminek nincs további költségvonzata.