Dolgozóinak tizedétől válik meg az AMD
Dolgozóinak 10 százalékától, mintegy 1500 alkalmazottól válik meg az AMD annak érdekében, hogy csökkentse költségeit, és újra nyereségesen tudjon működni. A cég egyúttal azt is közölte, hogy az első negyedévben a vártnál jóval kisebb bevételt ért el, az eladásai minden szegmensben rosszabbul alakultak a terveknél.
Ballépés
Az ATI felvásárlását követően az AMD mély pénzügyi szakadékba zuhant, az akvizíciós költségek miatt rendre veszteséges negyedéveket zárt. A tavalyi utolsó trimeszterben a chipgyártó 1,77 milliárd dollár forgalom mellett 1,77 milliárd nettó veszteséget szenvedett el, amit az ATI felvásárlásával megszerzett eszközök könyv szerinti értékének egyszeri, 1,6 milliárd dolláros csökkentése magyaráz. A cég ezzel beismerte, hogy az ATI-ért kifizetett 5,4 milliárd dolláros vételár túl magas volt. Az AMD-be olvadt ATI ráadádsul a felvásárlást követően hatalmas teret vesztett az NVIDIA-val szemben.
A vállalat sokat várt a négymagos processzoraitól, azonban a Barcelona kódnevű chipgeneráció megjelenését egy utolsó utáni pillanatban felfedezett hiba mintegy fél évvel késleltette. A termékeket még az ősszel jelentette be az AMD, azonban miután kiderült, hogy az Opteronokban és a Phenomokban bizonyos esetekben rendszerlefagyáshoz vezető hardverhiba maradt, a vállalat leállította a chipek szállítását. A hiba kijavítása után csak idén márciusban kerülhettek piacra a négymagos Opteronok, amelyekből számottevő bevétel legkorábban a második negyedév során várható.
Az, hogy az AMD lényegében két negyedéven át csak "előző generációs" termékeivel volt jelen a piacon, rányomta a bélyegét a pénzügyi eredményekre is. A cég most közölte, hogy az első negyedéves forgalma mindössze 1,5 milliárd dollár körül alakul, ami a szezonálisan megszokottnál kétszer nagyobb, 15 százalékos visszaesés a negyedik negyedévhez képest. A csökkenés oka, hogy minden szegmensben visszaestek az AMD eladásai. Elemzők szerint a vállalat ellen dolgozik, hogy az asztali PC-k piaca, ahol az AMD a legerősebb, lényegében alig növekszik, a fejlett országokban pedig inkább csökken, ahogy a notebookok átveszik az uralmat -- az AMD-nek a mai napig sincs mobil designja, öt évvel az Intel Centrino, és nyolc évvel a Transmeta színre lépését követően.
Tarthatatlan
A piacon már régóta pletykáltak arról, hogy az AMD-nek létszámcsökkentésre van szüksége ahhoz, hogy újra nyereséget tudjon elérni. Elemzők szerint azonban az elbocsátás és az átszervezés ehhez kevés, a vállalatnak olyan intézkedésekre lenne szüksége, amelyek révén a gyártási költségeiből is jócskán le tudnak faragni -- a piacon általános nézet, hogy az AMD-nek ki kellene szerveznie termelését. A vállalat jóformán lehetetlen helyzetben van, gyártási költségei magasabbak a sajátját óriási volumenen terítő Intelénél, miközben az árak alacsonyabbak.
A Mercury Research adatai alapján az AMD az Intelnél 30-50 százalékkal alacsonyabb átlagos eladási árra bír minden szegmensben, miközben volumene töredéke, kevesebb mint harmada az óriásénak. Gyártási költsége természetszerűleg folyamatosan magasabb az Intelénél, ugyanis az Intel mögött 3-4 negyedévvel váltanak finomabb geometriára -- egy teljes generációváltás akár 30-40 százalékot is faraghat a chipek előállítási költségéből --, és drágább, úgynevezett SOI-szeleteket munkálnak meg.
Ráadásul ez a hátrány a 45 nanométeres csíkszélességen tovább növekszik majd azáltal, hogy az IBM-mel közösen kifejlesztett eljárás immerziós litográfiát (folyadék segíti a fény fókuszálását a megmunkált szelet felületére) alkalmaz, mely további, becslések szerint mintegy 30 százalékos költséghátrány jelent a hagyományos, száraz litográfiával szemben. Az alacsonyabb volumen ráadásul önmagában piaci hátrányt jelent a félvezetőgyártásban, ugyanis annak varianciája következtében a lényegesen nagyobb mennyiségben termelő vállalat több "tökéletes", úgynevezett "arany" chipet tud előállítani rendkívül kedvező órajel-fogyasztás karakterisztikával, és termékként piacra dobni -- végeredményben az Intel több mint háromszoros volumene egyúttal relatív teljesítménybeli előnyt is jelent.
Az AMD számára a legsúlyosabb terhet a félvezetőgyártás által igényelt hatalmas és szakadatlan finanszírozási igény jelenti, melynek versenyképesen tartása éves szinten több mint 1 milliárd dollárt emészt el, és folyamatosan növekszik. Költségeinek terítése érdekében az AMD már évek óta szorosan együttműködik félvezető kutatás-fejlesztés terén a hasonló motivációkkal bíró IBM-mel, ahol közös technológiai platformot hoznak létre, majd saját igényeiknek megfelelően testreszabják és kialakítják a gyáraikban alkalmazott gyártási eljárást.
Ez azonban így is jelentős, dollár százmilliós kiadás marad továbbra is, mely a chiptervezéstől vonja el az erőforrásokat, ráadásul nem segít a legnagyobb költségtételen, melyet a félvezetőüzemek tesznek ki. Az AMD 2005-ig mintegy 4 milliárd dollár tőkeberuházást eszközölt két drezdai félvezetőgyárába, és további 2,5 milliárdot tervezett 2009-ig -- ez évente több mint 600 millió dollár. A félvezetőgyártás finanszírozási igénye ráadásul megállíthatatlanul növekszik, ahogyan a folyamatosan zsugorodó, mára néhány tucat nanométeres tartományban mozgó struktúrák kialakításához szükséges egyre magasabb precizitású berendezések ára a csillagokba emelkedik.
Hogyan tovább?
Természetesen ezt az AMD-nél is látják. A tavalyi első negyedéves eredmények közzétételekor maga Hector Ruiz elnök-vezérigazgató beszélt a tőkeigényt csökkentő úgynevezett "asset light" működési modellről, ami nem meglepő, tekintve a saját gyárakhoz szükséges folyamatos tőkeberuházások nagyságát, és az AMD botrányosan rossz pénzügyi teljesítőképességét (tavaly 1,9 milliárd dollár készpénzt vesztett a cég) -- eleddig azonban semmiféle konkrétumot nem osztottak meg a felsővezetők az elképzelésekkel kapcsolatban.
A kérdés az, hogy valóban ilyen irányba, vagyis a kiszervezés felé fordul-e az AMD, és ha igen, akkor milyen módon és sikerrel: az élvonalbeli félvezetőgyártás egyik alapköve a lehető legszorosabb együttműködés a chipdesignerek és a gyártással foglalkozó mérnökök között. Egy szerződéses chipgyártó azonban nem képes olyan fókuszáltan kiszolgálni egy ügyfelet, mint ahogyan egy vállalaton belüli félvezetőcsapat teszi. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a jelenlegi állapot hosszú távon nem fenntartható, alternatív megoldást egy masszív, több dollármilliárdos tőkeinjekció jelentene.
Tavaly novemberben újra lábra keltek olyan pletykák a pénzpiacon, melyek szerint az AMD tárgyalásokat folytat a tajvani TSMC-vel, a világ legnagyobb szerződéses félvezetőgyártójával, hogy az vásárolja meg az AMD drezdai bázisának egy részét -- az elsőre vad spekuláció azonban számos előnnyel szolgálhatna mindkét cég számára. Az AMD ezzel úgy tehetné sokkal gazdaságosabbá működését, hogy technológiailag semmiféle kockázatot vagy hátrányt nem szenvedne el chipjeinek alacsonyabb teljesítményű félvezető eljárásra portolásával, és friss tőkéhez is juthatna. A TSMC kezébe pedig élenjáró félvezetőtechnológia kerülhetne, amivel a nagyteljesítményű logikákat fejlesztő ügyfeleit szolgálhatná ki -- gondoljunk csak az NVIDIA-ra, az AMD grafikus részlegére, vagy a Sun Microsystemsre.
[+] Eladná egyik processzorgyárát az AMD?
Az elbocsátásokkal és átszervezésekkel kapcsolatos költséget a második negyedévben könyveli majd el az AMD, azonban hogy ez pontosan mekkora összeget jelent, azt egyelőre nem tudni, mivel a konkrét lépéseket most véglegesítik a cégnél.