Kipróbáltuk: Apple MacBook Air, a tömör gyönyör
A Lenovo ThinkPad X300-at követően újabb illusztris vendéget fogadhattunk szerkesztőségünkben, az XMS jóvoltából kipróbálhattuk az Apple ultravékony noteszgépét is, a MacBook Air-t. A két modell közel hasonló hardverelemekből épül fel, mégis teljesen eltérő elgondolással készült. Míg a ThinkPad egy vérbeli üzleti notesz katonásan egyszerű dizájnnal, az Apple emocionális oldalról támad és a megszokott, de alapos fogyókúrára fogott alumíniumköntösbe csomagolva próbálja levenni a lábáról az embert. Sikerrel, hiszen az Apple masinája eléri célját, az igazi műszaki csodát mindenki elismerően forgatja.
A Lenovo ThinkPad X300-at követően újabb illusztris vendéget fogadhattunk szerkesztőségünkben, az XMS jóvoltából kipróbálhattuk az Apple ultravékony noteszgépét is, a MacBook Air-t. A két modell közel hasonló hardverelemekből épül fel, mégis teljesen eltérő elgondolással készült. Míg a ThinkPad egy vérbeli üzleti notesz katonásan egyszerű dizájnnal, az Apple emocionális oldalról támad és a megszokott, de alapos fogyókúrára fogott alumíniumköntösbe csomagolva próbálja levenni a lábáról az embert. Sikerrel, hiszen az Apple masinája eléri célját, az igazi műszaki csodát mindenki elismerően forgatja.
Dizájn
A hihetetlenül vékony és meglepően masszív -- azért ne ejtsük le 1 méterről márványpadlóra, még táskában sem! -- házba csomagolt Apple-gép konkrét példát mutat a Toshibának, hogyan is kellett volna azt a bizonyos R500-at megalkotni. Az Air kicsit nehéznek tűnik, ez azonban csupán "optikai" csalódás, a fém ház miatt tűnik annak, miközben alig több mint 1,3 kg-ot nyomott a patikamérlegen. A noteszgép alsó és felső részét zár nem tartja egyben, ezért ne nagyon tegyünk semmit mellé a táskába, bár nem mutatott hajlandóságot az önálló kinyílásra.
Az almás fedlapot felemelve lapos billentyűzet és 13,3 hüvelykes kijelző tárul a szemünk elé. A fényes bevonatú kijelző felbontása valamivel alacsonyabb, mint a ThinkPadben, csupán 1280 x 800 pixel, képe viszont szó szerint ragyogó, színei sokkal teltebbek, láthatósága pedig teljesen más kategóriát képvisel: nagy szögből, oldalról is tökéletesen élvezhető marad a kijelző tartalma. Fényereje széles határok között állítható, illetve állítja maga a noteszgép egy szenzor segítségével. A háttérvilágításos billentyűzet hasonlóan lapos, mint maga a noteszgép, elsőre kicsit furcsa, de könnyen szokható, gépelhető. A hangszóró a billentyűzet alatt kapott helyet, hangereje éppen elegendő, viszont csak monóban szól.
Az ultravékony noteszgép testének több mint felében a 37 wattórás akkumulátor foglal helyet, az alaplap, azaz az 1,6 GHz-es, alacsony fogyasztású Intel Core 2 Duo processzor -- ez némi előny a ThinkPadhez képest --, a 2 gigabájtnyi memória, a Wi-Fi és Bluetooth, illetve a 80 gigabájtos merevlemez a maradék, igen szűkös helyre zsúfolódik. Az SSD felárával az Air majdnem annyiba kerül, mint az X300, azonban ez a flashmemóriás meghajtó még első generációs, jóval lassabb, külföldi tesztek szerint kevés előnyt tud felmutatni a merevlemezzel szemben.
A portok száma az Air bejelentése óta viccek tárgya, a VGA-, vagy DVI-csatlakozóban végződő Micro-DVI videokimenet mellett egyetlen fülhallgató-aljzat, illetve USB-kapu jelenti a bővíthetőséget, nincs se vezetékes hálózati vezérő, se modem, se PCMCIA- vagy ExpressCard-foglalat. Beépített 3G-modemről és optikai meghajtóról ne is álmodjunk, a mobilszolgáltatóknál kapható, vaskosabb pendrive-ra hasonlító USB-modemek pedig hosszabbító nélkül nem biztos, hogy bedughatók a gépbe. A bővíthetőséget egyértelműen feláldozta tehát az Apple a vékonyság, trendi dizájn oltárán.
Multi-touch
A billentyűzet alatt hatalmas tapipadot találhatunk, a legnagyobbat, amivel eddig noteszgépben találkoztam. A nagy felületet elsősorban a multi-touch képesség miatt forszírozhatta az Apple, a tapipad ugyanis több érintést is érzékel egyszerre, két ujjal -- egymáshoz közelítve és távolítva -- nagyíthatunk nem csak képeket, de a weboldalak szövegméretét is, vagy az asztali ikonokat. A kettős kattintást kétujjas érintéssel helyettesíthetjük, a görgetést pedig hasonló simogatással érhetjük el. Az új funkciók néha anomáliákhoz is vezettek, még szerencse, hogy kikapcsolhatók. Valami oknál fogva a tapipad néha úgy gondolta, hogy hiába egy ujjal érintettem meg, ő most a kurzor mozgatását nagyítással honorálja. Megnyugtató volt, hogy nem csak én tudtam ezt kihozni az Airből, általánosan tapasztaltuk ezt a jelenséget. Nem csak a billentyűzetet, a tapipadot is szokni kell tehát.
[+] Kipróbáltuk az SSD-vel rendelhető Lenovo ThinkPad X300-at is
Az igen kis helyre zsúfolt alkatrészek sajnos eléggé melegítik is a MacBook Airt, az alumíniumház pedig igen jól vezeti a hőt -- a kezünkhöz is. A noteszgépen hátul alakítottak ki szellőzőnyílást, de a processzort, X3100 grafikát meghajtva a bal felső sarokban, a MagSafe csatlakozó környékén mégis átforrósodhat a szerkezet, az X300 ebből a szempontból teljesen más kategória. Ölben tartva az Air fedlapjának rögzítése is problémát okozhat, a kijelzőt egyszerűen nem lehet adott szögnél tovább hátradönteni, egy magasabb (180+ cm) felhasználónak már felülről kell néznie az Air képét. Félig fekve pedig a billentyűzet világítása lehet zavaró, kisejlik, kiviláglik a billentyűzet alól, meglehetősen furcsa képet alkotva -- szerencsére kikapcsolható.
Akkumulátor
A MacBook Air X300-énál kisebb, 37 wattórás akkumulátorára, erősebb, többet fogyasztó processzorára, jobb kijelzőjére tekintve aggódtunk az akkumulátos üzemidő miatt, de kellemesen csalódtunk. A gépet kínpadra fektetve, a processzort és grafikus lapkát a CineBench teljsítménytesztjeivel hajszolva sem fogyasztott többet 23-25 wattnál, tehát több mint 1,5 óra működést várhatunk a legrosszabb esetben is egy teli töltéstől. Átlagos használat mellett (fél fényerő, bekapcsolt Wi-Fi) nem eszik többet a gép 8-10 wattnál, a Mac OS X tehát igen ügyesen bánik az energiatakarékos funkciókkal. Több mint négy órányi munkához elegendő az Air sajnos nem cserélhető, bővíthető akkumulátora, ez ilyen fizikai méretek mellett igen impresszív teljesítmény.
Az Apple szerint lítium-polimer, valójában lítiumion akkumulátorral csak egyetlen baj van -- valószínűleg a MagSafe-en átfolyó áram okozta korábbi problémák miatt --, mégpedig a rettenetesen lassú töltődés. Az Air áramforrása nulláról teljes töltésre egyes tesztek szerint 8,5 óra alatt szívja fel magát, ami rettenetesen rossz érték, hiszen az akku nem cserélhető, két utazás között tehát ennyinek mindenképp el kell telnie. A töltés ráadásul lineárisnak tűnik, tapasztalataink szerint egyáltalán nem gyorsabb sem kisebb, sem nagyobb megmaradt kapacitásnál, 2 óra alatt épp negyed kapacitásig tölti fel az akkut a 45 wattos hálózati adapter.
Egy vastagabb pendrive már gondot okozhat
Csuda
Bevállalnám-e? Nem tudnék könnyedén választani az X300 vagy az Air között. Egyrészt a körülbelül bruttó 460 ezer forintról induló, igen jól megépített Air olcsóbb, kijelzője sokkal jobb, a masszív aluváz ellenére még könnyebb is az X300-nál. Optikai meghajtóra nincs szükségem és az egyetlen USB-port is elegendő. A 4 órás akkumulátorral is meg tudnék békélni, bár az X300-nál az optikai meghajtó helyére betehető pótakkuval akár 8 órát is elérhetünk. A lassú töltődés viszont valódi szenvedés, és a hasznos billentyűzetvilágítás sem ér semmit, ha bizonyos szögből éppen zavaró. A Mac OS X is előny, hiszen az Airre akár XP, vagy Vista is telepíthető, sőt, akár virtuális gépként is futtatható, még csak váltani sem kellene közöttük. Együtt tudnék élni egy MacBook Airrel is.
Véleménye van?