Az Intelhez igazolt David Ditzel processzortervező veterán, a RISC és VLIW úttörője
Némileg meglepő módon az Intelhez igazolt David Ditzel, a számítástechnikai ipar egyik élő legendája -- írja a brit Register. Ditzel az utóbbi időkben a Transmeta szellemi atyjaként tevékenykedett, ahol egy kifejezetten egy alacsonyt fogyasztást megcélzó architektúra kifejlesztését vezényelte le, azonban saját végrehajtási problémáik és az Intel rendkívül agresszív válaszlépése következtében végül piaci bukásnak bizonyult a projekt.
Processzorpápák állnak össze
A Register meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt írja, Ditzel nemrég az Intel kötelékébe lépett, ahol a vállalati termékekért felelős Digital Enterprise Group részlegnél dolgozik majd. A brit lap úgy tudja, Ditzel Stephen Pawlowskival dolgozik majd együtt, aki az Intel műszaki vezérigazgatója és vezető mérnöke. Ditzel és Pawlowski is a világ egyik legszűkebb elitklubjának tagja, az évtizedes tapasztalattal bíró top chiptervezőké.
Hogy Ditzel milyen terméken dolgozik majd az Intelnél, egyelőre nem ismert, ugyanakkor pályafutása alapján valószínűsíthető, hogy valamilyen kiemelt projektbe kapcsolódik be -- bábáskodott a RISC, a UNIX és a mobilitás megszületésénél is. Pawlowski, aki 25 éve dolgozik az Intelnél, többek között a P6 processzorcsalád (Pentium Pro, Pentium II-III ), a Pentium 4 és az Itanium buszfelületének és szerverchipsetek tervezésében is részt vett, később pedig a vállalati processzorkutatásokat vezette -- vagyis karrierje nagy részét úttörő fejlesztésekben töltötte el, hasonlóan Ditzelhez.
David Ditzel mintegy harminc éve dolgozik az iparban, és munkái nagy mértékben meghatározzák a mai számítástechnika képét. Ditzel társszerzője volt például az első RISC publikációnak (The Case for the Reduced Instruction Set Computer), mely 1980-ban jelent meg, és megalapozta az 1990-es évek RISC-hullámát. A RISC (csökkentett utasításkészletű számítástechnika, Reduced Instruction Set Computing) gondolatának lényege, hogy a hardver, jelen esetben a mikroprocesszor felépítését minél egyszerűbben kell tartani, és a komplexitás egy részét szoftveresen kezelni.
| RISC vs. CISC |
A RISC előnye abból fakadt a CISC-kel szemben (Complex Instruction Set Computing), hogy az alacsonyabb komplexitású, általános célú funkcionális egységekből több fért el a szilíciumlapkán, valamint magasabb órajeleket lehetett elérni az egyszerűbb, letisztultabb designnal. A CISC architektúrákkal való szakítás ráadásul azt is lehetővé tette, hogy szakítsanak azok elavult korlátaival, és új, modern utasításkészleteket dolgozzanak ki, melyek például gazdag regiszterkészletekkel bírnak. A '90-es évek első felében a RISC processzorok valóban abszolút és architekturális fölényt mutattak az x86-os processzorokkal szemben, egészen az Intel Pentium Pro megjelenéséig, aminek hatását egyesek Pearl Harborhoz hasonlítják, azzal a különbséggel, hogy a háború menete itt nem fordult meg később. Az Intel gazdasági erejét és riválisaihoz képest hatalmas volumenét kihasználva átvette a processzoripar vezető szerepét, aminek köszönhetően behatolt a szerverpiacra, mára pedig uralja azt. |
Ditzel szerint amit sokan nem láttak addig, ahogy a RISC előnye átmeneti volt, a processzorok komplexitásának fokozódásával a RISC és CISC architektúrák közötti különbség csökkent -- itt érdemes megjegyezni, hogy a mai modern x86-os processzorok kívülről bár CISC-nek mutatják magukat (front end), valójában belül RISC-jellegűek, a CISC-RISC megfeleltetést pedig dekóderek végzik. Döntő tényezőnek bizonyult az is, hogy az Intel gyártástechnológiai lépéselőnyre tett szert, amivel természetszerű architekturális hátrányát ellensúlyozni tudja.
A Transmeta saga
A mérnökből lett vezető, aki a Sun Microsystems SPARC-üzletét vezette 10 évig, és nevéhez fűződik 200 orosz számítógép mérnök felvétele, 1995-ben gründolta a Transmetát, mely kifejezetten alacsony fogyasztású architektúra létrehozását célozta meg. Érdeklődését a terület iránt már közel egy évtizeddel korábban felkeltette egy korábbi projektje, az AT&T CRISP, mely egy C nyelvre optimalizált RISC processzor volt. A Transmeta 5 évig dolgozott titokban a Crusoe-n, mely egy úgynevezett VLIW (Very Long Instruction Word) felépítésű processzor, az x86-os kompatibilitást pedig futásidejű bináris fordítás biztosította szoftveresen (Code Morphing). A VLIW célja a magas utasításszintű párhuzamosság, ezt pedig szintén szoftveres optimalizációval igyekeztek biztosítani a chip komplexitásának visszafogása érdekében.
A Crusoe végül 2000-ben, még a dotkom láz tombolásának idején került a nyilvánosság elé, teljesítménye azonban elmaradt a várakozásoktól, többek között a TSMC gyártási nehézségei miatt, mely az IBM-től lett volna hivatott átvenni a termelést. A Transmeta bár kezdetben a számítógépgyártók széleskörű támogatását élvezte, melyek éheztek egy valóban alacsony fogyasztású és egyben olcsó processzorra, a Crusoe tömegtermelésének sorozatos csúszásai és a gyenge teljesítmény meggátolta a kereskedelmi a sikert. Az Intel eközben válaszként már gőzerővel dolgozott a Pentium M-en haifai (Izrael) központjában, és 2003 elején piacra dobta azt a Centrino mobil platform részeként.
A Transmeta második generációs fejlesztése, az Efficéon bár sokkal nagyobb teljesítményt nyújtott alacsonyabb fogyasztás mellett, az Intel úthengere eltaposta, a számítógépgyártók kihátráltak, és sem az AMD, sem más befektető nem csapott le a széthullóban lévő vállalatra. Folyamatos veszteségei miatt végül a Transmeta kiszorult mára a processzorpiacról, és szellemi tulajdonának licenceléséből igyekszik megélni. Ditzel ezt követően tavaly távozott a már jogászok uralta cégtől, mely 250 millió dollárt szedett ki az Inteltől szabadalomsértés miatt, többet, mint amennyi forgalmat processzorokból a vállalat valaha bonyolított.
David Ditzel 1980-ban végzett a kaliforniai Berkeley Egyetemen villamosmérnökként, ahol végzős diákként mentorával, a számítógéptudós David Pattersonnal közösen publikálták az egész iparág figyelmét megragadó RISC akadémiai tanulmányt, mely úttörő munkának bizonyult. Ditzel ezt követően az AT&T Bell Laboratorieshoz csatlakozott, ahol a már korában említett CRISP fejlesztéseit vezette, majd 1987-ben lépett be a Sun Microsystems kötelékébe, ahol a SPARC Labs igazgatója és a vállalat műszaki vezetője lett, és a SPARC chipeket fejlesztő csapatokért felelt. Ditzel nevéhez kötődik a SPARC 64-bites kiterjesztésének kidolgozása is. Ezt követően 1995-ben alapította meg a Transmetát, ahol egy alacsony fogyasztású VLIW processzorral és futásidejű kódfordítással dolgozó, x86-kompatibilis architektúra kidolgozását vezette le. Pályafutása során több mint 20 processzorfejlesztési projektben vett részt, és 30 akadémiai publikációt jegyez.