Kipróbáltuk: Microsoft Windows Home Server
Sok lakásban van már több PC, amelyek felhasználói bizonyára rájöttek már, érdemes egyes állományaikat valamilyen megosztott meghajtón tárolni, hogy több gépről, vagy akár a nappaliban elhelyezett hálózati lejátszóról is elérhetők legyenek. Olyanok is biztos vannak, akik erre a megosztott meghajtóra másolják a fontos állományaikat, hogy túléljenek egy esetleges PC-összeomlást. Ezeknek a hálózati meghajtóknak azonban a funkcionalitása viszonylag korlátozott, másrészt pedig a beüzemelésük, használatuk némi szakértelmet kíván. Ebbe a környezetbe érkezik a Microsoft első otthoni szerverterméke, a Windows Home Server, amely mindezt pofonegyszerűvé teszi.
Sok lakásban van már több PC, amelyek felhasználói bizonyára rájöttek már, érdemes egyes állományaikat valamilyen megosztott meghajtón tárolni, hogy több gépről, vagy akár a nappaliban elhelyezett hálózati lejátszóról is elérhetők legyenek. Olyanok is biztos vannak, akik erre a megosztott meghajtóra másolják a fontos állományaikat, hogy túléljenek egy esetleges PC-összeomlást. Ezeknek a hálózati meghajtóknak azonban a funkcionalitása viszonylag korlátozott, másrészt pedig a beüzemelésük, használatuk némi szakértelmet kíván. Ebbe a környezetbe érkezik a Microsoft első otthoni szerverterméke, a Windows Home Server, amely mindezt pofonegyszerűvé teszi.
A Home Server legfontosabb két szolgáltatása a biztonsági mentések kezelése, illetve a gépek közötti fájlmegosztás. Emellett a szoftver segítséget nyújt a hálózat biztonságos konfigurálásában, mindezt úgy, hogy egyszerűen kezelhető, valóban bolondbiztos -- angolul viszont némikép tudni kell a használatához, mivel magyarra lokalizált verzió nem készül belőle. A Home Server a kiskereskedelemben csak előre telepítve, géppel együtt kapható, a magyar cégek közül a Fefo, az Ansys és a DTK Computer kínálatában találhatók meg. Ezek az otthoni szerverek az operációs rendszert leszámítva leginkább abban különböznek a windowsos PC-ktől, hogy nem lehet hozzájuk beviteli eszközöket és monitort csatlakoztatni, valamint úgy tervezték meg őket, hogy kis méretben és kis fogyasztás, illetve zaj mellett nyújtsanak viszonylag nagy tárolókapacitást -- a megosztott állományok és a biztonsági mentések számára.
Megosztott fájlok
Az állománymegosztás talán a legegyszerűbb funkciója a Home Servernek, tényleg csak annyiról van szó, hogy egyes könyvtárak tartalma megosztható a hálózaton, így azokat több gépről is el lehet érni. Ez az egyetlen szolgáltatása a Home Servernek egyébként, amelyet nem csak windowsos kliensről vehetünk igénybe, mivel a megosztás Samba protokollon kereszül történik, így akár linuxos vagy Mac OS-t futtató gépről is elérhetők a megosztott fájlok. Sőt, igazából bármilyen operációs rendszerről, mivel a Home Serveren tárolt állományokat a felhasználók kis konfigurálás után az interneten át is elérhetik egy, a homeserver.com alatt létrehozott aldomainen, https protokollon át, sőt, a Home Servert távolról adminisztrálni is lehet ugyanígy.
A Home Serverhez csatlakozó felhasználók mindegyike kap egy személyes mappát, amelybe a megosztani kívánt állományait másolhatja, a mappákat jelszóval is lehet védeni akár, illetve különféle jogosultságok rendelhetők hozzájuk -- minden új felhasználó megadásakor a kezelőfelületen meg kell adnunk, melyik megosztott könyvtárakhoz engedünk hozzáférést. A zenéket, videókat és képeket Windows Media Share megosztásban is láthatjuk a Home Serveren, így hálózati médialejátszóról vagy akár Xbox konzolról is élvezhetjük azokat.
A Windows Home Server egy Windows Server 2003-leszármazott, amelyen a Microsoft Storage Services fut. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert ennek köszönhető a gépbe épített merevlemezek intelligens kezelése. A felhasználó számára a Home Server egyetlen összefüggő tárterületnek látszik még akkor is, ha két vagy több meghajtó található benne. A merevlemezek kezeléséről a Home Server maga gondoskodik (hardveres RAID-et nem is támogat), a megfelelő teljesítmény érdekében egyenlően teríti rajtuk az adatokat, ugyanakkor megadhatjuk, hogy bizonyos állományokat vagy akár egész könyvtárakat a nagyobb biztonság érdekében két meghajtón is tároljon párhuzamosan, így még merevlemez-hiba esetén is olvashatók, visszaállíthatóak maradnak.
További figyelemre méltó szolgáltatás, hogy az adatokat a Home Server a Single Instance Store szolgáltatás segítségével olyan módon tárolja, hogy kiszűrje a felesleges duplikációkat. Ha például két mentett gépen is megvan ugyanaz a fájl, azt a Home Server fizikailag csak egyszer fogja tárolni, ezáltal helyet takarítva meg. A Single Instance Storage-ot az Exchange Serverben járatos olvasónk már ismerhetik.
Adatmentés pár kattintással
Ahhoz, hogy a Home Server szolgáltatásait teljes körűen el tudjuk érni, szükség van egy kliensprogramra (Home Server Connector), ami Windows XP SP2-n vagy Vistán képes futni. Ezt a szerver egyik megosztott könyvtárában érjük el, innen lehet letölteni és telepíteni. A Home Server Connectoron keresztül tudunk belépni a szerverre, itt végezhetők el a különféle beállítások is., ezzel gyakorlatilag azt is leírtuk, hogy milyen kliens operációs rendszereket támogat. Érdekesség, hogy a Windows XP-nek és a Vistának csak a 32 bites verzióival működik együtt és egyelőre nem tudni, a 64 bites változatok támogatva lesznek-e egyáltalán a Home Server ezen verziójában. Egy trükkel szerencsére rávehető a Connector arra, hogy 64 bites Vistára is települjön.
Az adatmentés beállítása is mindössze pár kattintással elvégezhető. A Home Server csak azokról a PC-kről tud biztonsági mentést készíteni, amelyeken megtalálható a Connector. A szoftver egyes fájlokat és könyvtárakat már alapesetben sem ment el (például a lapozófájlt vagy a böngésző cache-t), de kézzel megadhatunk további kivételeket is, akár fájlokat, akár egész könyvtárakat. Azt is be lehet állítani, milyen gyakorisággal és a nap melyik órájában fusson le a mentés, illetve hogy az egyes backupokat mennyi ideig őrizze szerver. Ahhoz, hogy a mentés lefusson, a PC-nek bekapcsolva kell lennie és a Connectornak futnia kell.
A Home Server biztonsági mentéskor egy teljes image-et készít a PC-ről, amelyet később egy-az-egyben vissza lehet állítani, így kis szerencsével egy rendszerösszeomlás után ott folytathatjuk a munkát, ahol abbahagytuk -- vagy legalábbis ott, ahol a legutolsó mentés készült. A visszaállításhoz egy speciális indítólemez szükséges, a bootolható CD image-et vagy a Home Server egyik megosztott könyvtára tartalmazza, vagy pedig külön lemezen kapjuk a csomagban, ez gyártótól függ. Ha a géphez nem kaptunk ilyen CD-t , mert a Home Serveren van rajta, az image-et le kell tölteni az egyik PC-re és idejekorán kiírni, nehogy a visszaállítás megkezdésekor döbbenjünk rá arra, hogy nincs kéznél.
A Home Server mindig elindítja a mentést, nem vizsgálja, hogy van-e elég hely az általa használt meghajtókon, ezért érdemes néha megnézni, mennyi szabad tárkapacitás áll rendelkezésre, és akár kézzel letörölni egy-egy korábbi mentést. Ha elfogyott a hely, újabb meghajtókat adhatunk a Home Servernek. Ezek lehetnek akár belső ATA vagy SATA diszkek (attól függ, az alaplap mit támogat), de akár USB-s háttértárak is.
Az új meghajtót a Connectorban adhatjuk hozzá a Home Server által kezelt tárterülethez, amelyet az formázás után birtokba is vesz. Itt is igaz a korábbi szabály, hogy óvakodjuk RAID-tömbök hozzáadásától, a lemezkezelést bízzuk a Home Serverre. Az elfogyaszott tárkapacitást a Connectoron keresztül ellenőrizhetjük, illetve itt van lehetőség meghajtók eltávolítására is.
A kliensek első mentése általában elég időigényes, persze ez függ a tárolt adatok mennyiségétől is, a későbbi mentések viszont már inkrementálisak, vagyis a Home Server csak a változásokat rögzíti, így ezek viszonylag hamar lefutnak. Az első mentést a nagy átvitt adatmennyiség miatt érdemes vezetékes hálózaton bonyolítani, a későbbi mentésekhez már bőven elég a Wi-Fi is -- nyilván ez is attól függ, két mentés között mennyit változtak a gépen tárolt fájlok.
A Home Server két fő szolgáltatását, a fájlmegosztást és a biztonsági mentések kezelését már tárgyaltuk. Ezen kívül a szoftver ellát még bizonyos hálózati ellenőrzési feladatokat is, a konzolon keresztül figyelmezteti az adminisztrátort, ha valamelyik kliensgépen például ki van kapcsolva a tűzfal vagy elavult a vírusvédelem, ami veszélyt jelent a hálózatra. Ilyenkor az otthoni hálózat karbantartója -- tipikusan apuci -- rászólhat az adott gép tulajdonosára, például valamelyik gyerkőcre, hogy végezze el a szükséges teendőket.
Nekünk kéne
A HWSW tapasztalatai alapján a Windows Home Server egy valóban egyszerűen használható, átgondolt termék, bár néhány hibával azért találkoztunk a használata során. Ha egy mentés valamilyen ok miatt megszakad, egy ideig nem indítható el semmilyen, mentéssel kapcsolatos más tevékenység, de párszor sikerült úgy összezavarnunk a Home Servert, hogy csak az újraindítás segített. Ebben bizonyára szerepet játszott az is, hogy néha hárman próbáltunk meg belépni a konzoljára, amit úgy terveztek, hogy egyszerre csak egyvalaki használja. Ennek ellenére mi magunk is fontolgatjuk a csatasorba állítását a szerkesztőségben.
A Home Server jó otthoni mindenes, de a licenc megengedi a vállalati használatot is, így akár kisebb cégek is rájuk bízhatják magukat. Egy Home Server legfeljebb tíz klienst tud kiszolgálni, viszont egy hálózaton akár több Home Servert is lehet használni, így akár tíznél több PC-vel rendelkező vállalatok számára is megoldás lehet -- bár ekkora méretű cégeknek már inkább valamiféle professzionális megoldás, például Small Business Server ajánlott.
A Microsoft Windows Home Servert az Elbacom Hungary, a Windows Embedded operációs rendszerek magyarországi forgalmazója (Windows Embedded Authorized Distributor) biztosította a teszthez. Köszönjük.
Véleménye van?