Leállította a négymagos Opteronok szállításait az AMD
Az elmúlt hónapokban gyakorlatilag kizárólag negatív előjelű hírek érkeznek az AMD felől. Most sincs ez másként: a legújabb hírek szerint az alacsonyabb órajelű Barcelona chipeket is érint egy hiba, mely rendszerfagyáshoz vezethet, aminek eredményeként az AMD felfüggesztette az négymagos Opteronok szállításait. Szintén nem jó jel, hogy egy hivatalos dokumentumban az AMD jelentősen megemelte energiaosztályainak termikus keretét.
Nem dokumentált kritikus hiba
Mint arról egy korábbi hírünk kapcsán beszámoltunk, az AMD továbbra is problémákkal küszködik négymagos chipjei kapcsán, ami jól jelzi a modern nagyteljesítményű processzorok tervezésének komplexitását. A legújabb információk szerint nemcsak a gyorsabb, 2,4 gigahertzes vagy magasabb órajelű chipekkel adódhat stabilitási probléma, hanem az alacsonyabb órajelűeknél is találtak hasonló gondokat. A négymagos chipekhez kiadott hibajegyzék alapján "bizonyos igen specifikus körülmények között" egyes memóriacím fordítási tár- (TLB) és cache-műveletek olyan erőforráskonfliktushoz vezethetnek, melyek a rendszer kifagyását okozhatják -- ugyanakkor rendkívül ritkán.
Ez a hiba ellenben hónapok óta ismert, így ezeket a most gyártásba kerülő verzióknak már javítania kellene. Ennek ellenére szilíciumon csak a következő, B3 stepping fogja korrigálni a most felbukkant kritikusabb hibákat, melyek publikusan még nem dokumentáltak -- most is olyan specifikus esetekről beszélünk, melyeket a szimulációk és a fizikai validáció nem tudott időben elcsípni. Az AMD addig a processzor mikrokód a BIOS-on vagy az operációs rendszer kernelén keresztül történő frissítését ajánlja, melynek minimális vagy egyáltalán nem mérhető teljesítménybeli következménye lehet -- elvben. Gyakorlatban a továbbra is a TLB-t érintő probléma főként az azt intenzíven terhelő virtualizált környezeteket érinti, ahol akár 20 százalékos teljesítménycsökkenés is tapasztalható, mivel a mikrokód kikapcsolja a TLB-logika problémás részét.
Barcelona stop
A kérdés ugyanakkor az, hogy létező megoldással az AMD miért állította le a négymagos Opteronok szállításait -- ami közvetve egybevág a HWSW ismereteivel, melyek szerint még a vezető szerverszállítók is március magasságában juthatnak a chipekhez. A válasz valószínűleg abban rejlik, az AMD nem akarja megkockáztatni, hogy a bizalmi alapon működő szerverpiacon ismerten hibás és csökkentett teljesítményű chipek szállításával rombolja imidzsét, sőt rosszabb esetben költséges visszahívási akciók vagy akár kártérítések elé is nézzen. Az AMD mérnökei ezekben a hetekben minden bizonnyal gőzerővel dolgoznak a Barcelona hibamentesítésén, és az órajelek feltornázásán.
Mivel ezen hiba valószínűsége igen alacsony, és a PC-ken jellemzően nem futnak kritikus rendelkezésre állású alkalmazások, ezért az AMD továbbra is szállítja 2,2 és 2,3 gigahertzes Phenom processzorait a Spider platformmal egyetemben, melyeknél akár a teljesítménycsökkenést okozó hibajavítás is deaktiválható az extra lóerők érdekében. A magasabb órajelű Phenomok azonban a jelek szerint valóban csak a következő szilícium revízióval, a B3 steppinggel érkeznek, mely már 2,4 és 2,6 gigahertzes órajeleket is lehetővé tesz az architektúra helyes működése mellett.
Nagyobb hőteljesítmény?
A mikroarchitekturális problémák mellett egyes pletykák szerint az AMD-nek a legyártott négymagos chipek órajel-fogyasztási eloszlásával is gondjai akadnak, magyarán elfogadható kihozatal mellett Drezda képtelen magas órajelű, 2,5 gigahertz feletti példányokat produkálni a jelenlegi energiaosztályokon belül. A design és a gyártástechnológia hosszadalmas és költséges finomhangolása helyett (vagy mellett) az AMD talán az energiakeretek lazításához nyúl, hogy javítson versenyképességén.
Egy, az Average CPU Powert (ACP) részletező dokumentációban a 120, 95, és 68 wattos Opteron TDP-osztályokat az AMD rendre 137, 115 és 79 wattra emelné. Igaz, ennek nyoma máshol nem fellelhető, így nem tekinthető perdöntő bizonyítéknak. Ésszerű húzás lenne ugyanakkor a cég részéről, mivel még így is versenyképes maradna az Intel által szabott termikus keretekkel szemben (120, 80, 65), melyek maximális elektronikai energiafelvétel helyett empirikus mérésekre alapoznak, és 10-25 százalékkal is alacsonyabbak lehetnek az AMD metodikájával meghatározottnál.