Kipróbáltuk: Netgear Storage Central Turbo hálózati adattároló
Folyamatosan nő az igény az univerzális tárolóeszközökre, informatikában járatlan rokonlelkek engem is többször nyaggattak azzal, ajánljak nekik hordozható merevlemezt, amivel adataikat szállíthatják az otthonuk és a munkahelyük között, esetleg bővíthetik noteszgépük háttérkapacitását, vagy otthoni gépeik között megoszthatnák filmjeiket, zenéiket, és képeket. Sajnos a biztonsági mentés általában az utolsó az indokok sorában.
Folyamatosan nő az igény az univerzális tárolóeszközökre, informatikában járatlan rokonlelkek engem is többször nyaggattak azzal, ajánljak nekik hordozható merevlemezt, amivel adataikat szállíthatják az otthonuk és a munkahelyük között, esetleg bővíthetik noteszgépük háttérkapacitását, vagy otthoni gépeik között megoszthatnák filmjeiket, zenéiket, és képeket. Sajnos a biztonsági mentés általában az utolsó az indokok sorában.
Gigabit
A piacon egyre több külső merevlemez, esetleg önállóan működőképes tárolóeszköz közül választhatunk, olyan cégek, mint a CD- és DVD-lemezeiről ismert Verbatim is belépnek erre a szegmensre. A kínálat igen széles, az egyszerű USB-s háttértártól a vállalati környezetben is használható, hálózati csatlakozással ellátott eszközökig válogathatunk az árlistákról. A Netgeartől egy utóbbi kategóriába tartozó eszközt, a Storage Central Turbo SC101T-t próbáltuk ki.
A T jelzéssel megkülönböztetett változat jobban illik a cég routerei mellé, a jelenlegi termékek formatervéhez illeszkedik, illetve gigabites Ethernet porttal látták el, innen a Turbo név. Képességeiben egyébként teljesen azonos a szimpla SC101 változattal. A gigabites kapcsolat lehetősége jól hangzik, azonban ennek kiaknázásához természetesen gigabites router is kell, ami azért ma még nem általános jelenség az otthoni, kisvállalati hálózatokon.
A Netgear hálózati adattárolója két darab Serial ATA merevlemez fogadására képes, de egyetlen háttértárral is használható. A meghajtó pontosan passzol a helyére, csak be kell tolni a nyílásba, a telepítést egy első osztályos gyerek sem tudja elrontani. Ezt követően csak csatlakoztatnunk kell a Negear külső merevlemezét routerünkhöz, illetve áram alá kell helyeznünk, és a telepítés fizikai részével végeztünk is.
Csókos XP
Ennyivel persze még nem készültünk el, a hálózaton tanyázó merevlemezt még el is kell érnünk valahogy a PC-nkről. Most jön a feketeleves, a Netgear a lehető legrosszabb megoldást választotta: a Storage Central Turbón tárolt adatok csak kliensprogramon keresztül érhető el, ami bizony csak Windows operációs rendszerekre létezik. Míg más hasonló termékeknél általában szélesebb körű csatlakozási lehetőségek állnak rendelkezésre, akár FTP-kapcsolat is, a Storage Central Turbót sem Linuxos gépről, sem Macről, sem a hálózaton kívülről, az internet felől nem fogjuk elérni.
A CD-n mellékelt programot balga módon először Vista alatt próbáltam életre kelteni, de igen gyorsan kiderült, még nem kompatibilis a Microsoft új operációs rendszerével. A Netgear egy ideig csak béta állapotú meghajtót és firmware-t biztosított a Storage Centralhoz, amit csak a cég fórumain keresztül jelentkezve lehetett elérni. A béta driver azonban csak egy új, egyelőre szintén béta fimrware-rel működik, ennek telepítéséhez viszont el kell érnünk az eszközt. A 22-es csapdáját egy Windows XP-vel lehet feloldani, de kérdés, mindezek után akarjuk-e egyáltalán.
A Vista-támogatás az elmúlt napokban végül megérkezett, de a fenti problémát nem oldotta meg ez sem, továbbra is kell egy Windows XP a firmware beírásához, a driver viszont ennek ellenére sem volt hajlandó települni Windows Vista Business operációs rendszeremre. Remélhetőleg ennek nem a bétás SP1 volt az oka.
Nem lassú, de nem is gyors
A vistás kísérletezéssel felhagyva végül egy Windows XP-vel vettük használatba a behelyezett merevlemezt. A mellékelt kliens XP-n nem okozott csalódást, a meghajtóprogram telepítése után az operációs rendszer pontosan úgy látja a merevlemezt, mintha az a gépbe beépített meghajtó lenne. A hálózati kapcsolat hiányát is szépen oldották meg, ilyenkor a meghajtó betűjele is eltűnik a rendszerből.
A klienssel partícionálhatjuk a készülékbe helyezett merevlemezeket, sőt, privát szekciókat is létrehozhatunk, melyeket csak akkor lehet csatlakoztatni más gépeken, ha tudjuk a jelszót. A létrehozott partíciókat több gép is használhatja egyszerre, csoportmunkára ideális lehet ez a megoldás, ha csak Windowsos gépek vannak a hálózatban. A RAID-támogatás tükrözést is lehetővé tesz, ilyenkor a két merevlemezre párhuzamosan kerülnek az adatok, így ha az egyik merevlemez meghibásodik, a másikról még visszanyerhetők az adatok.
Az írási és olvasási sebességet alapvetően a hálózati kapcsolat határozza meg. 100 megabites hálózaton (gigabites routerünk nekünk sincs) tesztelve a szűk keresztmetszetet szintén a kapcsolat korlátozta, az írási sebesség szinte hajszál pontosan 7 megabájt volt másodpercenként, míg az olvasás szintén pontosan 8 megabájtot ért el. A WLAN-hálózatok azonban még ennyire sem képesek, így ha otthon, vagy az irodában Wi-Fi-n tervezzük elérni a merevlemezt, ennél alacsonyabb, 2-3 megabájtos sebességre számíthatunk.
Hangos venti
A fenti korlátokon túl meg kell még barátkoznunk a merevlemezek szellőzését biztosító ventilátor hangjával is, az asztalunkon meg se próbáljuk elhelyezni a Storage Central Turbót, a zúgása halálra idegesítheti tulajdonosát. Ha mindezzel meg tudunk barátkozni, bruttó 38-42 ezer forintos áron juthatunk hozzá a hálózati háttértár vázához – mielőtt azonban kiadjuk érte ezt az összeget, nézzünk körül alaposan a piacon.
A Netgear Storage Central Turbót az Amden Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.
Véleménye van?