Nem a magyar állam, hanem a magánszektor az innováció kerékkötője
Nem az állam, hanem a magánszektor nem költ eleget kutatás-fejlesztésre, ráadásul az állami pénzektől várnak változást, miközben az innovációval kapcsolatban is felszínes elképzeléseik vannak a cégeknek. A tudástársadalom alapját képző munkaerővel van azonban a legnagyobb probléma, a hallgatók pedig lesújtó véleménnyel vannak az oktatás gyakorlati részével kapcsolatban -- többek között ezek az IBM és a GKIeNET legújabb közös felmérésének konklúziói.
A magyar munkaerővel van a legnagyobb probléma
"Azt hiszem, mindenki szeretné, hogy Magyarországon itt legyenek a csúcstechnológiai cégek, melyek megdolgoztatják a szürkeállományt" -- nyitotta meg a hazai innovációról szóló kutatás bemutatása alkalmából rendezett konferenciát Paál Péter, az IBM Magyarország vezérigazgatója. Innováció nincs azonban megfelelő munkaerő nélkül, és a GKIeNET-tel közös előző kutatás rávilágított, hogy a magyarok riasztóan nagy többsége nem hajlandó tenni a jobb állásért. Paál visszautalt az idén tavasszal nyilvánosságra hozott felmérésre, mely szerint a magyarok 84 százaléka nem járna sem tanfolyamra, sem iskolába, még akkor sem, ha annak elvégzése egy jobb álláshoz segítené hozzá.
Számos probléma és feladat áll a hazai innovációs rendszert felfejleszteni akarók előtt, ugyanakkor a munkaerő Magyarország legnagyobb problémája -- véli Lippényi Tivadar a Nemzeti Kutatás és Technológiai Hivatal elnökhelyettese. "A legnagyobb hiányosságunk, melyet minden vizsgálat kimutat, hogy ebben rosszul állunk" -- mondta el. Hazánk kifejezetten gyengén áll a fejlett államokkal összevetve a tudományos vagy műszaki végzettségű fiatal munkavállalók számában. A munkaerőhöz szorosan kapcsolódik, hogy a Lippényi szerint az újítások, tudomány eredmények és technológiák befogadóképességének kultúráját is javítani kellene -- hogy hogyan, az rejtély maradt az előadást követően is.
Ráadásul nemcsak a piacon lévő munkaerő mobilitásával és minőségével van probléma, melyek eredményeként sok munkanélküli valójában nem is jöhet számításba, hanem a képzéssel is. A GKIeNET kutatása során megkérdezett informatikus hallgatók (mint az innováció alapjául szolgáló IT jövőbeli szakemberei) ugyanis hellyel-közzel elégedettek a képzés elméleti részével, ugyanakkor lesújtó véleménnyel vannak a gyakorlatot illetően. Bár a legtöbb informatikát hallgató újraválasztaná a pályát (ami a férfiakra jellemző, a női hallgatók jelentős része megbánta döntését), az elméleti oktatás minőségével kapcsolatban már láthatóak a kifogások (a mennyiséggel elégedettek), az elérhető gyakorlati képzéssel kapcsolatban a megkérdezettek véleménye összességében inkább negatív, míg a cégek működésének megismerésével kapcsolatban egyöntetűen elmarasztaló kép rajzolódik ki.
A jelentés rámutat egy különös kettősségre: miközben az IT-oktatók jelentős része dolgozik is szakmájában, addig az oktatás és a cégek együttműködésének lehetőségei többnyire kiaknázatlanok. A hallgatók ezt részben önálló munkavállalással kompenzálják, a felsőbb évfolyamosokat ugyanakkor inkább a pénz, semmint a tapasztalatszerzés vagy szakmai továbbfejlődés mozgatja. Az informatikus hallgatóknak nemcsak a munkavállalási hajlandósága magas, hanem 40 százalékukat érdekli a távmunka lehetősége is, ami részben megoldást jelentene a mobilitási problémára, viszont a hazai cégek 93 százalékánál semmilyen lehetőség nincs erre -- pedig a hallgatók elvárásai között elsődleges a rugalmas munkakör és munkaidő.
Nem az államon kellene csüngeni
Bár az innováció egy sokkal tágabb fogalom, a kutatás-fejlesztés egy jól megragadható szelete annak, és indikátorként szokták alkalmazni egy szervezet vagy nemzet innovációs szintjére. Magyarország K+F költése rendkívül alacsony nemzetközi összehasonlításban, nem éri el a GDP egy százalékát. Lippényi szerint a számok azt mutatják, hogy az állam megfelelő mennyiségű pénzt bocsát rendelkezésre (az EU15-ök átlagát közelíti, és eléri Japánét), akkut probléma a magánszektorban tapasztalható. A cégek tőkehiányra panaszkodnak, az állami pénzektől várnak segítséget, miközben a hazai kockázati és magántőke sem fedi le a teljes piacot, különösebben nem segíti az új ötletek, fejlesztések piacra kerülését.
Kis Gergely, a GKIeNET vezetője elmondta, a felmérésbe bevont hazai KKV-szektort nem jellemzi depresszió, többnyire versenyképesnek érzik magukat, és innovatívnak tartják iparágukat. Kivételt képez az építőipar, amit Kis szerint a körbetartozások magyarázhatnak, valamint a közpénzek támogatása nélkül jelen formájában életképtelen mezőgazdaság. Az innovációval kapcsolatban alkotott sekélyes szemléletmódra világít azonban rá, hogy a cégek leginkább az új termékbevezetést tekintik annak, míg a szakma által leginkább értékelt szervezeti átalakítást, vagy új szervezet létrehozását hátrasorolták a megkérdezettek, hasonlóan a meglévő termékek vagy előállításuk továbbfejlesztéséhez, vagy az értékesítési modell bővítéséhez.
Az eddigiekkel egybecseng, hogy a legtöbben a tőkehiányt jelölik meg az innováció legnagyobb gátjaként. "Magyarországon azt gondolják, az innováció pénzkérdés. Ehhez képest a technológia ismeretét és szaktudtást alulértékelik" -- mondta Kis, állítva kontrasztot a kutatásból szándékosan kihagyott IT-szektorral, ahol a legtöbb vállalat egyértelműen a megfelelően képzett szakemberek hozzáférhetőségét jelölte meg a cég fejlődésének meghatározó gátjaként. Lippényi szerint az állam feladata, hogy ösztönözze az innovációt, és az adópolitika és bürokrácia reformja mellett a magánszektor által elégtelenül szolgált csíra szakaszban jelenjen meg a piacon -- a sikereseket kell támogatni, nem a lemaradókat, szögezte le.
A kutatásról készült jelentés szabadon letölthető a GKIeNET weboldaláról, non-profit és oktatási céllal további felhasználása is megengedett a Creative Common 2.5 licenc értelmében, a forrás pontos megjelölésével.Innovációs Trendek kutatás az IBM közreműködésével.
Véleménye van?