Elhunyt John Backus, a Fortran atyja
 John W. Backus |
Szakmabeliek szerint a Fortran programnyelv legalább akkora hatással volt a számítástechnika fejlődésére, mint a mikroprocesszor megjelenése: ez volt az első, széles körben elterjedt magas szintű programozási nyelv, amelyet ma is sokan használnak, elsősorban a mérnöki és tudományos alkalmazások fejlesztői. A Fortran népszerűségét éppen az adta, hogy lényegében nem volt más mint angol szavak és algebrai kifejezések kombinációja, amit lényegesen egyszerűbb megtanulni mint a gépi kódot. A Fortran (Formula Translator) így vált közkedveltté a mérnökök és tudósok között, akik egy egyszerű tanulási folyamat után már maguk is képesek voltak programokat írni.
Gyenge tanulóból matematikus
John W. Backus sem általános iskolában, sem gimnáziuban nem számított a legjobb tanulók közé, a Virginia Egyetemen folytatott vegyészmérnöki tanulmányait is félbehagyta, ezután 1943-ban besorozták a hadseregbe, ahol szanitécnek tanult. Miközben a kórházban dolgozott, agydaganatot diagnosztizáltak nála, amelyet sikeresen el is távolítottak, és egy fémlapot operáltak a fejébe. Backus a katonaság után New Yorkba költözött és rádiótechnikusi tanfolyamon vett részt, ekkor kezdett érdeklődni a matematika iránt, amelyből 1949-ben diplomát szerzett a Columbia Egyetemen, majd az IBM-nél helyezkedett el.
A legenda szerint Backus éppen az IBM New York-i főhadiszállása előtt sétált, és megállt megnézni az ott kiállított elektronikus számológépet. A cég egyik alkalmazottja arra járt, és amikor Backus megemlítette neki hogy matematikusi végzettséggel rendelkezik, felkísérték az egyik emeletre, majd néhány matematikai fejtörő sikeres megoldása után ott helyben programozói állást ajánlottak neki.
Megszületik a Fortran
Az IBM-nél Backus első feladata egy olyan program megírása volt, amely a Hold helyzetét számította ki. Ez a probléma végül olyan nehéznek bizonyult, hogy Backus 1954-ben létrehozott egy tíztagú csapatot egy, a munkáját megkönnyítő programnyelv kifejlesztésére -- ez lett a Fortran, amely nem az első magas szintű programnyelv ugyan, de az első amely széles körben elterjedt. Az 50-es években Backus tagja volt annak a bizottságnak, amely az ALGOL 58 és az ALGOL 60 programnyelv fejlesztését felügyelte. Utóbbi az algoritmizálás de facto szabványává vált.
A Fortran fejlesztésekor Backus két problémával szembesült: hogyan tegye egyszerűvé a programozást az emberek számára, és hogyan struktúrálja a kódot ahhoz, hogy ez működjön. Későbbi munkája során ugyanezeken a problémákon dolgozott, így született meg az FP és FL funkcionális programnyelv. Az utasításokból és adatokból álló ún. imperatív nyelvekkel szemben a funkcionális nyelvek alapja a matematikai értelemben vett függvény, a fordító az egész programot egy matematikai függvényként értékeli és dolgozza fel.