Nem vagyunk hajlandók tanulni vagy utazni egy jobb állásért
Az IBM és a GKIeNET felmérése szerint a magyarok szinte egyáltalán nem hajlandóak költözni vagy utazni hogy (jobb) munkát találjanak, de tanulni sem szeretnének. Az IBM szerint azonban ma már kulcsfontosságú a dolgozók rugalmassága, egyre nagyobb hangsúlyt kap a tanulás, és a cégek nem csak jól képzett, hanem mobil munkaerőt is igényelnek, akik képesek elmozdulni a vállalaton belül akár a munkavégzés helyét, akár a szakterületet vagy a pozíciót illetően. A magyar munkaerő azonban sajnos nem ilyen.
Nem költöznek, nem ingáznak a magyarok
Az két cég által tavaly ősszel végzett reprezentatív felmérés meglehetősen kiábrándító képet fest a hazai munkaerő akár földrajzi, akár szakmai értelemben vett rugalmasságáról. A megkérdezetteknek csak negyede lenne hajlandó más településre költözni egy másik munkahely kedvéért, a legtöbben érzelmi kötődéssel magyarázzák a lakóhelyükhöz való ragaszkodást, de sokan tartanak attól hogy nem tudják eladni vagy elcserélni házukat, lakásukat. A válaszadók 88 százaléka ugyanakkor egyáltalán nem tervez költözést a következő 5 évben.
A külföldi munka leginkább a magasabb fizetések miatt vonzó a magyarok számára, a szakmai előmenetel kevéssé motiváló. A statisztika szerint ugyanakkor a magyarok 74 százaléka semmilyen idegen nyelvet nem beszél, ez nyilvánvalóan nehezíti a külföldi munkavállalást. Érdekes, hogy még a külföldi munkával kacérkodók 40 százaléka is csak magyarul tud. Magyarországon sem jellemző a külföldi munkaerő tömeges alkalmazása, a megkérdezett cégeknek csak ötödénél dolgoznak külföldiek, zömmel románok és szlovákok. Megdöbbentő, de van olyan település Magyarországon, ahol a munkanélküliség közel 100 százalékos, miközben a helyi termelővállalat külföldieket alkalmaz.
A magyarok általában kényelmesek, szeretnek a lakóhelyükhöz közel dolgozni. A válaszadóknak csak 50 százaléka hajlandó 20 kilométernél többet utazni a munkahelyére, ugyanakkor a hazai vállalatok 93 százalékánál egyáltalán nincs lehetőség távmunkára, a legtöbb esetben azért, mert ez nem illeszthető be a cég tevékenységébe. Érdekes, hogy a válaszadók 35 százaléka gyalog, kerékpárral vagy robogóval jár dolgozni, az arányuk így felülmúlja még a helyi tömegközlekedést választókét (29%) is. Budapesten ez az arány ugyanakkor az országos átlag kétszerese, ami arra enged következtetni hogy a fővároson kívül fejletlen a tömegközlekedés.
Drága bérlakások, alacsony tanulási kedv
Székely Judit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára szerint a "röghöz kötöttség" oka a sajátos hazai lakáshelyezet: kevés a bérlakás, ezért azok többnyire drágák, ezt a legtöbben saját lakás vásárlásával oldják meg, amelyhez aztán később -- érthető okok miatt -- ragaszkodnak. Székely ellentétes példaként említette Németországot, ahol a lakosságnak csak harmada lakik öröklakásban. Székely további indokként említette a közlekedési infrastruktúra viszonylagos fejletlenségét, az Unióban megszokottnak számít, ha valaki 1 órát utazik a munkahelyére, a magyarok elutasítják az ingázást.
A mobilitást hátráltatja a munkaerőpiac keresleti és kínálati oldalának látványos különbsége is -- itthon szinte egyáltalán nincs igény szakképzetlen munkaerőre. Míg Magyarországon a diplomások 82 százaléka foglalkoztatott, addig az alapfokú végzettséggel rendelkezőknek csak 26-27 százaléka, ez pedig csak a fele az EU-s átlagnak. A magyarok azonban nem csak az ingázást és a költözést utasítják el, hanem a továbbtanulást is. A kutatsban megkérdezettek 84 százaléka nem járna sem tanfolyamra, sem iskolába, még akkor sem, ha annak elvégzése egy jobb álláshoz segítené hozzá. Bár a felnőttképzésre fordítható keret "gyakorlatilag végtelen" -- fogalmazott Székely --, a munkanélkülieket rendkívül nehéz motiválni hogy részt vegyenek ezeken a programokon.