2007 a WiMAX éve lehet Európában
[IDG News Service/heise online/HWSW] Úgy tűnik, lassan de biztosan szélesebb körben is megindul a WiMAX vezeték nélküli hálózatok kereskedelmi célú kiépítése, miután két évvel ezelőtt véglegesítették azt a nyílt szabványt, melyet a berendezések implementálnak, valamint a hatóságok is megteszik a szükséges lépéseket a jogi szabályozási keretek biztosítása érdekében.
Megmozdul a tömeg?
Miközben Finnországban -- mely a Nokia révén a korszerű mobil hálózati technológia őshazájának tekinthető -- és az információ-technológiák alkalmazásában élenjáró Észtországban is található számos szolgáltató, mely WiMAX-hálózatokon keresztül nyújt szélessávú internethozzáférést, addig Európa nagy részén, így Magyarországon a technológia egyelőre még bevezetés előtt áll. Az idei év azonban azzal kecsegtet, hogy elkezd felépülni az a kritikus tömeg, amely a berendezések hozzáférhetőségének javításával és a beszerzési költségek leszorításával alapot szolgáltathat a WiMAX elterjedéséhez.
Németországban már megkezdték meg a WiMAX által Európában használt 3,5 gigahertzes tartomány kiosztását. Az eredeti elképzelések szerint nem kell koncessziót fizetni az engedélyekért, ugyanakkor a német frekvenciákra jelentkezők száma miatt a felelős hivatal az aukcióztatás mellett döntött, mely néhány tízmillió euró bevételt hozhat. A Bundes Netz Agentur elnöke, Matthias Kurth szerint a 28 régióban egymástól függetlenül kiosztott frekvencia-tartományokon végzett szolgáltatás javítja az ország szélessávú ellátottságát. Kurth részletes esélylatolgatás helyett annyit mondott el, hogy a WiMAX-nak lehet esélye a kábel, xDSL és 3G mellett is, a döntést a piac hozza majd meg. "Ezekkel az új frekvenciákkal mindössze egy további lehetőséget kínálunk" -- mondta."
Az olasz kormányzat a napokban jelentette be, hogy az ország technológiai modernizációjának részeként idén júniusban megkezdi a WiMAX-frekvenciák értékesítését. Ez azt követően vált lehetővé, hogy az olasz védelmi és hírközlési minisztériumoknak sikerült megegyezniük egymással abban, hogy a 3,4-3,6 gigahertzes tartomány felszabadul a katonai használat alól, ugyanis korábban radarrendszerek számára tartott'l fenn. A licencek részletes kidolgozása jelenleg is folyamatban van. Az olasz politikusok reményüket fejezték ki, hogy ezáltal az ország vidéki területei telekommunikációs szempontból felzárkóztathatóak lesznek a városokhoz.
A németek és olaszok mellett például a franciák 2006 nyarán 22 városi területre ítéltek oda engedélyeket a tenderező vállalatok számára, míg Angliában szintén üzemel már kereskedelmi WiMAX-szolgáltatás, legfeljebb 10 megabites szimmetrikus hozzáféréssel kecsegtetve az üzleti felhasználókat. Ezzel kijelenthető, hogy az Uniót gazdaságilag meghatározó tagállamaiban megjelent vagy megjelenik még idén a WiMAX, átlépve az ígérgetés és a technológiai demó fázisát.
WiMAX.hu
Magyarország jelenleg nem áll készen a WiMAX frekvenciák alkalmazására, ugyanis a kezdetben leginkább elterjedt 3,4-3,6 gigahertzes tartomány még 2001-ben kiosztásra került öt hazai vállalat számára (Magyar Telekom, Invitel, GTS, Antenna Hungária, Pantel) melyek szintén vezeték nélküli adatátvitelre alkalmazzák. A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) feladata, hogy a WiMAX számára ebben a tartományban szorítson megfelelő helyet, valamint technológia- és szolgáltatás-semleges szabályozást dolgozzon ki -- vagyis nem korlátozódik majd a WiMAX-szabványt implementáló berendezésekre. A frekvenciatartomány használata minden bizonnyal engedélyköteles lesz.
Az NHH elképzelései között szerepel, hogy a 3,5 gigahertzes sáv mellett további tartományokat is kijelöljön a vezeték nélküli technológiák, egyúttal a WiMAX számára. Ezek a 3,7 gigahertzes, 5,8 gigahertzes valamint a 2,3 gigahertzes tartományokba esnek, azonban ehhez többek között a NATO-val való párbeszéd is szükséges azok katonai érintettsége révén. A GTS-Datanet már 2005 elején ígérte, hogy hamarosan megkezdi WiMAX-alapú szolgáltatását, melyről azóta sem hallani, de a Pantel például már 2004-ben a WiMAX közelgő bevezetéséről beszélt.
De mire is jó ez a WiMAX?
A széleskörű iparági támogatottságnak örvendő WiMAX, mely az IEEE 802.16 szabványok emészthető megnevezése, nem tekinthető a Wi-Fi leszármazottjának, mivel nem számítógépek helyi hálózatának készült. A WiMAX sokkal nagyobb lefedettséget és kisebb interferenciát biztosít, valamint lényegesen robusztusabb a nagyszámú kliens jelentette terheléssel szemben (stabilabb szolgáltatás), ezen túlmenően a cellák közötti roamingot is elegánsan biztosítani tudja, hasonlóan a mobilhálózatokhoz -- szemben a Wi-Fivel --, így a mobil szélessávú felhasználásban a HSDPA-nak is konkurenciát támaszthat. A WiMAX hatótávolsága akár 50 kilométer is lehet, ideális körülmények között pedig közelre akár 60-70 megabit másodpercenkénti átvitel is megvalósítható.
A WiMAX számos alkalmazási területtel kecsegtet, így általa olyan helyeken is kiépíthető szélessávú kapcsolat, ahova a vezetékes infrastruktúra telepítése egyébként nem költséghatékony a domborzati viszonyok vagy az alacsony népszűrűség miatt. Városi környezetben előnye abból fakadhat, hogy az ADSL- és kábelszolgáltatásokkal szemben szimmetrikus felépítésű, vagyis képes lehet akár több tíz megabites feltöltésre is, így felhasználói végpontként vagy a végpontokat a gerinchálózatba bekötő vonalként is alkalmazható. Ezt azonban az épületek jelentette csillapítás nehezíti, ugyanis megfelelően nagy átviteli sebességhez akár száz méterenként is szükség lehet egy átjátszóra, így a beruházási vonzata is megugrik.