Országokat perelnének be vállalatok a szerzői jogdíj miatt

[International Herald Tribune/The Wall Street Journal] A franciák utolsó pillanatban beérkezett tiltakozása miatt az Európai Bizottság a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem viszi szavazásra a közösségi szerzői jogdíjak harmonizálásának és csökkentésének kérdését, valamint határozatlan időre elhalasztja a téma tárgyalását. A kérdésben az elektronikai gyártókat képviselő szervezet szóvivője elmondta, hogy fajsúlyos szereplők egyes országok beperlését fontolgatják.

A bűnösség vélelme -- érdekből

Mint azt bizonyára legtöbb olvasónk tudja, a Magyarországon legálisan forgalomba kerülő írható adathordozók árát, legyen szó optikai lemezről, kazettás szalagról, memóriakártyáról vagy éppen mp3-lejátszóról, tetemes összegű szerzői jogdíj emeli meg, melyet törvényileg felhatalmazva az Artisjus szab meg és szed be, míg a papíralapú másolással a Reprográfiai Szövetség foglalkozik, melyben szintén képviselteti magát az Artisjus. Ilyen gyakorlat Nagy Britannia, Írország, Luxemburg kivételével az összes uniós országban létezik, nagymértékben eltérő megvalósítással.

A mindenkori itthoni jogdíjak megtekinthetőek az Artisjus honlapján, de érdemes tudni fejből is, hogy egy kétrétegű írható DVD árából 250 forint a jogdíj, egy egygigabájtos pendrive-nál 1000 forint, míg az mp3-lejátszóknál nagy eséllyel 2-8 ezer forintot is kifizethetünk. Mielőtt bárki felháborodna, ez még mindig "méltányosnak" tekinthető a spanyol helyzethez képest, ahol a digitális adathordozókra kivetett jogdíj meghatározása időalapú és lineáris, ami azt jelenti, hogy a nagyobb kapacitású, merevlemezes zenelejátszók esetében az 50 ezer forintot is meghaladhatja.

A 80 tagot számláló, az elektronikai és informatikai ipar nehézsúlyú szereplőit (pl. Philips, Nokia, Microsoft és Siemens) tömörítő Copyright Levies Reform Alliance (CLRA) szerint a szerzői jogdíj címén különféle szervezetek tavaly csak kilenc európai országban több mint 1,2 milliárd eurót szedtek be (300 milliárd forint), egyharmaddal többet, mint 2004-ben, és az idei évre is 25 százalékos növekedést jeleznek előre. Sőt, 2009-ben a prognózis szerint az összeg meghaladhatja a 2 milliárd eurót is -- kétségtelenül az adathordozók kapacitásának növekedése és az ezekre épülő termékek népszerűsége következtében. Ez a pénz ráadásul -- véli a CLRA -- rossz hatékonyságú, drága szervezeteken keresztül áttekinthetetlen módon kerül szétosztásra.

A CLRA szerint a jogdíjak indokolatlanul emelik meg a fogyasztói árakat, és egyúttal lassítják az új technológiák elterjedésének ütemét. Miközben teljesen érthető okokból fakadó önérdek vezérli a CLRA tagjait (nem részesednek a szerzői jogi bevételekből, viszont saját termékeik forgalmát visszavetik), állításuk szerint egy 2001-ben elfogadott uniós törvény előírja a tagállamoknak, hogy a digitális jogkezelő technikákkal (digital rights management, DRM) védett tartalom terjedésével (gondoljunk az online zeneboltok népszerűségére) párhuzamos csökkentsék díjaikat.

Megelégelték a helyzetet

A szövetség szerint ez nem történt meg, és mivel a Bizottság éppen azt a szavazást halasztotta el, mely arról döntött volna, formálisan felszólítsák-e a tagállamokat, hogy kövessék a közösségi jogot, saját kezébe veszi a kérdés kezelését. Híradások szerint a francia Kulturális Minisztérium és számos szerzői és kiadó érdekvédő csoport tiltakozott a lépés ellen, majd maga a francia miniszterelnök, Dominique de Villepin is szót emelt a kérdés elnapolása érdekében. Nem véletlenül, ugyanis a CLRA kimutatásai alapján toronymagasanFranciaországban szedik be a legtöbb jogdíjat, ami idén 377 millió euró körül alakulhat, míg az évtized végére meghaladja az 500 millió eurót -- vagyis hatalmas biznisz.

A CLRA arra is felhívja a figyelmet, hogy ez nem egyes elszigetelt országok ügye, vagy éppen problémája. A belső szabadkereskedelem nem teszi lehetővé a különböző árazás kialakulását, vagyis a szerzői jogdíjakból származó jelentős árkülönbségek nem maradhatnak fenn a piaci mechanizmusok kiegyenlítő hatása miatt. Mivel példának a spanyoloknál sem lehet lényegesen drágább egy mp3-lejátszó, így a megfizetett jogdíjakat a gyártók európai szinten kalkulálják és terítik az egész közösségi piacon, ami azt jelenti, hogy a spanyol jogdíjakat valójában más országok lakosai, vásárlói is finanszírozzák.

Egyes vélemények szerint az adathordozók hazai piacát nagymértékben megkárosítja az Artisjus díjszabása, ugyanis az árkülönbség következtében nemcsak a direkt felhasználói import mértéke ugrott meg jelentősen a nagyfelhasználók körében, hanem kiterjedt fekete és szürkepiac jött létre, kihasználva a hazai, teljesen "fehér" kereskedelem és a környező országok beszerzési árai közti különbséget. Ez pedig csökkenti a legtöbb belföldi kereskedő forgalmát, valamint az állam és Artisjus bevételeit is. Az Artisjus működését részletesebben kritizálja blogján Polcz Péter, a Burn.hu szerkesztője és a téma elismert szakértője.

MarK MacGann, a CLRA szóvivője elmondta, hogy José Manual Barroso regnáló elnök ígérete ellenére a Bizottság tétlensége arra készteti egyes tagjait, hogy formálisan jogi útra tereljék a kérdést, aminek értelmében a szövetség jövőre panaszt nyújt be a legnagyobb vélt jogsértők, Németország, Franciaország, Spanyolország és Hollandia ellen, arra szólítva fel a Bizottságot, hogy kényszerítse ki a 2001-es törvény betartását. Hogy melyik vállalatokról van szó, nem árulta el MacGann, csak annyit jegyzett meg, hogy ismert nevekről van szó. Az ügyet végül az Európai Bíróság fogja dűlőre vinni, ez azonban a jogi procedúrák miatt 2010-et követően várható.