Már üzemelnek az első UltraSPARC T2 chipek

[CNET News.com/HWSW] Alig több mint egy hónappal a végleges tervek elkészülte, azaz a tape-out után, a Sun laborjában máris fut a Solaris operációs rendszer az első Niagara II chipen. A vállalat szóvivője a CNET-nek elmondta, május 26-án, azaz alig fél évvel a Niagara bemutatása után fogták elsőként működésre a következő generációs szerverlapkát.

Működő szilícium egy hónap alatt

A Sun ezzel nagyjából egy negyedévvel hamarabb elérte ezt a mérföldkövet, mint ahogyan azt az előzőleg lefektetett ütemterv diktálná. Az első, Niagara II chippel szerelt rendszerek érkezése azonban továbbra is 2007-ben esedékes, hiszen a chip, valamint a szerverek tesztelése, a hibakeresés és javítások még jópár hónapot felemésztenek majd.

A Niagarára (UltraSPARC T1) alapuló termékcsaládot (Sun Fire T1000 és T2000) a Sun belépő kategóriás gépeknek szánja, amelyek révén az olcsó x86-os tömegszerverekkel kívánja felvenni a harcot az olyan területeken, mint a web-, az e-mail- vagy a file-kiszolgálás, valamint adatbázisok futtatása alacsony komplexitású lekérdezésekkel. A dolog két legnagyobb szépséghibája, hogy megfelelő teljesítményt egyelőre csak Solaris alól lehet kicsikarni, a linuxos támogatás még fejlődőben van, valamint hogy kizárólag a Suntól vásárolható ilyen konfiguráció.

A Niagara 8 egyszerű felépítésű magot tartalmaz, melyek mindegyike 4 utasításszálat képes kezelni, igaz, felváltva. Lényegében a minél több egyidejű tranzakció hardverszintű kezelése a cél, amelyeket jellemzően inkább a memória késleltetése határoz meg, nem pedig a processzorok számítási teljesítménye. Ezzel a megoldással a sok kis mag végeredményben jelentősen hatékonyabb és eredményesebb működést érhet el bizonyos szerverfeladatok során, mint a kevesebb erős vagy gyors, ugyanakkor többnyire csak adatra várakozó processzormag esetben.

Fejlesztések -- jó irányban

A Niagara II ezt a koncepciót viszi még tovább. A már 65 nanométeres eljárással készülő chip már nem 32, hanem 64 szálat képes egyidejűleg kezelni azáltal, hogy magonként immár 8-at futtat időszeletelve. A fejlettebb gyártástechnológiából fakadó extra szilíciumterületet és energiakeretet a mérnökök olyan képességekre költötték, amelyeket az első változatból kénytelenek voltak kihagyni. A chip minden egyes magja dedikált lebegőpontos egységet kap már, így a chip általános alkalmazhatósága, teljesítménye nagymértékben javul, ami főként néhány adatbázis-alapú üzleti alkalmazás esetében jelent segítséget.

A miniatürizációnak köszönhetően a chip kriptográfiai motorra, valamint további rendszerfunkciókra is szert tett, többek között PCI Express és 10-gigabites Ethernet vezérlőkre is. Szintén jelentős továbbfejlesztésnek tekinthető a kétutas rendszerek támogatása, így az UltraSPARC T2 néven piacra kerülő chipre már akár 128 szálat kezelő, viszonylag olcsó kiszolgálókat építhet majd a Sun. A chipenként 64 szál már jelentős sávszélességet követel a megfelelő skálázódáshoz, ezt valószínűleg négy vagy nyolccsatornás FB-DIMM alrendszer fogja biztosítani, akár másodpercenként 25 illetve 50 gigabájt feletti áteresztőképességgel.