Exkluzív: kipróbáltuk a Sony ultramobil PC-jét
A Microsoft március másodikán lebbentette fel a fátylat Origami projektjéről és a jövő hordozható számítógépeiről alkotott elképzeléséről. Alig 3 hónap kellett hozzá, hogy az első ultramobil számítógépek (ultra-mobile PC, UMPC) testet öltsenek, és kezünkbe vehessük őket. A projekt nevéhez hűen először Japánban jelentek meg a készülékek, és így már nem is különösen meglepő, hogy egy japán gyártó termékei.
A Microsoft weblapját idézve az UMPC egy új, könnyű, hordozható számítógép, amely kapcsolattartásra lett alkotva, valamint formája is úgy került megtervezésre, hogy kézben tartva, vagy akár állva is használhassuk. Valójában az UMPC egy mini kijelzőjű tablet PC, néhány extra szoftverrel, ami a használatát könnyíti meg. A Microsoft mellett az Intel és a Samsung is kategória fajsúlyos népszerűsítői közé tartoznak. Valóban annyira új ez az irányzat, vagy voltak más úttörők is ezen a téren?
Elődök
Az ultrahordozható számítógépek nem számítanak újdonságnak Japánban. Az első gépek valójában pici notebookok voltak, mint például az 1996-os Toshiba Libretto L20, vagy a legendás Sony VAIO N505, melyek rendkívül apró méreteikkel és az ezekből fakadó hátrányokkal nem könnyítették meg a tulajdonosuk dolgát. Az első UMPC-re hasonlító notebook a Sony VAIO Picturebook C1VRX lehetett, amely 9 hüvelykes kijelzőjével és 1 kilós tömegével még kissé nagy, de a Wi-Fi és a Bluetooth már megtalálható volt benne, sőt a beépített webkamerát is tartalmazott. A JVC is hamar kihozta a saját modelljét hasonló paraméterekkel, mely azóta is kapható a kornak megfelelő hardverkiépítésben.
A három éve megjelent Sony VAIO U sorozat újat hozott a miniszámítógépek világába. A tervezés során a fő szempont már a hordozhatóság mellett az volt, hogy ne kelljen letenni a gépet, kézben tartva is kényelmesen lehessen használni. Ezt a hüvelykujjak alá eső gombokkal oldották meg: a bal kéz a három egérgombot vezérli, a jobb pedig az egeret, 4 szkrollgombot, a nagyítást, amely az 1024x768 és a 800x600 pixeles felbontás között vált, és a forgatás gombot. A méretet sikerült lejjebb szorítani, a billentyűzet még éppen használható, a kijelző 7 hüvelykes, a tömege is már csak 880 gramm.
Az első valóban UMPC-re emlékeztető számítógépek a második VAIO U-sorozatból kerültek ki. Még kisebbek lettek, de már érintőképernyővel rendelkeztek, az első U-sorozatból megörököltek a vezérlőgombokat, viszont elhagyták a billentyűzetet. Szűk körben a készülékek nagyon népszerűek lettek, de leggyakrabban felemlegetett hibái, a rövid, 2,5 órás üzemidő, a billentyűzet hiánya, és a magas ár miatt nem sikerült letörölniük magukról a "kütyü" jelzőt.
A mobil számítógépek csúcsa az OQO, amely 400 grammos tömege ellenére beépített billentyűzettel, 5 hüvelykes érintőképernyővel rendelkezik, Windows XP operációs rendszert futtat, viszont a VAIO U sorozathoz hasonlóan sohasem lett a széles körben ismert, ugyanis főként speciális üzleti vagy egészségügyi területen alkalmazzák.
Mint látható, többen próbáltak apró, mégis használható számítógépet alkotni, ezidáig nem sok sikerrel. Nézzük, hogy az első UMPC-k kivételek-e ez alól, és a Sony több évnyi, e téren szerzett tapasztalata kiemelheti-e az UX névre keresztelt UMPC-jét a többi közül.
Design
A VAIO UX50/90 a Sony hordozható számítógépein jelenleg használt fekete-ezüst színben pompázik, lekerekített formájával egészen futurisztikus hatást kelt. Első pillantásra látszik, hogy tervezésekor már ergonómiai szempontokat is figyelembe vettek, ellentétben az előző sorozatokkal. A gép kialakítása hasonlít a PlayStation Portable-re, a két szélén vastagabb, középen keskenyebb forma kényelmes fogást biztosít, és ez több órás használat után sem változik.
A gombok elrendezése nem változott az elődhöz képest, bár többet elhagytak. Jobb oldalon helyezkedik el a bekapcsológomb, ezzel lehet a gépet "hold" állapotba kapcsolni, ilyenkor a gombok nem funkcionálnak -- hasonlóan a hordozható zenelejátszókhoz. Fölötte a nagyítás-kicsinyítés gombok találhatóak, legfelül pedig az egérvezérlő, végre nem a szokásos pöcökegér méretben, hanem hüvelykujjunkhoz méltóan nagy, és gumiborításának köszönhetően nem csúszik, elég kényelmesen lehet vele navigálni a képernyőn.
A gép legtetején található a beépített kamerát vezérlő gomb, ezt mutatóujjal tudjuk elérni. Bal hüvelykujj alá esik a három egérgomb alattuk az alkalmazás indító gomb, legalul pedig a Wi-Fi-t lehet be-, illetve kikapcsolni. Középen a gép ékessége, a 4,5 hüvelykes szélesvásznú kijelző található, gyönyörű színekkel és az Xbrite kijelzőkhöz hű fényerővel. Csak direkt napfényben nem olvasható, viszont a bevonata néha tükröződik, ami kellemetlen lehet. A natív 1024x600 pixeles felbontás elég impresszív ilyen kis képméretnél, szerencsére könnyen lehet nagyítani, így hosszabb távon is használható.
A kijelző fekete keretén balra felül található a hangszóró, így a beépített mikrofonnal ellentétes sarkára került, mellette az ujjlenyomat-olvasó, középen pedig a webkamera. A keret alsó részén kapunk visszajelzést az akkumulátor, a Wi-Fi és a Bluetooth állapotáról. A keret felfele csúsztatásával pedig hozzáférünk a billentyűzethez -- vagy mégsem.
Mivel a kijelző kerete és a gép szélei becsukott állapotban egyforma magasak, a billentyűzet kinyitva 1 centivel mélyebben fekszik a széleknél. Ráadásul ha a kényelmesebb fogás érdekében ujjbegyünk a gép hátán, a vékonyabb részen pihen, a hüvelykujj a billentyűzet felét éri csak el. Így az ujjakat nyújtóztatva lehet csak rajta gépelni, ráadásul a gombok lenyomásáról szinte semmi visszajelzést nem kapunk. Ezek együttesen meglehetősen kellemetlenné teszik a billentyűzet használatát.
A kijelző keretének hátán található a második webkamera, amely már 1,3 megapixeles, az elülső 0,3 megapixelével szemben. Felül Memory Stick Duo kártyákat tudunk a gépbe helyezni. A bal oldalon található a gép egyetlen USB-csatlakozója és a CF kártyaolvasó is, legalul pedig egy mikrofon, fejhallgató, az I/O csatlakozó mellett még a tápcsatlakozónak jutott hely. Az I/O csatlakozón keresztül tudunk külső monitorra illetve LAN-hálózatra csatlakozni, és a portreplikátor is ezen keresztül kapcsolódik a számítógéphez. A stylust a gép hátuljában lehet elhelyezni ha nem használjuk.
A portreplikátor 45 fokos szögben tartja a gépet, 3 USB egy Ilink, hálózati csatlakozó, külső monitorcsatlakozó mellett még egy FeliCa kártyaolvasó található a Japán modellen, amivel az online vásárlást segítik elő -- ez a többi lokalizált verzióból biztosan kimarad.
Mit rejt a kis gép belseje ?
Az UX alapmodellje 145 000 jenbe kerül Japánban (~273 ezer forint), ez 900 megahertzes Celeron M processzort tartalmaz, 20 gigabájtos merevlemezt és fél gigabájt memóriát. A 1,06 GHz-es, ultra alacsony fogyasztású Core Solo processzor 15 000 jenes (~28 ezer forint), a 30 gigabájtos merevlemez 3000 jenes (~6000 forint) felárat jelent. A portreplikator 6000 jen, az audiovezérlő 10 000 jen, míg a GPS-ért 17 000 jent kell fizetni. A Sony tervezi a Samsung Solid State Diskjevel (flash memóriára épülő tár) is értékesíteni a készüléket, ennek az árát jelenleg nem lehet tudni, de feltételezhetőleg másfélszerese a hagyományos, merevlemezes változatnak.
Ilyen kis géptől nem igazán várhatunk csodát, így beértem az előre installált Final Fantasy XI tesztprogram lefuttatásával, amely alacsony beállításokkal sem futott hibátlanul. Irodai használat mellett nem érezni különbséget a Celeron és a Core Solo konfiguráció között, ugyanakkor az üzemidőben érezhető különbségnek kell lenni, ezt azonban nem volt lehetőségem mindkét esetben kipróbálni.
Egy mobil gép szempontjából különösen fontos, hogy milyen gyorsan tudjuk bekapcsolni. Ezen a téren elég jól teljesít az UX, ugyanis 5 másodperc alatt képes készenlétből teljesen használhatóvá válni. Ha hiányzik valami, az az integrált 3G-támogatás, de az ígéretek szerint ezt a CF kártyaolvasóba csatlakoztatható adapterrel még pótolni fogják -- a kis méretből fakadóan PCMCIA vagy Express Card bővítőhely nincs.
A géphez kapható még két külső Bluetooth-egység: egy audiovezérlő és egy GPS. Az övre csiptethető GPS-szel még egy funkciót kaphat a gép, az audiovezérlő azonban már érdekesebb. Ez Bluetoothon keresztül képes az UX zenelejátszóját vezérelni, és a közvetlenül rácsatlakoztatott fejhallgatón lejátszani a számítógépről kapott zenét -- egy akkutöltéssel akár 10 órán keresztül. Maga a gép a gyári adatok szerint mindössze 3,5 órát működik akkumulátoros üzemben, a kétszeres kapacitású akkuval pedig 7 óraát. Mivel az audiovezérlő alig pár ezer jennel olcsóbb mint egy mp3-lejátszó, kétlem, hogy ez a kiegészítő túlságosan népszerű lenne.
A gyári adatok ugyan 3,5 órás üzemidőt ígérnek normál akkuval, ez a Wi-Fi használatával együtt valójában 2,5 óra, de teljes fényerőnél egy kétórás film megnézésébe nem is érdemes belekezdeni a nagyobb kapacitású akkumulátor nélkül. Ugyanakkor mindez 520 grammból nem is olyan rossz, és a nagyobb akkuval okosan gazdálkodva akár egész nap használhatjuk.
Szoftver
A gép használatát több program is segíti, a nagyító lehet a leggyakrabban használt ezek közül, amelynek segítségével a megjelenített képet legfeljebb kétszeresére lehet kinagyítani. Mivel a kis kijelzőn olvasni fárasztó, hamar hozzászokik az ember, hogy szinte csak így használja a VAIO UX-et. Az érintőképernyőnek hála könnyen lehet a kép megfelelő részére navigálni. Az alkalmazásindító gomb lenyomásával egy teljes képernyős alkalmazás indul el, amelyben az érintőképernyő segítségével egy gombnyomással lehet a leggyakrabban használt programokat elindítani, a hangerőt és fényerőt szabályozni, vagy a képernyőt forgatni.
A kézírásfelismerő program nem újdonság, mégis reméltem, képes lesz kiváltani a billentyűzetet. Sajnos még mindig nem tökéletes, gyakran félreismer egy egy írásjelet, így inkább megírok egy emailt a telefonomon mint hogy a UX-et bekapcsoljam.
Összegzés
Mivel a UX az első UMPC, melyet kipróbáltunk, még nincs mihez hasonlítani. Az előző U-sorozat hibáiból tanulva a Sony minden téren javított az ultrahordozható gépén, az üzemidő hosszabb lett, miközben az árat is háromnegyedére sikerült csökkenteniük. Többet nem igazán lehet ebben a méretben nyújtani, és mivel a 3G-támogatás nem követelmény a UMPC-knél, nem valószínű, hogy sok modell jelenik meg vele. A többi gép használható billentyűzettel, és még alacsonyabb árakkal lehet vonzóbb.
A UMPC-k a Sony U sorozatánál olcsóbbak és könnyebben használhatóak, de a helyzet valójában változatlan. Nem kell sokat hozzátenni egy UMPC árához, hogy egy 10-12 hüvelykes kijelzővel szerelt, 1 kilós noteszgépet kapjunk -- kényelmesen használható billentyűzettel, és rendesen olvasható kijelzővel. Nehezen találok olyan helyzetet, ahol az UMPC-k ezen gépeknél jobban használhatóak, a kisebb kategóriában pedig már régóta dúl a verseny a PDA-k és a mobiltelefonok között, itt az UMPC aligha rúg labdába.
Mindezt bizonyítja az is, hogy bár az érdeklődés igen nagy a kis csoda iránt, a kereslet már nem. Különösen itt Japánban érdekes, ahol az emberek már lassan 10 éve interneteznek a mobiltelefonjukon, ahol az új Sharp okostelefon beépített qwerty billentyűzete sokkal kényelmesebb gépelést tesz lehetővé, mint az UX-é, mindezt negyedáron, és ahol a lányok gyorsabban megírnak egy e-mailt mobilon, mint hogy én az UX-et bekapcsolom. De ez már egy másik cikk témája.
Véleménye van?