Márkás PC-t Kínából, avagy mi is van a dobozban?
Szeretnék megosztani veletek egy igen tanulságos történetet, amely a mai informatika egyik fontos szereplője által gyártott termék megvásárlása kapcsán történt meg velem.
Jómagam egy kis céget vezetek, ahol 6 darab, alkatrészekből összeszerelt számítógépet használtunk, melyek már korukból kifolyólag sem működtek üzembiztosan. A folyamatos meghibásodások miatt elérkezettnek láttam az időt, hogy egy új gépparkot szerezzek be, de most olyat, amivel a lehető legkevesebb gondom van. Úgy döntöttem tehát, hogy szakítva cégem hagyományaival -- miszerint a lehető legolcsóbb informatika szolgáljon ki minket -- most brand gépet vásárolok valamely neves gyártótól.
Kértem ajánlatokat hazai viszonylatban nevesnek mondható kereskedőktől több márkára is, nagyjából ugyanarra a konfigurációra. Az ajánlatokat látva csak előjött a takarékos vénám és kiválasztottam a legolcsóbbat az ott szereplők közül, gondolva, hogy minőségben biztos nincs különbség a nagy márkák közt. A választás az IBM A51p típusú számítógépére esett az alábbi konfigurációban: 3 GHz-es Pentium 4 processzor, 512 megabájt memória, 80 gigabájtos merevlemez, DVD-író és Microsoft Windows XP Professional operációs rendszer. A gépekre csak pár napot kellett várnunk.
Átvétel után kértem informatikában járatos kollégámat, hogy helyezze üzembe a gépeket, aki az első darab kicsomagolása után rögtön odahívott magához, hogy ő úgy tudta Pentium 4-es gépeket vettünk, viszont a gép előlapján egy "Celeron D Inside" matrica éktelenkedik. Gondoltam, biztos valami tévedés és pont egy olyan gépet kaptunk amin rossz a matrica. Kibontva a többit megbizonyosodtunk arról, hogy nem egyedi hibáról van szó, mindegyiken ez a matrica volt, ráadásul az egyikről a legálisan vásárolt szoftvert igazoló matrica szinte teljesen le volt esve, a többinek pedig a széle volt felpöndörödve. Ez csak azért kellemetlen, mert akár rólunk is feltételezhetik, hogy átragasztottuk valahonnan a matricát és innentől az már csalásnak minősül.
Gondoltam, ielőtt felhívom a kereskedőt akitől vásároltunk és elkezdek panaszkodni, megbizonyosodunk róla, hogy nem csak egy félrematricázásról van-e szó és kértem kollégámat tudja meg valahogy, milyen processzor van a gépben. Mivel nem volt lezárva a ház, a legegyszerűbb megoldást választotta és belenézett a gép belsejébe. Itt kezdtek jönni a meglepetések: a processzor órajele a valóságban 2,93 GHz volt ami közel 3,0 GHz, de azért valójában nem az. Mindenesetre megnyugodtam, mert legalább nem Celeron.
Azonban a gép dobozát tüzetesen szemügyre véve az egyik nagy fehér matricán az alábbi felirat volt: "2,8 GHz 256MB 80GB DOS", egy másikon pedig "3,0 GHz 512MB XPPro". Na most akkor hogy is van ez? Kollégám megtalálta a hivatalos IBM honlapon a Part Information lehetőséget ami a gyári szám beírása után kidobja a gépben található fő alkatrészek listáját. Eszerint a gépben eredetileg 2,8 GHz-es Celeron, 256 megabájt memória és 80 gigabájtos merevlemez volt, DOS járt hozzá és nem volt benne optikai meghajtó.
Ezek után a garancialevélen feltüntetett 16 szerviz közül egyet felhívtunk és a gyári szám egyeztetése után megerősítést kaptunk, hogy "papíron" valóban a lehető legalacsonyabb konfigurációjú gépet kaptuk, azaz ha a 3 éves garanciaidőn belül a processzor meghibásodik, akkor a szerviz csak 2,8 GHz-es Celeronra cseréli a mi 2,93 GHz-es Pentium 4-esünket, ha egyáltalán szóba áll velünk és nem hajt el azzal, hogy belepiszkáltunk gépbe, ami garanciavesztéssel jár.
Dühöm és csalódásom olyan mértékű volt, hogy további nyomozgatás helyett inkább gyorsan visszavitettem a gépeket oda ahol vettük és követeltem, hogy azonnal cseréljék ki olyanra, amivel nem lesz szerviz-összetűzésem és biztos működést kapok hosszú éveken át. Megköszöntem az újabb IBM konfigurációra vonatkozó ajánlást, de inkább nem kértem belőle, hanem kértem az eredeti ajánlat szerinti másodikat a sorban. Az azóta már átvett cseregépek is neves, külföldi gyártótól származnak, üzembe helyezésük egyszerű volt és azóta is megbízhatóan működnek.
Véleménye van?