Nagyképernyős televíziók: plazma vagy LCD?

[News.com, HWSW] Következő televíziója mindenkinek lapos változat lesz, ez ma már szinte tény, ahogyan az is, hogy 32 hüvelykes méret felett a plazmakijelzők több szempontból is kedvezőbb megoldást nyújthatnak az LCD-televízióknál. A DisplaySearch konferenciáján ma elhangzottak szerint ez a helyzet csupán lassan fog megváltozni, a két technológia közötti határvonal talán az év végéhez közeledve kezdhet el kissé elmosódottabbá válni.

Ár és méret

A televízióvásárlók általában két paraméter alapján döntenek: az ár és a képátló arányát vizsgálják. A nagy felbontású videoanyagok megjelenítésére képes -- HD Ready logóval ellátott -- kijelzőknél 32-37 hüvelykes méretig az LCD-televíziók egyértelműen árelőnyben vannak, mely sokkal vonzóbbá teszi őket a vásárlók számára, nyilvánvalóan gyengébb képminőségük ellenére is. E méret felett azonban a plazmatechnológia egyértelműen átveszi a vezetést: a 37 hüvelyk feletti LCD-kijelzők jóval drágábbak a hasonló méretű plazmakijelzőknél -- ez a különbség a folyadékkristályos kijelzők gyártási technológiájából adódik.

A gyártástechnológia folyamatos fejlesztésével, a még nagyobb méretű alapanyagot -- üvegszubsztrátumot -- előállító gyártósorok elkészültével azonban a nagyobb méretű LCD-panelek ára is folyamatosan csökkenhet, és elemzések szerint 2006 végére a két technológia közötti határvonal kissé feljebb húzódhat. A 30 hüvelykes, vagy ez alatti panelek ára hihetetlen mértékben csökkent az elmúlt évben -- lényegében megfeleződött --, melynek köszönhetően a hagyományos katódsugárcsöves televíziók folyamatosan kiszorulnak az üzletekből és a nappalikból is.

Jobb és rosszabb paraméterek

Nanotechnológia

Az Applied Nanotech hamarosan megkezdi a katódsugárcsöves és LCD-televíziók előnyeit egyesítő, jobb képminőséget kínáló kijelzői próbagyártását. Az új technológiára épített televíziók a sikeres teszt esetén már akár 2007-ben megjelenhetnek az üzletekben.

A nagyméretű, 40 hüvelyk feletti méretű lapostelevíziót vásárlók nem csak a plazmakijelzők jóval alacsonyabb árának örülhetnek, de kiélvezhetik a plazmatechnológia nagyságrenddel nagyobb kontrasztját -- mélyebb feketéjét -- és szélesebb látószögét is, utóbbinak egy nagyobb nappaliban fontos szerepe lehet. A jelenleg forgalmazott LCD-televíziók kontrasztaránya csupán 1:1000 körüli értékű -- ezt az értéket különféle trükkökkel próbálják feljebb tornászni a gyártók --, míg a plazmatelevíziók hasonló paramétere 1:4-5-10000-hez. Az LCD-panelek gyenge kontrasztja a folyamatos háttérvilágításból adódik, az egyes képpontokon átszűrődő fény rontja a kontrasztarányt, míg a plazmakijelzőknél az egyes képpontok saját maguk hozzák létre a megjelenítéshez szükséges fénymennyiséget.

Jelenleg a különösen nagy méretű plazmatelevíziók ára csupán fele a hasonló méretű LCD-televíziókéhoz képest, mely nagyobb súllyal esik latba a vásárlás során, mint az LCD-panelek kisebb tömege és valamivel kisebb fogyasztása. A plazmakijelzők nagyobb fogyasztása nagyobb hőtermelést is jelent azonban, mely általában zajosabb hűtéssel is jár, mely egy mozifilm megtekintése közben zavaró lehet. Mindkét technológiának vannak egyértelmű előnyei és hátrányai.

A plazmatechnológiát előnybe helyező vállalatok -- például a Panasonic -- egyelőre azonban nyugodtan ülhetnek babérjaikon, hiszen a különösen nagy képátlójú, 45 hüvelykes, vagy ennél is nagyobb televíziók esetében még jódarabig csak a plazmakijelző jöhet szóba, mint a tehetősebbek számára elérhető megoldás.