Hatvan éves az ENIAC, a világ első elektronikus számítógépe
 Az ENIAC 1946-ban |
A háború gyümölcse
Az ENIAC létrehozásának gondolata elsőként John Mauchly amerikai fizikaprofesszorban fogant meg 1943-ban, miután a Pennsylvania Egyetemen részt vett egy találkozón, ahol látott egy lövedék röppályákat számoló differenciálszámítót. Ezt követően hasított belé a gondolat, hogy mindez megoldható lehet elektronikus módon, sokkal gyorsabban is.
Az ENIAC-ot azonban nem volt elegendő megálmodni, azt a gyakorlatban meg is kellett valósítani. Még nem létezett számítástechnikai ipar, sem megszokott eljárások, gyártástechnológiák. Mauchly segítségére J. Presper Eckert sietett, aki a Pennsylvanián villamosmérnökként végzett. Eckert elérte, hogy az elektroncsövek a korábbi energiafelvétel negyedén is megbízhatóan működjenek. Közösen terjesztették be az ENIAC koncepcióját a hadsereghez, amely kapva kapott az alkalmon, hogy korábban nem látott matematikai teljesítményre tegyen szert.
Az adatokat és utasításokat lyukkártyán kezelő ENIAC végül 1946-ra, a második világháborút követően állt üzembe, és elsősorban ballisztikai számításokat végzett, közel 1500-szoros sebességen, mint más kalkulátorok, így egy 12 órás számítást fél perc alatt elvégzett. Általános célú számítógép révén azonban más feladatokat és képes volt ellátni, így éghajlati előrejelzésekkel, nukleáris kísérletekkel, szélcsatornás szimulációkkal kapcsolatos számításokat is futtattak rajta. Egy-egy program váltása hosszú órákat, és kapcsolók, relék százainak átállítását jelentette akkoriban.
Szikra
Bár nem az ENIAC volt a világ legelső számítógépe, mégis a számítástechnikai, informatikai ipar motorját beindító szikraként vonult be a történelembe. Sikere ráirányította a figyelmet a számítógépek fejlesztésének és építésének tudományára. Az akadémiai, állami pénzeket követően az üzleti tőke is megmozdult, Mauchly és Eckert megalapították a mai Unisys elődjét, majd az IBM és beszállt.
A Bell laborjában 1947-ben feltalálták a tranzisztort, ami a következő évtizedekben az integrált áramkörökhöz és a félvezetőipar kifejlődéséhez vezetett -- beindult a miniatürizáció. Az Intelnél Ted Hoff 1968-ban megalkotta az első mikroprocesszort, amiben minden szükséges funkció egy lapkára került integrálásra, majd az inteles Gordon Moore megfigyelése, miszerint másfél-kétévente megduplázódik az egy lapkára integrált tranziszotork száma, Moore-törvényeként az iparág fejlődésének egyik mércéjévé vált.
Ma világszerte 200 millió személyi számítógépet adnak el évente, 800 millió mobiltelefon mellett, amelyek egyenként sokszorosan nagyobb teljesítményűek, mint az ENIAC volt. A híres gép ötvenedik születésnapjára a Pennsylvania Egyetemen megtervezték és legyártották az ENIAC szilíciumlapkára integrált mását, ami jól érzékelteti az öt évtized elképesztő technológiai fejlődését: az 500 nanométeres technológiával készített chip 174 ezer tranzisztora 7,44 milliméter hosszú és 5,29 milliméter széles felületen foglatl helyet, azaz körömnyi helyen elfért.
Ha ugyanezt a chipet a ma alkalmazott legfejlettebb, 65 nanométeres csíkszélességgű gyártástechnológiával állítanánk elő, akkor hatvanszor lenne kisebb, azaz egyetlen körmünkre akár százszor is elférne a 30 tonnás ENIAC logikai mása. A modern processzorok ma százszor, vagy akár tízezerszer komplexebb architektúrával rendelkeznek, számítógépeink teljesítménye pedig összehasonlíthatlan kapacitásokkal rendelkezik az őshöz képest.