Elszabadult egy terminátor: itt a Sun UltraSPARC T1
A Sun Microsystems ma indította útjára legújabb szervercsaládját, amelyek egy különleges processzornak, a korábban Niagara kódnéven ismert UltraSPARC T1 chipnek adnak otthont. A Sun mérései szerint az új szerverek azokon a területeken, amelyekre kifejezetten tervezték őket, lesöpörnek minden konkurenciát, legyen szó Power5+, Itanium 2 vagy mezei x86-os rendszerekről.
Szépségből szörnyeteg
A T1 egy speciális tervezésű mikroprocesszor, amelyet webszerverek, levelezőrendszerek, kisebb adatbázisok vagy alkalmazásszerverek hatékony kiszolgálására alkottak meg a Sun mérnökei. A koncepció lényege a masszívan párhuzamos felépítés: a 90 nanométeres chip nem kevesebb, mint 8 magot tartalmaz, melyek egyenként 4 utasításszálat képesek kezelni időszeletelt stílusban. Így a Niagara 32 processzornak látszik a szoftverek felé.
A komplexitás és hőtermelés kordában tartása végett a Niagara egyszerű felépítésű, "keskeny" magokat tartalmaz. Egy-egy mag önmagában gyengébb, mint bármely más mai modern processzoré, ugyanakkor ez esetben sok lúd disznót győz: masszívan párhuzamos, nagy terhelésű tranzakció-kiszolgálás jellegű üzleti, hálózati feladatok során a sokmagos, többszálú felépítés rendkívül hatásosnak bizonyul. A chip 3 megabájt osztott másodszintű gyorsítótára mellett az integrált négycsatornás DDR2-533 memóriavezérlő által biztosított 25 gigabájt másodpercenkéti áteresztőképesség is megteszi jótékony hatását.
A Sun által publikált mérési eredmények alapján az egy szem Niagara chippel szerelt Sun Fire T2000 szerver 77 százalékkal nyújt magasabb webszerver-teljesítményt a SPECweb2005 teszt alatt, mint a két Power5 chippel, azaz négy maggal szerelt IBM p5 550 szerver. A Java alapú üzleti szerverfeladatok alatti képességeket összehasonlítani célzó SPECjbb2005 alatt ugyan már hátrányba kerül egy ilyen IBM konfigurációval szemben (86 százalékát hozza), ugyanakkor jóval olcsóbb és sokkal kevesebbet fogyaszt. Az architektúra szintén meglepően kimagaslóan teljesít például levelező szerverként is, ha elegendő memóriával van megpakolva: a tesztelt T2000 szerény 32 gigabájtnak adott otthont.
Kompromisszumok
A Niagara chip azonban komplex számításokban elbukik, hiszen nem csak az egyes magok gyengék, hanem az egész chipen mindössze egyetlen lebegőpontos egység található, amely képes nem egész számokkal is dolgozni. Ez gyakorlatilag résnyire szűkíti a felhasználási területeket, ugyanakkor ezek a rések hatalmasak, hiszen világszerte különféle web- és üzleti front-end kiszolgálók tízmilliói találhatóak. A Niagara így céleszköznek tekinthető, nem általános célú megoldásnak.
A 1,2 és 1 gigahertzes (T2000 vs. T1000) órajelen üzemelő T1 egyelőre nem képes több processzoros működésre. A megvalósítás hiányosságainak jó részét orvosolja majd a várhatóan 2006 végén vagy 2007-ben piacra kerülő Niagara II, amely már 65 nanométeres gyártástechnológiával készül, a pletykák szerint minden mag kap lebegőpontos végrehajtóegységet, képes lesz többprocesszoros környezetben is működni, és növelik a chipek integráltságát is, például hálózati vezérlővel, vagy kriptográfiai egységekkel.
A legfeljebb 72 wattot elemésztő chipből a Sun forgalmaz majd 4 illetve 6 engedélyezett maggal rendelkező példányokat is. A CNET News írása alapján ezek olyan 8-magos példányok, amelyek 2 vagy 4 hibás maggal rendelkeznek, így a kuka helyett csak egy leárazás vár rájuk. Az sem zárható ki azonban, hogy a jövőben a Sun kínál majd on-demand megoldást, ahol díjért cserébe aktiválhatóak az újabb magok. Jövőre érkezik a T1 blade szerverekbe is, visszafogott 1 gigahertzes órajelen.
Átformáló erő, vagy tévedés?
A T1-gyel szerelt Fire T1000 az olcsóbb, jellemzően x86-os volumenszerverekkel vagy az alsó kategóriás Power5+/Itanium gépekkel száll harcba a piacon, míg a lényegesen több redundanciát, a megbízhatóságot, rendelkezésre állást növelő elemet tartalmazó T2000 a komolyabb kiszolgálókkal is felveheti a harcot a korábban taglalt területeken.
A Niagara II megjelenésével ezek az alkalmazhatósági korlátok hirtelen kitágulnak. Ha a Niagara éles bevetéseken is, nem csak teszteken teljesít kimagaslóan, piac pedig befogadja az elképzelést, akkor komoly erővel kell számolni. A Sun Közel-Keletért és Észak-Afrikáért felelős ügyvezető igazgatója a bemutató alkalmából tartott konferencián elmondta, szerinte a T1 5 évvel megelőzi a vetélytársakat energia- és költséghatékonyság terén egyaránt.
Az ipar és a piac természetesen szkeptikus az akár lebutított céleszköznek is tekinthető Niagara teljesítményével, piaci kilátásaival kapcsolatban. A Sun reményei szerint azonban akár a rendkívül olcsó x86-os szerverekkel szemben is előrenyomulhatnak a Solaris 10 operációs rendszerrel megpakolt, versenyképesen árazott (3-30 ezer dollár) szerverek. Ha beváltja ígéreteit, akkor a Sun Fire T1000, nevéhez méltóan nehéz időket okozhat még az olcsó tömegszervereket forgalmazók számára is, mint amilyen a Dell.
Hogy a Sun hogyan akadályozza meg viszont, sikere esetén ne saját Opteron-gépeit vagy magasabb kategóriájú UltraSPARC IV+ rendszereit kannibalizálja, hanem az ellenfeleket fogyassza el a T1, még a jövő zenéje marad egyelőre.