DRM, szeretem -- a digitális jogkezelő rendszerek dicsérete
Pontos adataim bár nincsenek, de szerintem olvasóink, ahogyan az internetezők és számítógéphasználók többsége már megsértette valamilyen formában a szerzői jogokat -- akarva vagy akaratlanul, szoftverrel, zenével, filmmel vagy például könyv fénymásolásával.
Ahogyan én is. Emlékszem még, mikor körülbelül 12 évesen postai úton rendeltem meg játékot, amely még nagy, 5,25"-ös hajlékony lemezen érkezett. Ma már tudom, hogy 800 forintért nem eredeti szoftvert, hanem kalózmásolatot kaptam. Ezzel akkoriban gyakorlatilag senki nem volt tisztában. Azóta az általános szerzői jogi műveltség látványosan javult, talán főként a különféle lebukásokról, razziákról és érdekvédelmi szervezetek panaszkodásáról szóló híradásoknak köszönhetően.
Háború zajlik
Míg a szélesebb társadalomban a legfőbb mumus az APEH vagy a VPOP, addig a netes szubkultúrában az Artisjus, az ASVA vagy a BSA vívta ki a legnagyobb közutálatot. Ennek okaként a legtöbben valószínűleg nem is a szervezetek célkitűzéseit (jogtiszta tartalom, szoftver), hanem módszereiket jelölnék meg: biztosan sokan emlékeznek még a bilincses BSA-plakátokra és hirdetésekre, vagy ismerik az ASVA által kiküldött felszólító leveleket, hogy az Artisjus által kilobbizott "úgyislopsz" matricarendszer morális tarthatatlanságát már ne is feszegessük.
Nyugodtan kijelenthetjük, ma hadviselés, háború folyik az ipar és a felhasználók között, amelyben mindkét fél kölcsönösen a másikat tekinti mumusnak. Míg a zene-, film- és szoftveripar rettegve félti bevételeit a kalózkodástól, végeredményben maguktól az emberektől, addig világszerte tízmilliók tesznek magasról a törvényekre és szerzői jogokra kényelmük és pénztárcájuk érdekében. Majd a pánikszerű tartalomipari túlkapásokra hivatkozva az érintett potenciális fogyasztók "csakazértis" folytatják, sőt, fokozzák illegális tevékenységüket, amit az ipari lobbi saját maga igazolásaként értékel.
Van igény a legális tartalmakra
Itt lép képbe a technológia: felismerve a szélessávú internet fogyasztói szokásokat átformáló erejét, a kiadók olyan megoldásokat kezdtek kutatni, amelyekkel megnyugtató üzleti modellt tudnak létrehozni az újszerű terepen. Ma ezeket a technológiákat DRM-ként, azaz digitális jogkezelőkként (digital rights management) ismerjük. A DRM kínálta üzleti lehetőséget ezidáig a zeneipar tudta leglátványosabban kamatoztatni: a piacvezető Apple iTunes Music Store története során már több mint 500 millió dalt értékesített világszerte, az összes digitális zenei tartalomból származó forgalom pedig 790 millió dollárra rúgott -- csak az idei első hat hónapban.
Az online zeneszolgáltatások sikere rámutat, hogy hatalmas igény mutatkozik a kényelmesen elérhető és elfogadható áron kínált tartalmakra, még ha azok komoly technikai megkötésekkel is járnak. Az emberek nagy része hajlandónak mutatkozik számára ésszerűnek tűnő összeget áldozni, ha az általa kívánt film, zene, elektronikus könyv vagy más naprakész tartalom egyszerűen, néhány gombnyomással és lehetőleg villámgyorsan elérhető. Az iTunes és a többi feltörekvő online bolt a zenék beszerzésének sokkal kényelmesebb és gyorsabb módját kínálják, mint amit a kalózforrások a tömegek számára nyújtani képesek.
Magukat a fogyasztói, felhasználói jogokat védőként beállító szervezetek közül sokan a DRM-ben magát az ördögöt, az ipari óriások totális kontrolljának rémképét látják, amelyet bármi áron el kell kerülni. Az egyik ilyen az Electronic Frontier Foundation, ahol a beszédeiről elhíresült Cory Doctorow is tevénykedik. Doctorow egy tavaly nyári beszédében a Microsoft alkalmazottai előtt fejtette ki nézeteit, mely szerint a DRM-rendszerek károsak mindenki számára, beleértve a fogyasztókat, az alkotókat, és a vállalatokat is.
Lehetőség
Szerintem a DRM jó. Jó, mert lehetőség: lehetőség arra, hogy a jogtulajdonosok technikailag megtestesítsék jogaikat. Lehetőség, hogy akár termékről termékre, vagy a felhasználó alapján határozzák meg a felhasználási jogokat a használatba ágyazva -- nem feltétlenül csak szigorúakat, hanem a szokásosnál sokkal széleskörűbbet és szabadabbat.
Lehetőség a felhasználó számára, azaz számomra, hogy a törvények, jogszabályok és licencszövegek tömkelegének elolvasása nélkül használhassam azokat legálisan. Lehetőség arra, hogy a médiavállalatok megnyugodjanak e felől, és valóban a kor igényeinek megfelelő szolgáltatásokat indítsanak be végre. Lehetőség a kisebb kiadók vagy akár az egyéni szerzők számára is, hogy ne kelljen érdekképviseleti szervezetekbe tömörülve elveszniük a médiaóriások lobbitevékenysége mögött.
Ez persze ma még utópia. Sem a jogi, sem a DRM-technológia vagy a fizetési és üzleti keretek nem készek még arra, hogy a mai technikai színvonalnak valóban megfelelő szolgáltatásokat lássunk. És kétséges, hogy utol fogják-e valaha is érni ezek a "megoldások" a kor szokásait, például képesek lesznek-e a vállalatok befogadni a podcastingot vagy a szuperdisztribúciót, azaz a fájlcserélés legális, és a vásárlással azonnal egybeköthető formáit? Mikor hallgathatok és vehetek majd meg a mobilom segítségével két kattintással egy olyan zenét, amelyet egy online rádióban hallottam -- természetesen a mobilomon? Elszigetelt példák erre is mutatkoznak már, tehát bizakodhatunk.
Nem állítom, hogy a DRM minden formája jó. Vannak túlkapások, amelyek vagy a vállalatok irracionális és kontraproduktív üldözési mániájának eredményei, vagy egyszerűen a technológia primitívségéből fakadnak. Előbbire példa a nemrég kipattant Sony-botrány, utóbbira pedig például a Doctorow által példaként felhozott Macrovison másolásvédelem, amely semmilyen másolatot nem enged készíteni a videokazettákról és DVD-kről, még törvényeset sem. Azt sem gondolom, hogy a kalózkodás, szerzői jogok és törvények tagadása vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyása el fog tűnni.
De ahogyan a DRM-technológiák fejlődnek, és a felhasználók valamint az emberek egyre inkább kitanulják a lehetőségeket és igényeket, úgy optimistán számíthatunk kifinomult megoldásokra, amelyek végül a szolgáltatások fejlődését segítik elő -- ha más nem, majd a piaci verseny kikényszeríti ezeket. A DRM egy eszköz, a DRM (lehet) jó.
Véleménye van?