Hogyan fejlesztünk 10 év múlva?
A továbbfejlesztett fordítóprogramok és a buszrendszerek fejlesztése lesznek azok a kulcsfontosságú területek, melyek a következő évek mikroprocesszor-architektúráinak sikeréhez vezethetnek - véli Cary Ussery, az Improv Systems elnöke. Cége és a Philips közösen fejlesztenek multiprocesszoros architektúrákat.
A compilerek technológiája lesz a jövő évtized technológiája, míg a szintézis az elmúlt évtizedé volt - hangzott el az Embedded Processor Forum rendezvényen.
Ussery felfedett néhány részletet a PSA-32-STD5-ről, mely az Improv konfigurálható, Jazz 32 bites feldolgozóegységeire alapuló VLIW architektúrájának a Philips Semiconductor által fejlesztett ötprocesszoros megvalósítása. A Jazz maximálisan 240 bites utasításokat ismer, három ALU egységgel, egy szorzóval, egy shiftelő egységgel és egy számlálóval rendelkezik, melyek mindegyike minden órajel-ciklus alatt elérhető. Az utasítások tömöríthetők is.
A Philips 0.2 mikronos technológiával készíti a chipeket. Mivel a Jazz processzor konfigurálható, felhasználásával heterogén többprocesszoros megvalósítások is lehetségesek. A hasonló rendszerek számára a nagy kihívást az utasítások és az adatok átvitelének optimalizálása, és az adatfüggőségek feloldása jelenti. Ha ezek a feladatok gyengén kerülnek megoldásra, az építőelemek idejük nagy részét várakozással töltik, más erőforrásokra várakozva.
Az Improv rendszereiben a kommunikáció nem közös buszrendszeren folyik. A cég filizófiája szerint nagysebességű, pont-pont kapcsolatokat kel biztosítani az elemek között. Az Improv kétkapus memóriákat helyezett el a Jazz processzorok között - bár ez a megoldás több vezetékelést is igényel. A Jazz platform alapvetően adatfolyam-orientált rendszerekhez alkalmazható, például multimédiás adatfolyamok vagy hálózati adattömegek feldolgozásához.
A cég bevallása szerint rendszerükben az elemek 75 százalékos kihasználtságát tudták elérni, míg az egyes alkalmazásokra specializált, más rendszereknél ez az adat 10 százalék körül mozog.
A dolog mindenesetre érdekes gondolatokat ébreszt. Lehet, hogy a mobil eszközök terjedésével és az egyre nehézkesebbé váló órajelnövelő fejlesztések megadakásával újra előtérbe kerülnek a hatékony programozási módszerek? Lehet, hogy a hatalmasra hízó, hatalmas objektumokat felsorakoztató programok és fejlesztői eszközök átadják a helyüket valami más filozófiának, mely a gyorsaságot és az erőforrások hatékony kihasználását célozza?
A compilerek technológiája lesz a jövő évtized technológiája, míg a szintézis az elmúlt évtizedé volt - hangzott el az Embedded Processor Forum rendezvényen.
Ussery felfedett néhány részletet a PSA-32-STD5-ről, mely az Improv konfigurálható, Jazz 32 bites feldolgozóegységeire alapuló VLIW architektúrájának a Philips Semiconductor által fejlesztett ötprocesszoros megvalósítása. A Jazz maximálisan 240 bites utasításokat ismer, három ALU egységgel, egy szorzóval, egy shiftelő egységgel és egy számlálóval rendelkezik, melyek mindegyike minden órajel-ciklus alatt elérhető. Az utasítások tömöríthetők is.
A Philips 0.2 mikronos technológiával készíti a chipeket. Mivel a Jazz processzor konfigurálható, felhasználásával heterogén többprocesszoros megvalósítások is lehetségesek. A hasonló rendszerek számára a nagy kihívást az utasítások és az adatok átvitelének optimalizálása, és az adatfüggőségek feloldása jelenti. Ha ezek a feladatok gyengén kerülnek megoldásra, az építőelemek idejük nagy részét várakozással töltik, más erőforrásokra várakozva.
Az Improv rendszereiben a kommunikáció nem közös buszrendszeren folyik. A cég filizófiája szerint nagysebességű, pont-pont kapcsolatokat kel biztosítani az elemek között. Az Improv kétkapus memóriákat helyezett el a Jazz processzorok között - bár ez a megoldás több vezetékelést is igényel. A Jazz platform alapvetően adatfolyam-orientált rendszerekhez alkalmazható, például multimédiás adatfolyamok vagy hálózati adattömegek feldolgozásához.
A cég bevallása szerint rendszerükben az elemek 75 százalékos kihasználtságát tudták elérni, míg az egyes alkalmazásokra specializált, más rendszereknél ez az adat 10 százalék körül mozog.
A dolog mindenesetre érdekes gondolatokat ébreszt. Lehet, hogy a mobil eszközök terjedésével és az egyre nehézkesebbé váló órajelnövelő fejlesztések megadakásával újra előtérbe kerülnek a hatékony programozási módszerek? Lehet, hogy a hatalmasra hízó, hatalmas objektumokat felsorakoztató programok és fejlesztői eszközök átadják a helyüket valami más filozófiának, mely a gyorsaságot és az erőforrások hatékony kihasználását célozza?