Tíz éves az MP3
Két és fél óra híján pontosan 10 évvel ezelőtt került pont egy igen égető probléma végére: a német Fraunhofer IIS Intézet munkatársai ekkor szembesülhettek azzal a ténnyel, hogy a 40 munkatárs szavazásán az MP3 betűhármas nyert, és .mp3 kiterjesztést kapnak az akkor már hét éve fejlesztett ISO-MPEG Audio Layer 3 audiokódolással tömörített állományok.
A Fraunhofer Intézet a később MP3-ként megismert tömörítési algoritmus fejlesztését még 1987-ben, az EUREKA projekt részeként kezdte meg, mely a Digitális Audiosugárzás (DAB) szabvány részére keresett megfelelő technológiákat. Az Erlangeni Egyetem egyik professzorával közösen sikerült egy olyan erőteljes, jóideig utánozhatatlan tömörítési eljárást kidolgozniuk, mely egy nagyságrenddel csökkentette az audioállományok átviteléhez szükséges sávszélességet, illetve az általuk elfoglalt helyet.
Amint azt ma már mindenki tudja, az MP3 tömörítéssel körülbelül 10-12-szeres tömörítés érhető el, a CD-lemezek 640 megabájtos anyaga körülbelül 64 megabájtnyi helyre sűríthető a veszteséges, az emberi fül tehetetlenségét kihasználó algoritmus használatával. Bár a tömörítés megszabadul a "feleslegesen" tárolt digitális adatok nagy részétől, a dekódolt zene mégis közel azonos minőségben szólal meg egy átlagos fül számára.
Majdnem lemondtak róla
A Fraunhofer Intézet munkatársai hosszú éveken át dolgoztak a tömörítési algoritmus elkészítésén, melyben az egyetem professzora, Dieter Seitzer is részt vett. Seitzer eredetileg azt tűzte ki célul, hogy a zenéket akár a normál telefonvonalakon keresztül is továbbítani lehessen. A Fraunhofer kutatását az azóta az "MP3 atyjaként" ismert Karlheinz Brandenburg vezette. Brandenburg matematikára és elektronikára specializálódott és a zenei tömörítéseken dolgozott már 1977 óta, így jelentős tapasztalatokra tett szert.
Brandenburg egy régebbi interjúban elárulta, hogy az MP3 fejlesztése hosszú évek kemény munkája ellenére is hajszál híján kudarcba fulladt. 1991-ben, több módosítást követően a tömörítő algoritmus egyszerűen nem akart működni, értékelhetetlen eredményt produkált. A fejlesztők majdnem kukába dobták az egész projektet, míg végül két nappal az első MP3 algoritmus benyújtása előtt találtak egy hibát a fordítóban, melynek kijavítása után a kodek végre életre kelt.
Szabadalmak és jogdíjak
A Fraunhofer elsőként 1989. áprilisában nyújtott be szabadalmat az MP3-mal -- illetve akkor még az ISO-MPEG Audio Layer 3 tömörítéssel -- kapcsolatosan a Németországi Szabadalmi Hivatalhoz. A formátumot 1992-ben integrálták az MPEG-1 szabványba, melyet 1993-ban publikáltak. 1994-ben megszületett az azóta is sikeresen alkalmazott MPEG-2 szabvány, melynek specifikációját 1995-ben ismerhettük meg. A Fraunhofer semmit sem bízott a véletlenre: a német vállalat 1995. január 26-án az Egyesült Államokban is szabadalmaztatta a tömörítési eljárást. Az ISO-MPEG Audio Layer 3 végül 1995. július 14.-én, pontosan 12:29 perckor kapta meg végleges nevét és az .mp3 kiterjesztést.
A tömörítési eljárás előnyeit természetesen rögtön felismerték, így a 90-es évek végén számos független fejlesztő készítette el az ISO források alapján készült, saját tömörítő-dekódoló algoritmusát. A Fraunhofer -- élve szabadalmi jogaival -- 1998 szeptemberében felszólította ezeket a fejlesztőket, hogy amennyiben az MP3 formátumot használni szeretnék a továbbiakban, vásároljanak licencet az intézettől, illetve az akkor már azokat birtokló Thomsontól.
Az úttörők (1987): Harald Popp, Stefan Krägeloh, Hartmut Schott, Bernhard Grill,
Heinz Gerhäuser, Ernst Eberlein, Karlheinz Brandenburg és Thomas Sporer
Winamp, mint kulcs
Az 1990-es évek elején a Frauenhofer elkészítette az első, teljesen hasznavehetetlen, behemót MP3-lejátszót -- az intézet munkatársainak nem sikerült igazán jól működő megoldást találni. Az áttörést 1997-ben az Advanced Multimedia Products fejlesztője, Tomislav Uzelac érte el, aki az AMP MP3-motorral egy igazán jól használható, már akkori gépeken is megfelelő teljesítménnyel futó dekódert készített el. Az AMP-ot két, azóta fogalommá vált egyetemi hallgató, Justin Frankel és Dmitry Boldyrev portolta Windows operációs rendszer alá, így született meg a WinAMP.
A Winamp kezdetben fizetős volt, a regisztrációért csupán 20 dollárt kellett fizetni -- ez volt az első interneten keresztül megvásárolt alkalmazásom --, majd a program 1998-ban teljesen ingyenessé vált és szinte kötelező kelléke lett minden egyes otthoni számítógépnek.
Sikertörténet
Az MP3 formátum 1999-ben tört utat elsőként a zeneiparba: a Sub Pop független kiadó, mint az online disztribúció első úttörője ekkor tette elérhetővé egyes dalait MP3 formátumban. A MP3 széleskörű terjedését azonban nem az ilyen kezdeményezések, hanem az állománycserélő hálózatok, például a Kazaa és a Napster megjelenése alapozta meg. A pár megabájtos méretűre zsugorított, mégis jó minőségű zeneállományokat még modemes eléréssel is elviselhető idő alatt lehetett letölteni, de a nagyobb sebességű egyetemi hálózatok még ennél is jobb táptalajt biztosítottak a nem éppen jogszerűen másolt anyagok csereberéjének.
A zeneipar gyorsan, ámbár kissé későn eszmélt: perek segítségével leállította az ilyen hálózatok többségét. Az MP3 azonban már kellően elterjedt volt ahhoz, hogy végül az ipar más területein is igényt keltve világhódító útjára indulhasson. Az 1999-es években megjelentek az első hordozható CD-s lejátszók, melyek képesek voltak az MP3 tömörítésű, CD-re írt dalok megszólaltatására is, majd ezt követően lassan minden szórakoztatóelektronikai eszközbe beépült a formátum kezelése. Meglepő módon elsőként az egyre olcsóbbá váló DVD-lejátszók bővültek ilyen képességgel, majd ezt követően a gyártók már más készülékeket, például mini-HIFI tornyokat is elláttak MP3-lejátszással. Ma már a mobiltelefonok és az autórádiók többsége is támogatja az MP3 formátumot.
A lejátszók számának ugrásszerű bővülésével az "internetes" zeneipar is rákapott az MP3 ízére. Számos webes áruház nyílt, melyek legálisan nyújtottak ingyenes, illetve megvásárolható MP3-dalokat azoknak, akik jogszerűen akartak tömörített zenéhez jutni. A korábban illegális tevékenységhez támogatást nyújtó Napster is online zenebolttá alakult át.
Trónkövetelők
Az MP3 sikereire számos vállalat tekintett irigyen: többek között a Microsoft is kifejlesztette rivális formátumát, a Windows Media Audio (WMA) formátumot. Az MP3-at szorongatja az AAC (Advanced Audio Coding) és a nyílt forrású Ogg Vorbis kodek is, hogy csak a legismertebbeket említsem. Bár ezek a formátumok még kisebb méretet, illetve jobb hangminőséget ígérnek, az MP3 sziklaszilárdan tartja magát: a ma már igen széleskörű támogatással jóideig egyetlen vetélytárs sem vetélkedhet.
Az MP3 fejlesztői sem ülnek ugyanakkor babérjaikon: az AAC formátumra válaszul elsőként az MP3 Pro kiterjesztés érkezett meg, mely elsősorban az alacsony bitrátán tapasztalható minőséget növeli úgy, hogy az ezzel készített állományok visszamenőleg is kompatibilisek a korábban piacra dobott lejátszókkal. Nemrég mutatkozott be a többcsatornás hangzás létrehozására is képes MP3 Surround formátum, illetve hamarosan digitális jogkezelő technológiával is kibővül a technológia, mely az interneten keresztül terjesztett állományok másolásvédelmét hivatott ellátni, illetve a zeneipar végső aggodalmait is eloszlathatja.
A történet egyértelműen folytatódik: előrejelzések szerint 2006-ban csupán hordozható MP3-lejátszókból legalább 80 millió darab értékesítésére számítanak világszerte.