Negyven éve született Moore törvénye
 Gordon Moore |
Gordon Moore 1965-ben még a világ akkori legnagyobb félvezetőgyártójánál, a Fairchild Semiconductornál dolgozott. Az 1960-as években a félvezetők még igen drága játékszernek számítottak, a Fairchild legnagyobb megrendelője az amerikai hadsereg volt. Javában tombolt a hidegháború és a katonaságnak semmi sem volt drága. Moore cikkére csak kevesen figyeltek fel, az újság szerkesztői sem tulajdonítottak neki különösen nagy jelentőséget, legalábbis erre utalhat, hogy az írás a lap 114. oldalán jelent meg.
Maga se hitte?
Talán még maga Gordon Moore se hitte, hogy a cikke nagy jelentőségű lenne, az azóta már megszűnt Electronics Magazine szóban forgó száma ugyanis nincs meg a gyűjteményében. Az igazság az, hogy kölcsönadta valakinek és azóta sem kapta vissza. Az Intel most 10 ezer dollár jutalmat fizet annak, aki átad egy eredeti példányt, a felhívás közzététele után az amerikai könyvtárak hét lakat alá helyezték saját újságjaikat.
A cikkben leírt feltevést először senki sem hívta Moore törvényének, legfőképp maga a szerző nem. Moore egyik barátja, a Kaliforniai Műszaki Egyetemen fizikát tanító Carver Mead professzor találta ki a "Moore törvénye" nevet, amelyet aztán a sajtó felkapott. Gordon Moore később, 1975-ben némileg módosította a törvényt és azt állította, hogy a chipekre szerelhető alkatrészek száma 18 helyett 18-24 havonta kétszereződik meg.
Gordon Moore, Bob Noyce és Andy Grove 1968-ban hívták életre az Intelt, amely az eltelt idő alatt a világ legnagyobb félvezetőgyártójává vált. Az Intel (marketing-) tevékenységét teljesen áthatja a Moore-törvény, noha egyértelmű, hogy az sem eredeti, sem módosított formájában nem igaz már, egyes vélemények szerint soha nem is volt az. A -- részben az Intel marketingje által -- mítikus magasságokba Moore törvénye mindazonáltal hozzávetőleg jó iránymutató az informatikai teljesítményét tekintve. Az eltelt évek során Moore törvényét számtalanféleképp (félre-) értelmezték, a számítógépek sebessége, vagy akár az adattárolási kapacitásuk kapcsán is felmerült a törvény érvényessége.
Nem ő volt az első látnok
Moore azonban nem csak saját kútfőjéből merített, amikor 1965-ös cikkében az alkatrészek számának exponenciális növekedéséről írt. 1959-ben, a félvezetőgyártás hajnalán Douglas Engelbart számítógéptudós már megfigyelte és publikálta az integrált áramkörökre építhető alkatrészek számának bővülését. Gordon Moore 1960-ban hallhatta is e teóriát, amikor részt vett Engelbart egyik előadásán. Engelbart egyébként számos, a számítástechnikával kapcsolatos találmányáról -- mechanikus egér, bittérképes megjelenítés, ablakok, hypertext -- ismert, igazi vizionárius, Moore ezzel szemben ízig-vérig mérnök.
Gordon Moore saját bevallása szerint 1965-ben előre látta, hogy az integrált áramkörök bonyolultságának növekedése szükségszerűen magával hozza azt az időszakot, amikor a chipek olyan olcsón gyárthatók, hogy akár minden háztartásba juthat egy számítógép. Ma már tudjuk, hogy akár több is.
Mit hoz a jövő?
Az utóbbi időben sokat hallani arról, hogy Moore törvénye előbb-utóbb érvényét veszti, azonban ha hihetünk a chipgyártóktól származó híreknek, ez inkább utóbb, mint előbb következik be. Az újabb és újabb félvezetőgyártási technológiák lehetővé teszik a gyártók számára az alkatrészek további kicsinyítését, amely által adott területen egyre több tranzisztor helyezhető el. Az Intel már a 65 nanométeres csíkszélességű gyártástechnológia bevezetésével van elfoglalva és a vállalat laboratóriumaiban javában zajlik a következő generációs eljárások kikísérletezése. Egyes vélekedések szerint Moore törvénye még 20 évig életben maradhat.