A Wall Street-en javult a chip-gyártó cégek megítélése - emögött jórészt a fokozódó hiányjelenségek következményei állnak ...
Természetesen a változatlanul erős PC eladások és a kábel nélküli ill. hálózati eszközök + tenyérszámítógépek iránti nagy kereslet is segít a pozitívabb vélemény kialakításához: itthon nehéz is lehetne elfeledni azt, hogy alapvetően keresleti piacon milyen pozícióban vannak a gyártók.
Az utóbbi hetekben már gyakran írtunk ezekről a gondokról (pl. DRAM): úgy tűnik, hogy a jelenség kezd akuttá válni - és mivel az ilyen gyárak megépítése kemény dollár milliárdokba kerül, ezért - a piaci kapitalizmus lényegének megfelelően csak egy bizonyos nagyságú túlkeresletre van 'kalibrálva' a rendszer, a kereslet hirtelen és drasztikus erősségű változására nem.
Ebből a szempontból ill. ilyen helyzetekben a piac, a tőzsde és a szabadversenyes kapitalizmus egyéb csatolt részei bizony közgazdasági szempontból csak egy, az optimális szintnél alacsonyabb eredményt hoz csak. A gond az utóbbi egy-két évtizedben felgyorsult technológiai fejlődéssel éppen az, hogy a (polgári) közgazdászok által oly' nagyon kedvelt egyensúlyi ('equilibrium') állapotot folyton meghaladja a kor ill. csak nagyon rövid ideig van a szó klasszikus értelmében vett egyensúly.
Egy példával megvilágítva a dolgot: sajnos a jelenleg használt közgazdaságtani modellek nem képesek túlmutatni azon az állapoton, amely olyan minőségi változást hoz egy rendszer működésében, mint pl. amikor az elvetett virág vetőmagból különböző, lényegesen eltérő fázisokon keresztül végül virág lesz. Azaz: ha az idők végtelenségig csak az elvetett virágmag állapot lenne, azt előbb-utóbb tökéletesen le tudnák írni a jelenleg használt modellek. Azt is jól le tudnák írni, hogy milyenek a további lényeges fázisok - önmagukban.
A gond csak az, hogy a másik oldalon pedig éppen a minőségi átmenet folyamatának pontos leírására szinte definíciószerűen képtelenek ugyanezen modellek (még az ún. dinamikus változataik is), mivel éppen a ceteris paribus elve alapján azok (lényegében teljes) változatlanságát feltételezik. Így e modellek nem képesek arra, hogy a hirtelen, mondhatni forradalmi változásokat jól integrálják: márpedig most (sajnos vagy nem sajnos) éppen ilyen időket élünk ...
Az ilyen idők alapvető paradigma váltást tesznek szükségessé, a lehetséges megoldás egyik útjával kapcsolatban ld. a képen látható Michael E. Porter 1990 óta immár 11. kiadását megért könyvét, a The Competitive Advantage of Nations-t (A nemzetek versenyelőnye) - amelyet immár 12 nyelvre fordítottak le, sajnos magyarra tudommal még nem ...
Visszatérve az amerikai tőzsdéhez: jó hír az, hogy egyre több jel mutat arra, hogy még sincs túlfűtött állapotban az amerikai gazdaság, így az is elképzelhető, hogy az eredetileg max. fél százalékpontos kamatlábemelés a FED (az amerikai központi bank) részéről elmarad ill. max negyed százalékpontos emelés lesz - ez pedig természetesen pozitív hatással lehet a részvényárfolyamok alakulására is.
Az viszont mindenképpen biztos, hogy míg korábban a személyi számítógép piac volt a félvezető-ipar motora - most viszont egyre inkább átveszik ezt a szerepet a jóval nagyobb tömegben értékesített(endő) fogyasztói elektronikai termékek.
Az utóbbi hetekben már gyakran írtunk ezekről a gondokról (pl. DRAM): úgy tűnik, hogy a jelenség kezd akuttá válni - és mivel az ilyen gyárak megépítése kemény dollár milliárdokba kerül, ezért - a piaci kapitalizmus lényegének megfelelően csak egy bizonyos nagyságú túlkeresletre van 'kalibrálva' a rendszer, a kereslet hirtelen és drasztikus erősségű változására nem.
Ebből a szempontból ill. ilyen helyzetekben a piac, a tőzsde és a szabadversenyes kapitalizmus egyéb csatolt részei bizony közgazdasági szempontból csak egy, az optimális szintnél alacsonyabb eredményt hoz csak. A gond az utóbbi egy-két évtizedben felgyorsult technológiai fejlődéssel éppen az, hogy a (polgári) közgazdászok által oly' nagyon kedvelt egyensúlyi ('equilibrium') állapotot folyton meghaladja a kor ill. csak nagyon rövid ideig van a szó klasszikus értelmében vett egyensúly.
Egy példával megvilágítva a dolgot: sajnos a jelenleg használt közgazdaságtani modellek nem képesek túlmutatni azon az állapoton, amely olyan minőségi változást hoz egy rendszer működésében, mint pl. amikor az elvetett virág vetőmagból különböző, lényegesen eltérő fázisokon keresztül végül virág lesz. Azaz: ha az idők végtelenségig csak az elvetett virágmag állapot lenne, azt előbb-utóbb tökéletesen le tudnák írni a jelenleg használt modellek. Azt is jól le tudnák írni, hogy milyenek a további lényeges fázisok - önmagukban. A gond csak az, hogy a másik oldalon pedig éppen a minőségi átmenet folyamatának pontos leírására szinte definíciószerűen képtelenek ugyanezen modellek (még az ún. dinamikus változataik is), mivel éppen a ceteris paribus elve alapján azok (lényegében teljes) változatlanságát feltételezik. Így e modellek nem képesek arra, hogy a hirtelen, mondhatni forradalmi változásokat jól integrálják: márpedig most (sajnos vagy nem sajnos) éppen ilyen időket élünk ...
Az ilyen idők alapvető paradigma váltást tesznek szükségessé, a lehetséges megoldás egyik útjával kapcsolatban ld. a képen látható Michael E. Porter 1990 óta immár 11. kiadását megért könyvét, a The Competitive Advantage of Nations-t (A nemzetek versenyelőnye) - amelyet immár 12 nyelvre fordítottak le, sajnos magyarra tudommal még nem ... Visszatérve az amerikai tőzsdéhez: jó hír az, hogy egyre több jel mutat arra, hogy még sincs túlfűtött állapotban az amerikai gazdaság, így az is elképzelhető, hogy az eredetileg max. fél százalékpontos kamatlábemelés a FED (az amerikai központi bank) részéről elmarad ill. max negyed százalékpontos emelés lesz - ez pedig természetesen pozitív hatással lehet a részvényárfolyamok alakulására is.
Az viszont mindenképpen biztos, hogy míg korábban a személyi számítógép piac volt a félvezető-ipar motora - most viszont egyre inkább átveszik ezt a szerepet a jóval nagyobb tömegben értékesített(endő) fogyasztói elektronikai termékek.