Drága a szélessáv vidéken
Jóval drágább az ADSL-hozzáférés azokon a területeken, ahol nem a Matáv az alaphálózati szolgáltató. Míg a volt országos monopolszolgáltató akciói egymást érik, a kisebb szolgáltatók ügyfelei néha csak a listaárból választhatnak, esetleg valamilyen ajándékkal kell beérniük díjkedvezmény, vagy a belépési díj elengedése helyett. A legkisebb területtel bíró Monortel egyik leendő ügyfele megelégelte a dolgot, és felhívta a Gazdasági Versenyhivatal figyelmét a jelenségre.
Monopolhelyzet, drágaság
A távközlési piac 12 százalékát birtokló az "öt százalékos" Hungarotel (HTCC), és a 2-2 százalék felett diszponáló Emitel és Monortel ADSL-árai jóval a Matáv -- illetve viszonteladói -- felett vannak. Jellemző, hogy minél kisebb részesedése van egy-egy szolgáltatónak, annál drágábban adja a népszerű szélessávú hozzáférést.
A 384/64-es csomagok közül jelenleg a Monortelé a legdrágább: áfával együtt havonta 13 500, a belépési díj pedig 25 000 forint -- igaz, ez utóbbi most egy akció keretében 2000 vagy 0 forint is lehet. A 768/256-os csomagok közül a Hungarotel előfizetőinek kell legmélyebben a zsebükbe nyúlniuk: közel ötvenezer forintos belépési és havi 41 200 forintos havidíjat kell leperkálni a szélessávú netért.
Feltűnő, hogy az Invitel kivételével egyik szolgáltatónak sincs a saját területén viszonteladó partnere. Míg a Matáv 16 viszonteladó internetszolgáltatóval kötött szerződést, az Invitel csak kettővel, a többi hálózattulajdonos azonban egymaga adja a telefonvonalat és az ADSL-t is -- gyakorlatilag semmilyen versenyhelyzet nem kényszeríti őket mérsékeltebb árak kialakítására.
A méretgazdaságosság a lényeg
A Monortel egyik leendő ADSL-előfizetője megelégelve, hogy a néhány kilométerre lakó budapesti ADSL-ezőkhöz képest akár ötven százalékkal is többet fizethet, panaszával a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) fordult. A panaszost nem csak az zavarja, hogy a Monortel által lefedett 29-es körzetben drága az ADSL, hanem az is, hogy nincs alternatíva: egyetlen más ADSL-t nyújtó internetszolgáltató sem tudott megkapaszkodni a körzetben, így ha tetszik, ha nem, a választás csak az ország egyik legdrágább szolgáltatójára eshet.
Az esetnek szentelt weboldal tanúsága szerint a Monortel nem is erőltette, hogy saját területét megnyissa a konkurencia előtt: az Axeleronak például csak idén májusban küldött először nagykereskedelmi ajánlatot, holott a Matáv-érdekeltségű szolgáltató ezt megelőzően már kért tőle szerződés-tervezetet. A panaszos azt vélelmezi, hogy a Monortel szándékosan srófolta magasra a nagykereskedelmi ajánlatok árát, hogy elriassza a konkurens szolgáltatókat. Az Axeleronál például -- egy, a honlapon idézett levelük tanúsága szerint -- az az üzletpolitika, hogy az országban egységes áron kínálják az ADSL-csomagokat, azokon a területeken tehát, ahol nem tudják a megszokott árakat kínálni, nem lépnek színre.
Szűcs László, a Monortel anyavállalatának -- a UPC-nek -- a sajtószóvivője lapunk kérdésére elmondta: mivel a Monortel szolgáltatási területe a legkisebb az országban, így jóval magasabbak a fajlagos költségek. Tény, hogy míg például a Matáv évek során előbb a nagyvárosokat fedte le ADSL-lel, és még csak most tart a kistelepülési ADSL programjánál, a Monortel a körzet mind a 43 helységébe elvitte az ADSL-t, a lefedettség pedig 98 százalékos.
Ugyanakkor -- s ez szerepel a versenyhivatalhoz beküldött levél érvei közt is -- egy, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium által kiírt hálózatfejlesztési támogatás révén közel 75 millió forintos állami támogatást kap a szolgáltató a kiemelkedő ADSL lefedettséghez. Sem az előfizetői létszám bővülése, sem a támogatás elnyerése nem változtatott azonban a szolgáltató tarifáin: Szűcs lapunk kérdésére elismerte, hogy a 2002-es indulás óta az ADSL listaár nem változott, csak akcióik voltak.
A versenyhivatal szerint rendben van
A GVH első körben a beadványt elutasította, a négy oldalas indoklás egyrészt jogértelmezési okfejtéseket tartalmaz, másfelől emlékeztet: a Monortel versenytársainál később indította ADSL-szolgáltatását, így a befektetés még más megtérülési szakaszban van, mint például a Matávnál, ezért a két tarifa nem hasonlítható össze. A versenyhivatal határozatában szerepel a Monortelhez hasonló érvelés is, miszerint a szolgáltató szempontjai közt a méretgazdaságosságnak is érvényesülnie kell. A bejelentő jogorvoslattal élt az elutasítással szemben, ám ennek elfogadásáról még nem döntött a versenyhivatal.
Ugyanakkor azt a tényt, hogy a távközlési liberalizáció kezdetén a 29-es -- vagy bármely más, kisebb -- körzetben létrejöhetett egy egykörzetes telefontársaság, és emiatt ott később többe került a beruházás, magasabbak az árak, mégsem a fogyasztóknak kellene megfizetniük.