Játékterápia, avagy ha az emberek hangyák lennének

Számos pszichiáter és pszichológus, ám még több kevésbé kompetens újságíró foglalkozott már azzal a zavarba ejtő kérdéssel, hogy vajon milyen hatást gyakorolnak a személyiség fejlődésére az agresszivitással teli számítógépes játékok. Természetesen nekünk nem tisztünk újabb inkompetens vélemények megfogalmazása, ezért csupán a száraz tényeket mondjuk el: az agresszív játékok rendkívül népszerűek és ennek megfelelően igen nagy számban kerülnek piacra. Rejtegetnivaló tény továbbá, hogy többnyire igen jó mulatság lehet egynéhány véres virtuális pillanat.

Ha én hangya lennék...

Ez utóbbi megállapítás helyességében bízva ajánljuk olvasóink figyelmébe az AntCity című internetes játékot.

Az AntCity története valójában sallang, amely egy kellemes délutáni (virtuális) öldöklés apropójául szolgál: ellopták a világ legnagyobb nagyítóját, és félő, egy sötét lelkű szörnyeteg kezébe kerül a halálos fegyver. Így is történik, hiszen mi kapjuk meg a gigantikus nagyító feletti irányítást, mellyel a város utcái felett pásztázva figyelhetjük a hangyányi embereket. És természetesen nemcsak figyelhetjük, hanem -- mint gyerekkorunkban a bogarakat -- a napsugár fókuszálásával meg is pörkölhetjük őket, valamint az utcán tébláboló járműveket.

Beteg ötlet? Lehet, de rövid időre kétségkívül remek szórakozás.