Az AMD stratégiai vezérelve: tanítani, tanítani, tanítani

Az utóbbi időben reflektorfénybe került az AMD új processzorjelölési és egyben marketingstratégiája. Mint ismert, a cég -- noha hivatalosan még nem jelentette be -- úgy döntött, hogy október 9-én debütáló Palomino magos asztali processzorait, az 5x86-os és Pentium CPU-k korszakában dívó PR (Pentium Rating) analógiájára, nem a valós órajel feltüntetésével, hanem a magasabb órajelen futó Intel Pentium 4 processzorokhoz viszonyított sebességük alapján jelöli majd. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok szerint az AMD -- némileg következetlenül, ámde konzekvensen a nem szakértő felhasználó vásárlási szokásait szem előtt tartva -- 150-250 MHz-nyi működési frekvenciabeli különbséget lát saját és konkurense azonos teljesítményű processzorai között.

S noha több tekintetben vitatható e stratégia módszertana, annyi bizonyos, hogy a cégnek, jelenlegi gyártástechnológiai lemaradását elkendőzendő, szüksége van valamiféle marketing-huszárvágásra. Ennek lesz tehát egyik eleme ez, a számítógépek világában kevésbé tájékozott és tájékozódni kívánó felhasználókat megcélzó régi-új jelölési módszer, míg másik, és talán ennél fontosabb része a némileg literátusabb (értsd kíváncsi vagy fogékony) vásárlókra kihegyezett célzott tájékoztatás.

Mint Drew Prairie, a cég szóvivője magazinunknak elmondta: "A felhasználók az utóbbi időben arra lettek kondicionálva, hogy a számítógépek esetében a megahertz jelenti a teljesítményt: azaz minél gyorsabb egy mikroprocesszor, annál gyorsabban futtatja a szoftvereket. A tájékozottabb felhasználók tudják, hogy ez ma már nem így van." Arra a kérdésünkre, hogy a cég tervezi-e valamiféle nagyszabású oktató, tájékoztató jellegű kampány bevezetését, Prairie csupán annyit válaszolt, hogy egyelőre részleteket nem árulhat el, de már kidolgozták azokat a marketing- és kommunikációs stratégiákat, melyekkel a célközönség meggyőzését tervezik.

Az AMD megújult, és az átalakulást némileg megszenvedő honlapját bújva rá is találtam a cég oktatási programjának egyik feltehető sarkkövére, az Understanding Processor Performance címet viselő írásra. A korábban általam fel nem lelt, ám augusztus 24-ére datált dokumentumból terjedelme okán csupán egy rövid részletet emelnék ki:

Az összesített teljesítménybeli növekedés alapvetően két tényezőnek köszönhető:

1. A működési frekvencia növelése
   • A technológia oldaláról szemlélve a működési frekvencia növelése egyre kisebb méretű komponensek és gyorsabb tranzisztorok felhasználása révén válik lehetővé -- ezt hívják gyakorta gyártástechnológiai redukciónak.

   • A tervezés oldaláról szemlélve a működési frekvencia növelése mélyebb, de kevesebb órejelciklust igénylő fokozatokból felépülő futószalagok alkalmazásával is elérhető, ebben az esetben azonban csökkenhet az architekturális teljesítmény.

2. Az órajelenként végzett munka növelésével
   • Az IPC-k (Instructions Per Clock -- azaz órajelenként elvégzett utasítások) száma növelhető olyan technológiák alkalmazásával, mint amilyen a szuperskalár architektúra, a dinamikus utasításütemező, nagyobb méretű on-die cache és fejlett elágazásbecslés.

Nagyon fontos azonban tudni, hogy a mélyebb futószalag önmagában kevesebb órajelenkénti munkát jelent. E gyengébb végrehajtási mutatót, avagy csökkent IPC-értéket csak más területek, pl. elágazásbecslés és cache-találati arányok fejlesztésével lehet kompenzálni. Ha sarkalatosan akarunk fogalmazni, a frekvencia IPC kárára történő növelése éppen a teljesítmény csökkéséhez vezethet. A Pentium 4 processzor az első olyan Intel-processzor, amely az IPC, azaz az órajelenként végrehajtott munka terén visszalépést jelent.

Az érdeklődő olvasók a teljes, .pdf formátumú dokumentumot itt olvashatják el angol nyelven.