Negyvenöt éves az otthoni videózás

Szeptember 9-én negyvenöt éves lett az otthoni videózás tömeges elterjedésének megalapozó VHS. A japán JVC ezen a napon dobta piacra az első videomagnót, a JVC HR-3300 VIDSTAR-t, mely az új technológiákra egyáltalán nem jellemző attraktív áron (inflációarányosan körülbelül 400 dollárnak megfelelő japán jenért) került forgalomba. 

Hogy a VHS milyen szinten épített az analóg technológiára és a mechanikára, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy a HR-3300 VIDSTAR tömege meghaladta a 13 kilogrammot, jóllehet később, a technika fejlődésével az egységek ennél lényegesen karcsúbbá és könnyebbé váltak.

Az első videomagnók fő funkciója a tévéadások rögzítése volt, a filmipar csak később fedezte fel magának a formátumot - a '90-es évekre viszont már szinte minden sarkon állt egy videokazetta-kölcsönző.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A VHS-nek jelentős kulturális szerep is jutott, hiszen megteremtette azoknak a kis költségvetésű filmeknek a kultuszát, melyek a mozikba nem tudtak bekerülni, így kiadójuk jobb híján eleve VHS-alapú terjesztésre gyártotta őket. A technológia elvitathatatlan érdeme emellett a pornóipar felvirágoztatása is, hiszen a felnőtt filmek a pornómozikból kikerülve a VHS-nek köszönhetően mindenki számára, immár otthon is elérhetővé váltak.

A rendszer hanyatlása valamikor a '90-es évek második felében kezdődött az internetkorszak beköszöntével és a DVD-formátum megjelenésével, a japán Funai azonban egészen 2016-ig kitartott, ekkor szűnt meg a céghez tartozó Sanyo márkanevű VHS-magnók forgalmazása Kínában és az Egyesült Államokban - éppen negyven évvel az első VHS-magnó piacra kerülését követően.